A felnőtteknek írta a meséit – 150 éve halt meg Hans Christian Andersen
Van annak már lassan hetven éve is, hogy először találkoztam Andersen meséivel. Ebben nem lenne semmi meglepő, ha nem emlékeznék a ma már hihetetlennek tűnő körülményekre.
Nyitrán élő nagynénémnél töltöttem a szünidő egy részét és olykor beballagtunk a város központjába, ahol akkoriban egy magyar könyveket is árusító könyvesbolt volt. A kirakatban pillantottam meg az Andersen legszebb meséi című könyvet és néhány perccel később már a kezemben tartottam, és ahogy hazaértünk késő estig le sem tettem. Igaz, eléggé meglepő történetek voltak ezek a „mesék”, korábban már magyar népmeséket és Grimm-meséket is olvastam, de Andersen szövegei egyebek között abban is különböztek az említettektől, hogy többnyire nem „happy end”-el végződtek, vagy ha mégis, abban volt némi keserű mellékíz.
Hans Christian Andersen 1805. április 2-án született Odenseben, amely Fyn-szigeten fekszik (ez Dánia harmadik legnagyobb szigete). Apja cipészmester volt és 1816-ban hunyt el, amikor fia még csak 11 éves volt. Anyja hamarosan ismét férjhez ment, de alkoholista lett, így Hansról nagyszülei, később pedig különböző jóakarók gondoskodtak. 14 éves korában Koppenhágában próbálkozott az énekesi és színészi pályával. Jonas Collin, a koppenhágai színház igazgatója befogadta a házába és igyekezett egyengetni az útját. Már ekkor jelentkeztek azok a furcsa érzelmi megnyilvánulásai, amelyek alapján sokan biszexuálisnak tekintették, ugyanakkor több életrajzírója is cáfolta, hogy bárkivel lett volna szexuális kapcsolata, az életében fontosabb szerepet játszó férfiakhoz és nőkhöz inkább heves érzelmek fűzték.
Nagyon szeretett papírkivágásokat készíteni, ezek különböző állatfigurák, furcsa emberi lények voltak és bár sok elkallódott, de még ma is legalább 400 darabot tartanak számon belőlük. Később persze megtanult írni és olvasni, sőt egyetemre is járt, de a mesékhez nagyon ragaszkodott és mindezt egy színpadra is elképzelte. Több színművet írt életében, ezek közül azonban csak néhány jutott el a világot jelentő deszkákra, de néhány előadás után le is kerültek onnan.
Andersent VI. Frigyes dán uralkodó is anyagilag támogatta, ennek köszönhetően számos utazást tett Európa különböző országaiban (Magyarországon az 1840-es évek elején járt), erről több könyvet írt. Útleírásai is népszerűek voltak és harmincéves korára már hazája egyik legismertebb írója lett. A királyi nagyvonalúságot állítólag annak köszönhette, hogy valójában valamelyik herceg balkézről született gyereke volt, de ezt hitelt érdemlően azóta sem bizonyították.
Andersen meséinek számát senki sem tudja pontosan. A legtöbb forrás szerint 156 mesét írt, de vannak, akik legalább 220-ra taksálják. Jó néhány története alapján rajz- és bábfilmet forgattak, operát komponáltak, az egyiket Ránki György szerezte, a címe: Pomádé király új ruhája és a közismert A császár új ruhája című mese feldolgozása.
Andersen a Grimm-testvérekkel ellentétben nem a nép körében gyűjtötte történeteinek témáját, sokkal inkább a saját életét (A rút kiskacsa, A rendíthetetlen ólomkatona) vagy találkozásait (A kis gyufaárus lány) szőtte bele a mesékbe, de olykor az Ezeregyéjszaka meséinek motívumai is felfedezhetők bennük (A repülő bőrönd, A tűzszerszám). Gyerekkorában éppen ez a mesegyűjtemény volt a legkedveltebb számára, ezeket még apjától hallotta.
Andersen 185 cm magas, sovány testű volt, egészsége nem éppen a legjobb (állítólag hipochonder is volt), a róla készült rajzokon és festményeken nem valami csinos férfiként ábrázolták. Ugyanakkor kiváló és szellemes társalgóként ismerték, bár mindez nyilván kevésnek bizonyult, hogy meghódítsa a nőket.
Három évvel halála előtt egy furcsa balesete volt. Éjszaka olyan szerencsétlenül esett le az ágyról, hogy soha sem tudott már felépülni a sérüléseiből. 1875. augusztus 4-én hunyt el.
Születésnapja: április 2-a 1967 óta a Nemzetközi Gyerekkönyvnap.
