A masinás ember
Augusztus végén emlékeztünk meg a Vikár Béla, Bartók Béla és Kodály Zoltán által elindított rendszeres népdalgyűjtés egyik későbbi folytatójáról, a szlovákiai magyar zenei élet kiemelkedő alakjáról, Ág Tiborról (1928–2013), aki halála évében még átvehette a Harmónia-életműdíjat Dunaszerdahelyen.
Maga Ág Tibor – aki maga is sokezer dallamot gyűjtött – 1990 és 2013 között a Csemadok Művelődési Intézete megbízásából több érdekes könyvet állított össze, amelyek között különleges helyet foglal el a Lement a vacsoracsillag című kötet, amely számba veszi az összes, Bartók által Nagymegyeren és környékén gyűjtött népdalt, közreadva a dallamok kottáját és a szövegeket is.
Sokak szerint a legnagyobb magyar zeneszerző, Bartók Béla (1881–1945) a Felvidékhez nem kevés szállal kötődött. Édesanyja, Voit Paula (1857–1939) Turócszentmártonban született, Bartók Pozsonyban végezte el a gimnáziumot, második felesége, Pásztory Ditta (1903–1982) pedig Rimaszombatban született. Már ismert zeneszerzőként a mai Szlovákia számos helyén gyűjtött népdalokat, a szlovák népdalok nagy részét ő jegyezte le. Kodály Zoltánnal (1882–1967) olyan egyezséget kötöttek, hogy a Felvidéken a magyar népdalokat Kodály, míg a szlovákokat Bartók gyűjti. Két ízben azonban kivételt tett. 1910 márciusának utolsó hetében – ekkor volt abban az esztendőben a húsvét – Pozsonyba utazva megállt Nagymegyeren és a helyi református pap, Fekets Sándor tiszteletes közreműködésével számos helybélit a fonográf elé állított. Még ugyanabban az esztendőben, novemberben ismét felkereste Nagymegyert és összesen 94 dallamot rögzített. (A másik felvidéki helyszín, ahol magyar népdalokat gyűjtött, Ipolyság volt.)
Mint köztudott, Bartók számos népdalt feldolgozott és beépítette ezeket későbbi műveibe. Ág Tibor kiderítette, hogy a Nagymegyeren gyűjtött dallamok közül hat is szerepel ezekben. Vannak olyan népdalok, amelyekről talán még a mai nagymegyeriek sem sejtik, hogy ezeket Bartók ott rögzítette (pl. Hopp ide tisztán; Megfogtam egy szúnyogot; Hej halászok, halászok; Szerelem, szerelem; Csicseri borsó, vadlencse stb.), bár ezek közül jó néhányat máshol is ismertek.
Ág Tibor írja:
A további adatközlőket azonban csak kivételesen említi a nevükön, csupán azt jegyzi fel, hogy aki énekel, milyen korú és férfi vagy nő. Ág Tibor 1963-ban telepedett le Nagymegyeren és akkoriban már nem sikerült egyetlen személyt sem találnia, aki akár szemtanúként vagy valamelyik adatközlő leszármazottjaként további konkrétumot tudott volna mondani Bartók nagymegyeri gyűjtéséről.
Ág Tibor azonban nem csupán közreadta ezeket a dallamokat, hanem különböző szempontok alapján rendszerezte és csoportosította is. Nyilván ez a rész elsősorban a szakemberek számára fontos. Azoknak, akik a magyar népzenét előadóként tovább éltetik – legyenek amatőrök vagy professzionális zenészek – a kottaanyag és a szöveg jelentheti a támaszt és az ösztönzést.
