A szociolingvisztika amúgy érdekes
Magyar szakra valószínűleg a legtöbben azért mennek, mert imádják az irodalmat. S az imádat tárgyáért cserébe elviselik a nyelvészetet, amelyet mellé adnak az egyetemi tanulmányok során.
Pedig a nyelvészet is érdekes a maga módján, igaz, ezen érdekesség feltárásához egyfajta személyi érettség is szükséges. A minap, portörlés közben, levettem a polcról Ronald Wardhaugh Szociolingvisztika című alapművét, mely nálunk az Osiris/Századvég gondozásában jelent meg 1995-ben.
A kötetet a kilencvenes évek második felében vásároltam, 1580 forintért, ami akkoriban jelentékeny összegnek számított, csak a miheztartás végett, első szegedi albérletünk bérleti díja 3333 forint+rezsi volt...
Aztán, miután az azóta már az égi auditorium maximumban tanító, egyébként nagyon kedves, de a tárgyai terén kegyelmet nem ismerő Szabó József professzornál levizsgáztam belőle, a könyv felkerült a polcra, a Strukturális magyar nyelvtan és a Magyar nyelv története mellé, s onnan bizony nem mozdult egy darabig.
Azóta alkalmanként, kellő tisztelettel kézbe veszem, és egy-egy érdekesebb részt újraolvasok belőle. Azért így, hogy nem kell vizsgáznom utána, egészen más érzés...
Az írás megjelent a Magyar7 2026/30. számában.
