A lelki érzékenység embermentő ereje

2020. december 24., 13:27
ma7

Erdélyi Géza, a nyugállományban lévő felvidéki püspök – aki számos elismerés tulajdonosa, így például a Magyar Örökség-díj, és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje –, napokban megjelent kötete egy emlékeztető jel, mint ahogy a címe is sugallja: Magyar sors Csehszlovákiában (Momentumok mementója Felvidék örököseinek). A kötet sajátos hangvételű, tényszerű, ugyanakkor választékosan finom lelkületű írások összessége mély gondolatisággal.

Németh Zsolt, a Parlament külügyi bizottságának elnöke a kötet előszavában a következőket írja: „A gyerekkorából hozott értékek világosan orientálják, ami azt is jelenti, hogy látja az egyház aktuális küldetését mai világunkban, aminek az esszenciáját három szóba sűrítette: család, templom, iskola. A felvidéki és a Kárpát-medencei református magyarságnak jó gazdája volt, és Isten a gazdatiszttől a hűséget kívánja meg elsősorban.”

A kötet kibővíti a kisebbségi sors létét, és ezzel a kibővítéssel együtt benne is tartja azt a létben, a művészi létben.

Az ilyen interpretáció a klasszikus elméleti konstrukcióiban szubjektív, magyarázó, tényszerű és lebilincselő olvasmány. Fel kell hívjam a figyelmet a mű lépcsőzetesen fokozódó tartalmára, amelyre érdemes odafigyelni.

„Erdélyi Géza, a hivatásának élő  lelkész, a gyülekezetei üdvösségéért is aggódó püspök, az épített örökségünket számbavevő művészettörténész, a népével sorsközösséget vállaló közíró,

az élet rezdüléseire nyitott szemmel és lélekkel figyelő szociográfus, a gyökereitől elszakíthatatlan és mindig felvidéki magyar ember szólal meg ebben a kötetben” – írja Mihályi Molnár László ajánlásában.

Ahogy a kötet rezüméjében olvashatjuk: „… hat részből tevődik össze. A részek történelmi összefüggésben állnak egymással. A mérlegelések, különböző értékelések, és a problémák megnyugtató megoldására tett javaslatok, nem a megszokott formában tárják elénk a múlt keserves igazságtalanságait és történéseit, hanem a bibliai mértékek alapján érzékeltetik a múltat és az elvégzendő megbékélési lehetőségeket. A teológus és művészettörténész szemléletmódja érdekes és sajátos.”

Bizonyára megenged nekem az olvasó egy szubjektív észrevételt a kötettel kapcsolatban, annak okán is, hogy Isten kegyelméből egykori tanárom, később – szolgáló lelkészként – püspököm kötetét tartom a kezemben, másrészt, hogy a férjem tördelhette a kötetet. Nos, nem is ez a lényeges momentum, sokkal inkább az, hogy a Püspök úrral a munka során szoros, szinte napi telefon- és levelező kapcsolatban lehettünk.

Ebből kifolyólag a kötet olvasása során – Isten jóvoltából –, számos háttérinformációhoz, kiegészítéshez is juthattunk magától a szerzőtől.

Természetesen sok minden nem kerülhetett bele, javarészt terjedelmi okokból. Mindazon túl, hogy a teológus, a szolgáló lelkész, a tanár sok évi tapasztalata eredményezte bölcsesség tükröződik a sorokból, élvezetes olvasmány lesz azon olvasók számára is, akik mélyrehatóbban érdeklődnek a történelem felvidéki bélyegeiről, a lelki érzékenység embermentő erejéről, életsorsokról egy nemzeti katasztrófa után.

Aki Erdélyi Gézának ezt a könyvét olvasni fogja, egyaránt részesül megrázó események megismerésében és átélésében, másrészt, megnyugvást szerző, távlatos gondolatokban és jóleső érzésekben. Üdv az olvasóknak!”

– zárul a kötet summája, amelyet a 8 oldalas színes képmelléklet tesz még tetszetősebbé, vonzóbbá. A kötet borítóján Batta György figyelemfelkeltő ajánlása olvasható.

Turczi Csilla, lelkipásztor