2020. március 2., 19:48

45 éve ment el Németh László

45 éve hogy befejezte földi zarándokútját  a mára méltatlanul elfeledett magyar regény- és drámaíró, esszéista, műfordító, az 1901-ben Nagybányán született Németh László, aki Budapesten hunyt el 1975. március 3-án.

Médialapozó

Kezdetben magyar-francia szakos bölcsésznek készült, ám egy év után átiratkozott az orvosi karra, ahol 1925-ben fogorvosi diplomát szerzett. Ugyanebben az évben kezdődött írói pályafutása is, hiszen a Horváthné meghal c. novellájával a Nyugat pályázatán első díjat nyert.

Első regénye 1929-ben látott napvilágot, ez volt az Emberi színjáték.

1932-ben indította útjára a Tanú című lapot, amelyet egymaga írt és szerkesztett, megszűnéséig, 1937 tavaszáig. A második világháború után óraadó tanárként Hódmezővásárhelyre költözött. Tolsztoj Anna Karenina c. regényének fordításáért József Attila-díjjal tüntették ki. 1957-ben a Kossuth-díjat is megkapta, az ezzel járó pénzjutalmat a hódmezővásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozta. Utolsó írói korszakában már Sajkódon alkotott.

Legismertebb regényei az Iszony, a Gyász, az Irgalom, a Bűn és az Égető Eszter. Társadalmi drámái közül kiemelkedik a Bodnárné, míg történelmi drámái közül a II. József, a Széchenyi, a VII. Gergely, Az áruló, A két Bólyai stb.

Legnagyobb vihart két esszégyűjteményével, az 1940-ben készült A minőség forradalma és az 1942-es születésű Kisebbségben cíművel kavart. Bár mindhárom műnemben alkotott, önmagát elsősorban esszéírónak tartotta. Témái szinte behatárolhatatlanok, hiszen az irodalomban, a pedagógiában, az orvostudományban, a zenében, a szociológiában egyaránt járatos volt. Költőként ugyan kevéssé ismert, bár ő saját verseit is fontosnak tartotta. Prózája hozta meg számára a sikert, ezek a munkái a magyar irodalom  legjelentősebb alkotói közé emelték.

Tanárként a különböző tantárgyak összefüggéseit kutatta, sőt a tantárgyak integrált tanításának lehetőségét a gyakorlatban is kipróbálta.

A hallgatás éveiben műfordításaival gazdagította az irodalmat, sok jelentős alkotást ültetett át magyarra főleg az orosz irodalomból, de angolból, németből, spanyolból, dánból, norvégból és cseh nyelvből úgyszintén. Véleményét, megállapításait illetően ugyan többször tévedett, ám aki ismeri életművét, az méltán érezheti úgy, hogy  a XX. század magyar irodalmának egyik legokosabb, legkáprázatosabb műveltséggel rendelkező  alkotója volt.

+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.