Viseletkiállítás Nagymegyeren
A néptánc és a népi hagyományok tisztelete és szeretete mellett a viseletek is szívügyét képezik Mészáros Magdi életének. A Nagymegyeri Városi Művelődési Központ kiállítótermében felvidéki viseletkiállítást szervezett, Régi viselet manapság címmel, amelyen bemutatta a nemcsak felvidéki, de erdélyi és egyéb tájegységek viseleteit.
A tárlatot Zsoldos Viktória előadásával nyitották meg, majd Sörös Angéla méltatta a viseletek készítőit.
A kiállítás lényege, hogy a helyi Megyer Táncegyüttes vezetőjeként és a népi hagyományok továbbadójaként rekonstruálta azokat az eredeti viseleteket, amelyek már nem maradtak fenn (csupán szabásmintaképp), vagy sajnálták színpadra vinni őket.
A fő gondolata a tárlatnak, hogyan lehet mai eltérő minőségű és színvilágú ruhaanyagokból hitelesen visszaadni, s korhűen megvarrni a régi viseleteket.
Magdi portálunknak elmesélte, a brokát anyagoknál belefutottak két problémába: első körben nagyon ritkán megtalálhatóak ilyen anyagot, másodsorban, ha van is, az nagyon műszálas,
illetve az ezüstszálak a színpadfényben neonszínt kölcsönöznek a ruhának, és az összhatás rossz lesz. Ezt szerette volna kiküszöbölni, és olyan anyagokat keresni, amelyekkel elérhetik az eredeti hatást.
A pliszírozás technikája: két papírsablon készül el, amelyek közé befektetjük az anyagot, majd összeszedjük, becsavarjuk és egy gőzgépbe tesszük. A gőz kifőzi és fixálja az anyagban a pliszét.”
A kiállításon főleg felvidéki viseleteket láthatnak az érdeklődők, de vannak erdélyi viseletek is. Magdihoz a Komárom és környéki viseletek állnak legközelebb, ugyanis ide járt gyűjteni őket (Martos, Naszvad, Perbete, Ímely, Szentpéter stb.). Maga a gyűjtés és a viseletek története a szakdolgozata témájának is része volt a magyarországi Táncművészeti Egyetemen.
A kiállításon látott képek már a könyvhöz készültek, a fotók az összegyűjtött, eredeti viseleteket ábrázolják. A szabásminták pedig ezekből készültek – méretre –, így meg tudtuk varrni a ruhákat” – nyilatkozta.
S hogy meddig készül egy viselet? Az attól függ mennyire részletgazdag egy adott viselet. A mai varrástechnikákkal és gépekkel lényegesebben könnyebb dolga van az embernek.
A pliszírozást még mindig kézzel kell készíteni, de természetesen már nem a hagyományos úton, kenyérre melegítve kemencében, hanem gőzgéppel. A műszálas anyagok sokkal jobban tartják a pliszét. Magdi nem egyedül készítette a viseleteket, mivel a varrás nem az erőssége, mondta el a ma7-nek.
Ezért elhatároztam, hogy elkezdem rekonstruálni őket. A kiállításra ünnepi viseleteket alkottunk meg, amelyek díszesek, de egyértelműen néptánc fellépések alkalmával is hordhatók. Ezeket a darabokat is színpadra szántuk, remélhetőleg minél előbb láthatóak lesznek egy-egy előadás alkalmával.”
Maga a tárlat a Művészetekért Alap támogatásából jött létre, tíz kötelező darabot kellett készíteniük, tizenegy lett belőle. A tárlat augusztus 31-ig megtekinthető a nagymegyeri Városi Művelődési Központban.
A Megyer Táncegyüttesnek tavaly sikerült önerőből és támogatók segítségével felépítenie egy pajtaszínpadot, ahol a próbáikat tartják.
A jövőben szeretnének ott egy folklór központot kialakítani a táncegyütteseik számára.
