60 éve halt meg Ian Fleming angol író, James Bond karakterének megalkotója

Ian Lancaster Fleming dúsgazdag londoni családba született 1908. május 28-án, nagyapja Robert Fleming skót banktulajdonos, apja Valentine Fleming konzervatív parlamenti képviselő volt. Bátyjával együtt a Dunford fiúiskolában kezdték meg tanulmányaikat, 1917-ben itt értesültek apjuk harctéri haláláról. Tizenhárom éves volt, amikor anyja beíratta az előkelő Eton College-be, ahol bár nem volt kiváló tanuló, de atlétikában sorra nyerte a versenyeket. Lázadó viselkedése miatt azonban hamarosan távoznia kellett az iskolából, ezt követően került a sandhursti királyi katonai akadémiára. Itt rövid időn belátta, hogy nem alkalmas a katonaéletre, és egy éven belül kilépett a főiskoláról.

Gazdag ugyan nem lett, de elérte az áhított függetlenséget, nagyvilági életéről, kifinomult partijairól és nőügyeiről legendák keringtek: "szerette a gyors kocsikat, a száraz Martinit és a gyönyörű nőket".

1939-ben, a világháború előestéjén beszervezte a titkosszolgálat, a haditengerészeti kémfőnök személyes asszisztense lett 17F fedőnéven. Veszélyes küldetéseket hajtott végre, kommandót vezetett ellenséges területen, miközben mindig nála volt kedvenc fegyvere, egy könnygázzal töltött golyóstoll. Írói tehetsége ekkor még csak abban nyilvánult meg, hogy két nap alatt megszövegezte a CIA elődje, az OSS alapokmányát és tervet dolgozott ki (Goldeneye elnevezéssel) Gibraltár védelmére.

A már felesége, Ann biztatására 1952-ben belevágott az írásba, és megszületett Őfelsége 007-es számú titkosügynöke, aki megváltoztatta életét és a modern tömegkultúrát.

Az első James Bond-kaland a Casino Royale címet kapta. Egy költő barátjával olvastatta el a kéziratot, aki izgalmasnak és megjelenésre méltónak találta. A Jonathan Cape kiadó gondozásában jelent meg 1953-ban, és egy hónap alatt közel ötezer példány fogyott belőle. Modelljén ma is vitatkoznak, de egészen biztos, hogy Fleming saját életéből merítette a legtöbb ihletet. A hasonlóság nagyon is feltűnő: az előkelő származás, az etoni iskola, a sárm és elegancia, a szép nők szeretete mindkettejükre jellemző volt. Az biztos, hogy a nevet egy amerikai ornitológustól kölcsönözte, amikor egy férfiasságot és határozottságot sugárzó, könnyen megjegyezhető nevet keresett.

1954-ben Élni és élni hagyni címmel folytatódtak a brit hős kalandjai, majd egy évvel később a Moonraker következett, és ezek után minden évben egy új Bond-történettel állt elő Fleming egészen haláláig.

A filmfeldolgozások mindig az aktuális férfieszményhez igazították James Bond figuráját, de megtartották az alapvető Fleming-keveréket, jelleme azonban fejlődött, talán egy kissé mulatságosabbá, idővel keményebbé vált, anélkül, hogy eleganciáját elveszítette volna. A filmekben a kulturális, politikai és technológia változások is jól követhetők, ahogy változtak a hatalmi, politikai viszonyok, úgy változtak a történetek és ennek megfelelően az ellenségképek is.

A napi hetven cigaretta, az alkoholfogyasztás, házasságának válsága, a munkájával kapcsolatos stressz aláásta Fleming egészségét, mozgalmas élete alig 56 éves korában, 1964. augusztus 12-én ért véget.

Életében csak az első két Bond-film elkészítésében vehetett részt, halála után a regénysorozatot többen is folytatták, de egyikük sem ért el hozzá hasonló sikereket. 2023-ban az első Bond-regény kiadásának 70. évfordulója alkalmából az Ian Fleming Publications bejelentette, hogy újra kiadják az egész sorozatot, eltávolítva a kötetekből a rasszista kifejezéseket. Szintén tavaly jelent meg Charlie Higson brit író tollából egy új James Bond-sztori (On His Majesty's Secret Service), amelyben a 007-es ügynök már az új brit uralkodó, III. Károly szolgálatában áll, feladata a király koronázási szertartásának megzavarására tett kísérlet megakadályozása.