Szombaton is a népművészeté volt a főszerep

A szervezők több helyszínen különleges programokkal kedveskedtek a fesztiválozóknak. A Pajtában hagyományőrző éneklőcsoportok, fiatal néptáncosok, népdalénekesek, mesemondók és színjátszók váltották egymást. A színpadon (és a színpad előtti téren) több százan mutathatták be kincseiket.

A kastély másik oldalán különböző szabadtéri játékokkal a Triola Gyerekház és a Hagyományok Háza Hálózat Szlovákia biztosította a legkisebbek szórakozását, ezzel is bizonyítva, hogy a digitális világon kívül még van, ami leköti a gyermekek figyelmét.

Az önfeledten játszó gyerkőcök közelében már reggeltől nagy munka folyt, hiszen a kisgyarmati tájház képviselői a hagyományos réteskészítés fortélyaiba engedtek betekintést. Az érdeklődők megtudhatták, hogy mennyire fontos a tészta kézzel való kidolgozása: „Csak úgy lehet az ember szívét és lelkét a rétesbe tenni, ha a saját keze melegével dolgozza meg a tésztát” – árulta el a tájház egyik munkatársa, Júlia.

A sülő túrós rétesek illata egészen a kisszínpad nézőközönségéig terjedt, ahol először Gál Tamás és Mester András előadásában tekinthettük meg A helység kalapácsa című Petőfi-vígeposzt. Aki már látott Gál Tamás-előadást, az most sem csalódott: a jókedv és az éneklés ezúttal sem kerülte el a fiatal közönséget. A színház kedvelői a továbbiakban Lajos András „bortól mámoros” előadásában hallgathatták meg Petőfi, Csokonai vagy éppen Vörösmarty gondolatait a nemes nedű fogyasztásáról és az azzal kapcsolatos élethelyzetekről. Az In vino veritas című előadásról – a szomjoltó verseken és a harmonikával is kísért bordalokon kívül – olyan gondolatokat is hazavihettünk, mint az alábbi Márai-idézet: „Szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.”

A szőgyéni művész, Vámos János, performansz formájában próbálta megörökíteni a fesztivál hangulatainak lenyomatát. Hol a festékbe mártott táncos lábak söpörtek végig a fehér vásznon, hol a macskakövek mintája vagy a fák kérgének rajzolata került fel az anyagra. Többen értetlenül nézték, mi a csuda történik a Pajta színpada előtt.

A nagyszínpadon zajló előadásokon elsőként azokért a felvidéki büszkeségeinkért rajonghattunk, akik az elmúlt év országos versenyein a legjobbaknak bizonyultak. Így mutatkozhatott be a dernői Borostyán Ifjúsági Néptáncegyüttes, a dunaszerdahelyi Csallóközi Néptáncegyüttes, a somorjai Nagy Csali Gyermek Néptáncegyüttes, a füleki Rakonca Ifjúsági Néptáncegyüttes és az ipolysági Sendergő Gyermek Néptáncegyüttes. A szólótáncosok közül színpadra lépett Krajcsa Márk és György Friderika Fülekről, Saróka Bence Érsekkétyről és a szintén Fülekről érkező Barna Angelika-Varga Dániel páros. A közönség meghallgathatta a losonci Galáris énekegyüttes, az Érsekkétyi Pacsirta Éneklőcsoport és a naszvadi Szabó Júlia előadását is. A Konkoly Annamária által rendezett műsor az Aranykapuk címet kapta. A fellépőket a Varjos zenekar kísérte.

Őket a legkisebbek követték, akik pillanatok alatt felvillanyozták az újonnan érkező érdeklődőket is. Strack Orsolya rendezésében a Nem csalás, nem ámítás! című műsorban az alábbi csoportok szerepeltek: a nagymegyeri Kis Megyer és Csilizke Gyermek Néptáncegyüttes, a somorjai Kis Csali Gyermek Néptáncegyüttes, a dernői Kincskereső Gyermek Néptáncegyüttes, a zselízi Apró Kincső Gyermek Néptáncegyüttes. Révész András, a koreográfia varázslója mindent megtett azért, hogy a színpadon megjelenőket táncra perdítse, természetesen ő maga sem volt rest táncba hívni a pozsgás arcú leányokat. A varázslatos hangulat fokozásáért a Gereben zenekar felelt.

A kora esti órákban az ifjúsági táncegyüttesek résztvevői foglalták el a színpadot. Ifj. Juhász Sándor rendezésében a Kodály Ifjak II. – Bicinia Hungarica című előadását tekinthettük meg. Kodály Zoltán 1937–1942 között készült gyűjteménye a kétszólamú éneklésbe vezeti be a figyelmes hallgatót. A fergeteges hangulatú táncokat a salgótarjáni Dobroda zenekar kísérte. Fellépett a Felsőszeli Höcögők Néptáncegyüttes, a dernői Borostyán Néptáncegyüttes, a farnadi Nádas Ifjúsági Néptáncegyüttes, a Pozsony Táncegyüttes, a somorjai Csali Néptáncegyüttes, a zselízi Kincső Néptáncegyüttes, a nagymegyeri Kis Megyer Néptáncegyüttes és az ógyallai Bellő Néptáncegyüttes.

A fesztivál nagyszínpadán a Bennünk élő múlt és jelen című – Nemes Szilvia által rendezett – műsorban a Gereben zenekar kíséretében a felnőtt táncegyüttesek tűntek fel: a somorjai Csali, a nagymegyeri Megyer Táncegyüttes, a dernői Borostyán Néptáncegyüttes, a farnadi Nádas Ifjúsági Néptáncegyüttes és a házigazda Kincső Néptáncegyüttes.

„Hisszük, hogy a népi kultúra, legyen szó zenéről, táncról, énekről, megállja a helyét bármilyen előadó-művészeti fesztiválon itthon és külföldön egyaránt. A Kárpát-medence kultúrájának egyedi ízei a messziről jött embernek is ízlenek. Mi a tánc nyelvén fejezünk ki érzelmeket és gondolatokat. A lehetőségek száma végtelen” – nyilatkozták A Magyar Falu táncprodukció folytatásaként megjelenő Falusi Színek című előadás rendezői, Kocsis Enikő és Fitos Dezső.

A nézőtér összes helyét elfoglaló közönség tapsvihara bizonyság volt arra, hogy a Fitos Dezső és Társulata által egyéni ízzel fűszerezett hagyományőrzés színházi élménnyé tud változni.

Az estét a 2007-ben alakult salgótarjáni Dobroda zenekar zárta a Pajtában megrendezett táncházzal, melynek résztvevői önfeledten lubickoltak a Dobroda „jó vizében”, és vidáman úsztak át a vasárnapba.