Tízéves a Bódva-völgyi Kulturális Központ

A Bódva-völgyi és Érchegységi Kulturális Központ (KCÚBaR) megalapításának ötlete a megyei képviselő-testületben, az MKP frakciójában született, és meg is valósult. Ezzel párhuzamosan egy hasonló, de szlovák intézmény is létesült, magyarbődi székhellyel. A Szepsiben otthonra lelő KCÚBaR létrehozásának fő célja az volt, hogy magasabb szintre emelje a térség falvainak regionális identitását, kulturális életét, rendezvényeik minőségét, továbbá feltérképezze a helyi kultúra szereplőit, a különböző csoportokat, szólistákat, valamint a kézműveseket.

A központ kezdetben hét alkalmazottal működött, de a létszámuk folyamatosan bővült. 2015 januárjában az intézmény megyei hatáskört kapott, nyilvántartási, módszertani és rendezvényszervezési feladatkörökkel. Jelenleg Szepsi mellett Kassán van irodájuk, valamint hozzájuk tartozik a mecenzéfi csillagvizsgáló és a stószi Fábry-ház is. A kulturális központ tevékenységi területe Udvarnoktól Miglécig, Stósztól Kassáig terjed, 43 településen, ebből három város, Kassa, Szepsi és Mecenzéf.

Kupec Mihály, a kulturális központ igazgatója az elmúlt évtized legnagyobb sikerei közé sorolja több versenyüket. Ezek közül kiemeli a gyermek-néptáncegyüttesek országos versenyét, amely az idén Kassán lesz június 6–8. között, valamint négy rendezvényüket, a Bódva-völgyi és érchegységi vándorfesztivált, a Farsangi vigasságokat, azaz a viseletes bált, a Nemzetközi betlehemes találkozót és az Esszencia fesztivált.

A Farsangi vigasságok és a Viseletes bál hatalmas népszerűségnek örvend, február első szombatján rendezik, de általában már novemberben, decemberben elfogynak a jegyek. A Betlehemes találkozót a jánoki önkormányzattal és a civil szervezetekkel közösen szervezik.

– Ez is unikum a Bódva völgyében, mert tudomásom szerint Szlovákiában sehol nincs ilyen tömbben hagyományos, élő betlehemezés – mondja Kupec Mihály. – Tehát nem csoportok tanulják, hanem idős emberek gyakorolják a betlehemi szokásokat az éjféli misekor, illetve a faluban néhány fiatal végzi. Ennek a hagyományát elevenítjük fel. Elvittük Kassára is, így egy kissé nagyobb ismertségnek és elismertségnek örvend a betlehemes találkozó. A Vándorfesztivál azért jött létre, mert a két régióban élő emberek, főként geográfiai okok miatt, nem nagyon ismerik egymást. A helyszín évente cserélődik. Ha az Érchegységben csináljuk, akkor Bódva-völgyi csoportokat, magyar csoportokat viszünk. Az Esszencia pedig egy szlovák–magyar rendezvény, amit kétévente rendezünk Kassán. Célunk, hogy áttekintést kapjunk a néptánc területéről. Olyan csoportokat válogatunk össze, akik országos versenyt nyertek, továbbjutottak megyei szinten, vagy kiemelkedő eredményt értek el más fórumon. Hála istennek, mindig van magyar együttes is.

Kupec Mihály megjegyzi, fontos eredménynek tartja azt is, hogy Kassán ismét gyökeret vert a táncház. Ezt minden hónap második szerdáján tartják, mostanában már 150 fő körüli látogatottsággal. Általában sárosi, zempléni, abaúji, bodrogközi, de időnként erdélyi, kalotaszegi, mezőségi táncokat is táncolnak. Itt nem az a cél, hogy képzett táncosokat neveljenek, arra vannak szakmai képzések. A központ mindemellett gyűjtést is folytat, a viseletek, régi fényképek mellett népi gyermekjátékokat gyűjtöttek, az utóbbiakat kötetben is kiadták.

A jövőbeni terveik kapcsán Kupec Mihály elmondja, hogy egy öt évvel ezelőtt létrejött, együttesek vezetőiből álló platform keretében új minősítési rendszer létrehozásán dolgoznak, amelyre majd ráépíthetik a támogatási rendszert. Ennek köszönhetően a döntéshozók objektív, a szakma által megfogalmazott szempontok alapján határozhatnák meg, egy-egy együttes milyen támogatásban részesüljön. Az igazgató reményei szerint a minősítési rendszer már ebben az évben elindulhat.

A további tervek között szerepel egy, a tánccsoportokat, zenészeket, énekeseket, kézműveseket felölelő, illetve egy hasonló, a különféle rendezvényeket tartalmazó nyilvántartás létrehozása, valamint ezek összekapcsolása. Így egyrészt képet kapnak arról, mennyien tevékenykednek a kultúra területén a régióban, másrészt könnyen értesíthetnék az egyes csoportokat, egyéneket az őket érintő rendezvényekről.

Kupec Mihály végezetül elmondta, hogy az elmúlt tíz évben egyre több településsel, szervezettel tudtak együttműködni.

– Felkeresnek bennünket, érzik, hogy van egy bizonyos minőségi trend az intézményben, és tudják, hogy tőlünk ezt kapják. Nyitottak ezen a téren, szakembereket szólítanak meg, hogy segítsenek. Ez nagyon jó eredmény, ilyen tíz évvel ezelőtt nem volt. Nem azt mondom, hogy most már minden rendben van, de legalább elindultunk egy irányban, és jó irányban haladunk.

Kérdésünkre, mekkora az igény a népi kultúra, a néptánc iránt, a kulturális központ igazgatója elárulja, egyre több a néptáncot kedvelő ember, viszont egyre kevesebb az olyan, aki minőségi néptáncot űz. Az utóbbi ugyanis rengeteg munkával, áldozattal jár, sok időt, és ami még fontosabb, komoly szakmai felkészültséget igényel.

– Rengeteg „szakember” van a néptánc területén. Jobb volna, ha több képzésen vennének részt az együttesvezetők, illetve azok az emberek, akik ezzel komolyabban szeretnének foglalkozni, egyúttal több pénzt szeretnének kapni minderre. Azt mondom, fejlődjenek is! Aki azonban nem akar fejlődni, az ne akarjon támogatást, és ne akarjon erre a „piacra” jönni. A lemorzsolódás nem feltétlenül baj, ha minőséget eredményez, illetve a felvidéki magyar néptánckultúrának bizonyos rétegét mutatja be hiteles formájában. Így lesz majd honnan meríteniük a következő generációknak. 

Megjelent a Magyar7 hetilap 201/8. számában.