300 éve született a "peleskei nótárius" megalkotója, Gvadányi József
Háromszáz éve, 1725. október 16-án született Rudabányán Gvadányi József, "a peleskei nótárius" és Rontó Pál alakjának megteremtője.
Családja apai ágon olasz ősöktől származott, dédapja, Alessandro de Guadagnis d'Arezzo az osztrák császári sereg zsoldosaként került Magyarországra, ahol leszármazottai grófi és bárói családokba nősültek be, a költő nagyapja magyarosította nevüket Gvadányira. Birtokaik voltak Rudabányán, ahol ércbányászattal is foglalkoztak, valamint Nyitra megyében, ennek ellenére nem voltak különösebben vagyonosak, életformájukat tekintve inkább a kisnemesek közé tartoztak.
Nem tudni, mi okból, de az egyetem után hátat fordított a bölcsészetnek és 1743-ban katonai pályára lépett. Részt vett az osztrák örökösödési háborúban, harcolt Csehországban és Itáliában. Egy ízben súlyosan megsebesült a dél-franciaországi harcokban, fogságba esett, és fogolycsere útján szabadult ki.
A hubertsburgi béke megkötése után, 1763-ban Gvadányit a Felső-Tisza vidékére vezényelték. A mozgalmas háborús esztendők után ez a szolgálat unalmasnak ígérkezett, Gvadányi hát többnyire olvasgatott vagy rímeket faragott katonatársai mulattatására.
1775-ben Galíciába helyezték, onnan vonult nyugdíjba lovas-generális rangban 1783-ban. Ezt követően Szakolcán, anyai örökségként kapott birtokán telepedett le, ahol gazdálkodott, szórakozott, hegedült vendégeinek, élte a vidéki kisbirtokosok gondtalan életét. 1785-ben feleségül vette a kétszeresen özvegy Szeleczky Katalint, akivel boldogan élt haláláig.
Gvadányi kapcsolata korának íróival, költőivel amúgy sem volt felhőtlen, a felvilágosodás képviselőit - a maga kisnemesi szemléletmódja alapján - országrontóknak, ellenségeknek látta. Elutasította a külföldi minták átvételét, legyen szó akár művészetről, akár az élet más területeiről, félt minden újítástól, mereven ragaszkodott a magyar nemesi hagyományokhoz, számára a nemesség egyet jelentett a magyarsággal.
A műnek elképesztő sikere volt, Arany János és Petőfi is rajongott érte, ez utóbbi irigykedve jegyezte meg:
Írótársaival és barátaival kiterjedt levelezést folytatott, az ezekből készült összeállítás is megjelent nyomtatásban.
Gvadányi József 1801. december 21-én halt meg szakolcai birtokán. Hamvait első feleségének családja a rohói templomba szállíttatta, és ott temették el. Szülőhelyén, Rudabányán több intézmény viseli nevét, így a művelődési ház és az általános iskola, és ott található mellszobra is, amelyet 1925-ben közadakozásból állítottak. A rohói templomban és Szakolcán ma emléktábla jelöli az egykori Gvadányi-házat és az író végső nyughelyét.
