2021. február 3., 17:38

Veress Sándor, a honvéd, aki mérnökként is maradandót alkotott

A román fővárosban élő magyarok a március 15-i megemlékezéseiket hagyományosan Veress Sándor sírjának megkoszorúzásával kezdik. De ki is volt a Giulesti úti református temetőben nyugvó egykori honvéd?

Veress Sándor emléktábla
Médialapozó
Fotó: Farkas József György archívuma

Veress Sándor (1828-1884) elemi iskoláit szülővárosában, Sarkadon (amelynek ma díszpolgára) és Békésen végezte. Akár csak református lelkész édesapja, ő is  a Debreceni Kollégiumban folytatta tanulmányait, amely befejezése után rövid ideig nevelősködött.

Nem volt húsz éves sem, amikor diákként a szabadságharc fegyveres védelmére szegődött,

még Petőfivel is megismerkedhetett,

ugyanis Bem tábornok alatt a 27. bihari zászlóaljban szolgált. Vitézségéért hadnagyi rangot kapott.

A világosi fegyverletétel után számos bajtársával együtt emigrált:

a törökök Sumlába, a mai Sumenbe internálták, ott együtt volt Kossuth Lajossal is.

1854-ben kitör a krími háború, ekkor a tíz nyelvet beszélő magyar egy angol tábornok tolmácsa lesz.

Veress Sándor portré
Fotó:  Farkas József György archívuma
Veress Sándor portréja

Az orosz-török háború után Veress Konstantinápolyba tér vissza, egyre nagyobb szerepet kap az ottani Magyar Egyletben.

Az emigránsok Eszmecserék címmel kéziratos hetilapot jelentetnek meg, amely az ő írásait is közli.

Kapcsolatait elmélyíti az emigráns román forradalmárokkal is, ez még hasznára válik későbbi bukaresti éveiben. Kossuthot követve eljut előbb Franciaországba, majd Londonba. Mint emigráns megszerzi a londoni műegyetemen a mérnöki oklevelet.

Veress Sándor 1859 tavaszán az észak-itáliai felszabadító harcokhoz csatlakozik, az ottani csatákban századosi rangot kap (síremlékén már ez szerepel).

Veress Sándor síremléke
Fotó:  Farkas József György archívuma
Veress Sándor síremléke

Közben Havasalföld és Moldva egyesült, az így létrejött Romániában beindult a gazdasági fejlődés, ami a bukaresti magyar diaszpóra jelentős növekedését is magával vonta. Ezért 1859 novemberében Veress Sándor is Bukarestben telepedett le, ahol mérnöki tudományával komoly elismerést szerzett.

Ő tervezte az első román vasutat, nevezetesen a Bukarest-Giurgiu vonalat, amit 1869. szeptember 7-én adtak át.

 Ugyanő mérte és jelölte ki a Pitesti-Virciorova (régi magyar nevén Varcsaró) vasút pályaszakaszát is. Ez csatlakozott az Orsova-Temesvár-Budapest-Bécs fővonalhoz, és így bekapcsolta Romániát az európai vasúthálózatba.

Életművét később, 1881-ben I. Károly román király a Coroana României érdemfokozattal ismerte el,

a kitüntetését ünneplők fáklyákkal vonultak végig a Calea Victoriei úton, élükön katonazenekarral, amely a Rákóczi indulót játszotta.

Veress Sándor életcéljai közé sorolják a magyar-román kapcsolatok erősítését, a baráti együttélés előmozdítását.

Emellett intenzíven ápolta magyarságát is, az 1860-1870-es években számos politikai, történeti és természettudományi tárgyú cikket publikált magyarországi lapokban, részt vett a Bukaresti Magyar Közlöny alapításában és szerkesztésében is, továbbá főgondnoka volt a bukaresti magyar református egyháznak. Legtöbbet forgatott műve azóta is A magyar emigráció Keleten, melyet 1878-ban Budapesten adtak ki. Tiszteletbeli elnöke volt a Bukaresti Magyar Társulatnak, a Magyar Olvasó és Segélyegyletnek, továbbá alelnöke az Osztrák-Magyar Egyletnek.

Támogatta a bukaresti magyar oktatást, főként a református iskolákat.

Hősünk Birizdó Alojziát, az örmény származású békési jegyző lányát vette feleségül, házasságukból három gyerek született, közülük a legkisebb, Margit édesapja sírjában nyugszik.

Veress Sándor a bukaresti reformárus temetőben alussza örök álmát.

Veress Sándor síremléke közelről
Fotó:  Farkas József György archívuma
Veress Sándor síremléke

Sarkad város önkormányzat képviselő-testülete és az utódok 1999-ben kétnyelvű emléktáblát avattak tiszteletére Bukarestben, a Coltei utca 32. szám alatti egykori lakása falán.

Veress Sándor élete, az emigrációról írt könyve, a hagyatéka egy része ismert a történészek előtt. Legfontosabb műve, a hosszú ideig csak kéziratban maradt Románia története (MTA Ms 10/49/17), amit 1997-ben az ELTE Román Filológia Tanszéke jelentetett meg Budapesten, és amihez az előszót Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete írta.
Nagyon köszönöm Ágoston Hugó, Cseke Gábor és Daniss Győző segítségét!
Veress Sándor, vasút
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék