Trianon 106 - Összetartozás 16: „A lelkünk legmélyén maradjon meg a gyűrű, amely éget!”
A komáromi református templomban június 4-én öt órától megtartott istentisztelet után a T(e). Ü(gyed). KÖR Polgári Társulás szervezésében a Felvidék legnagyobb Trianon-emlékművénél folytatódott a Trianon 106 - Összetartozás 16 megemlékezés. A két szám arra utal, hogy a 106 évvel ezelőtt meghozott, gyalázatos trianoni döntésre 16 éve emlékezünk, hangsúlyozva összetartozásunkat. A szervezők mindenkit arra kértek, hogy az eseményre vigyenek magukkal egy magyar zászlót és egy követ, mert „a kő marad...“.
Feszty Zsolt, a T(e). Ü(gyed). KÖR elnöke helyett, az ő hétvégi sportbalesete miatt, Korpás György köszöntötte a helyi és távolabbról érkezett résztvevőket, akik a megfelelő hangolódás részeként felvételről meghallgatták a felvidéki dalszerző – előadó, Ropog József „José“ Lesz még nyár című dalát, majd Dörner György Kossuth-díjas színművész, az Új Színház igazgatója előadásában Reményik Sándor Gyűrűt készíttetek című versét, amely így végződik: „Egy gyűrűt készíttetek, feketét,/ Acélból, - dísztelent, keményet,/ És a dátumot belevésetem,/ Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget/ S jusson eszembe, hogy az életem/ Egy kockára tettem föl mindenestől!“.
A szervezők az idén dr. Kiss Beátát, a Csemadok országos elnökét kérték fel, hogy a nemzeti összetartozás napján mondjon beszédet, amit szívesen vállalt. Az elhangzott vershez kapcsolódva, múltidézéssel kezdte magvas mondanivalóját. A jelenlevőket „időutaztatta“ 1920-ba, a nagyszülei kamaszkorába, amikor számukra természetes dolog volt vállalni a magyarságukat, anyanyelvüket, az elődeiktől kapott kulturális értékeket. Ők még nagyon érezték, hogy az a bizonyos „gyűrű éget“, de nem hitték, hogy lehetséges: a szétszakítottságunk örökre így maradjon, elveszítve a magyar haza egy részét.
A szónok feltette a kérdést: 2026-ban van-e ideje, helye lehorgasztani a fejünket, illetve azon gondolkodni, hogy a magyarsággal 106 évvel ezelőtt mit műveltek a nagyhatalmak, s emiatt könnyeket hullajtani. A választ is megadta: van! Azt is megkérdezte, hogy bennünk is kialakult-e az az érzés, hogy a „gyűrű éget“, és fáj-e nekünk mindaz, amit elvesztettünk, vagy már belenyugodtunk abba, hogy ami velünk, elődeinkkel történt, az természetes.
Hangsúlyozta: Trianon óta a felvidéki magyarokkal történtek, sok területen megnyilvánult negatív diszkriminációnk, jogfosztottságunk, kitelepítésünk, deportálásunk, látványos megfogyatkozásunk... mind-mind egyenes következménye az egykori gyalázatos döntésnek. Pozitívumként felidézte, hogy 2010-ben a nemzet ugyan egységessé vált, s egyre több vívmány segítette közösségünk életét, ám még ma is akadnak olyan magyarországi testvereink, akik a Felvidékre érkezve csodálkoznak azon, hogy itt még magyarok élnek, akik magyarul beszélnek...
A szónok azt is fájónak nevezte, hogy közösségünk önmagát emészti, magyar magyar ellen van, s harcra szólított az önemésztő folyamatokkal szemben. Sajnálatosnak nevezte egyes magyar iskoláink bezárását, az egymással szembeni irigykedést és gyűlölködést, az apadó gyermekvállalási kedvet, a fiatalok elvándorlását és azon közéleti személyiségek ostorozását is, akik valóban tenni akarnak közösségünk érdekében.
Mint mondta: már az is nagy baj, hogy a következő népszámláláskor vélhetően 400 ezer alá csökken a felvidéki magyarok száma. Ráadásul manapság megköveznék azt a kortárs költőt, aki leírná, hogy a „gyűrű éget“...Végül rámutatott: mindenkit szeressünk, de első helyen Isten, a család és a magyar embertársaink legyenek! A lelkünk legmélyén pedig maradjon meg a gyűrű, amely éget, s ezt az érzést adjuk örökül a gyermekeinknek, unokáinknak!
A rendezvényen nagy meglepetésnek számított a 95 éves özv. Keszegh Pálné nem tervezett, ám kiválóan sikerült közreműködése: Reményik Sándor Ahogy lehet című, üzenet értékű versével örvendeztette meg a hallgatóságot. Az élete párja, Pali bácsi hajdanán a Csemadok Komáromi Városi Szervezetének elnökeként áldásos tevékenységet végzett. Hangsúlyozta: akkoriban tájainkon még százak várták a nemzettudat-erősítő előadásokat és más eseményeket, ami sajnos, jelenleg nem tapasztalható.
A Himnusz eléneklése után, hét órakor, a 106 év-106 fáklya mottó jegyében, a trianoni határon át, fáklyás menet indult Dél-Komáromba, amelyre Arlett Tamás, a túlparti Endresz Csoport Egyesület meghívta a jelenlevőket. A Kárpát-medencében egyedülálló eseményt ezen egyesület a Felvidéki Értkőrzőkkel, a Kárpátia Sport PT-vel és a a T(e). Ü(gyed). KÖR PT-vel együtt szervezte.
A vonulók a fáklyákon kívül a volt Komárom vármegyei települések helységnévtábláit is a kezükben tartották. Útközben, a dél-komáromi Igmándi és Sport utca sarkán állított Trianoni lélekharangot is megkondították. Azután a résztvevők a Szabadság téren megkoszorúzták az I. világháborús hősök szobrát, emlékbeszédet mondott dr. Bencze Dávid történész.
