A Tabán a világ közepe
2023. március 2-án a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár vendége volt Szabó Zoltán Attila. Az irodalmi est során nagy vonalakban terítékre került az író-rendező munkássága, s többek között bemutatták A Tabán a világ közepe című kötetet is.
Dr. Kásler Miklós, korábbi miniszter írta a könyv előszavát, melyben kiemeli:
A mai Tabánt a budai Várhegy, a Gellért-hegy és a Nap-hegy határolja, tehát a három budai magaslat közé ékelődő területet jelenti, ami az I. kerület egy jelentős része, azonban valójában hozzá tartoznak még ehhez a városrészhez a Gellért-hegy északi utcái, továbbá a Nap-hegy déli része is.
Nyugatról a Déli pályaudvar északról a Víziváros és a Krisztinaváros, valamint a közéjük ékelődő Várhegy határolja, keletről pedig a Duna. Valamikor Lágymányost is ide sorolták. A területet i.e. a 12–9. század között a rómaiak népesítették be, lényegében itt volt a birodalom határa. I. Valentinianus császár idején őrtornyot emeltek az itt levő fontos révátkelőhely védelmére. A városnegyed ma is használt neve a török eredetű Débágháne/Tabakhane szóból származik, jelentése: Tímár-telep. Arra utal, hogy egykor cserzővargák, tímárok műhelyei voltak itt. Ez változott később Tabahonra, majd rövidült, magyarosodott Tabánra. A tatárjárásig a község neve többször is változott, Szent Gellért város, Kelenföld, s Alhévíz (utalva a melegvizű forrásokra) néven is jegyzik a középkori írásos emlékek. IV. Béla várhegyi építkezéseitől kezdve megújult, Buda elővárosának számított.
A török uralma alatt az őslakosság egy része elmenekült, de a település tovább virágzott, mivel a hódítók a melegvízforrásokra fürdőket építettek, és dzsámikat emeltek. A 17. században a területre németek érkeztek, az 1690. évi Nagy szerb vándorlást követően pedig rácok települtek be. A híres Rác fürdő megnevezése is erre utal. A 18. századra egymásba torkolló, kis görbe, szabálytalan utcácskák formálódtak vályogházakkal, melyeknek lakói szőlőműveléssel foglalkoztak, de iparosok, kereskedők is voltak közöttük. A terület már sűrűn lakott volt, amikor 1810-ben tűzvész pusztította, de az árvizek sem kímélték. Nagyjából ezer házat számlált ekkoriban a városrész.
A 19. és 20. század fordulójára szórakozóhelyekkel, borozókkal, vendéglőkkel teli negyeddé vált, híres íróink, művészeink kedvelt közege volt a „Budapesti Montmartre”.
Az 1930-as évek városrendezése során a területén lévő házakat lerombolták, de a helyére szánt új városrész a második világégés miatt nem épült meg. A világháború után sokáig elhanyagolt terület volt, majd kisebb részét beépítették, a nagyobbikat pedig az 1960-as években parkosították. A 60-as évek végén a területet „birtokba vette” a magyar ifjúság, és azóta a mai napig legendás koncerthelyszínnek, a könnyűzene egyik fellegvárának számít. Itt adott felejthetetlen koncerteket többek között Radics Béla a Sakk-Matt zenekarral, Török Ádám a Minivel, a Syrius együttes vagy a Locomotiv GT. A hatalmas park ilyenkor dugig megtelt rajongókkal, több tízezer ember gyűlt összes május elején, szó szerint még a fákon is lógtak (1979-ben például 70 ezren voltak jelen). Néhány éve én is részese voltam egy ilyen egynapos tabáni fesztiválnak, és meg kell hagyni, tényleg sajátos hangulata van, felejthetetlen élmény.
Szabó Zoltán Attila könyve lényegében egy szépirodalmi köntösbe bújtatott szociográfiai kötet, ahol visszaemlékezések és személyes élmények alapján rekonstruálódik az a miliő, az az atmoszféra, ami mondjuk 100 évvel ezelőtt jellemezhette a Tabánt, de múlt század második felének eseményei és a közelmúlt történései is hangsúlyosak. A könyvből megtudhatjuk, melyek a terület leglényegesebb régészeti emlékei, mikor készülhetett és valójában mi is a csak kevesek által ismert Tabáni Krisztus, mivel gazdagították a rómaiak, a törökök, a rácok és a németek a Tabán történelmét. Hol van a Czakó-kert, ahol a borszőlő értékesítése folyt, milyen fociélet zajlott a Czakó-pályán, a tabáni „ketrecben”, a Petőfi Gimnáziumban, a Kosciuszko Tádé utcai Általános Iskolában.
Mitől híres a helyi gasztronómia, hogyan keletkeztek a budai kiskocsmák, melynek gyakori vendégei voltak olyan jeles művészeink, íróink, mint Zórád Ernő, Krúdy Gyula, Szerb Antal, Tersánszky Józsi Jenő vagy Molnár C. Pál, vagy ki volt Lámpás Rudi?
Kevesen tudják, hogy nemcsak a Városligetben vagy a Széchenyi fürdőben, de a Tabánban is komoly sakkpartik zajlottak. A Tabán azonban legendákat is őriz ördögökről, boszorkányokról, sőt még a híres nőfaló Casanováról is. A Tabánt az egykor szebb napokat is megélt, és kupléban is megénekelt Horváth-kert szegélyezi, de aki a jelenkori Tabán pezsgő hangulatára vágyik, az május elején kövesse az LGT üzenetét és menjen ki a hegyoldalba. Garantáltan jól fogja érezni magát.
