Szilveszteri, újévi szokások, hiedelmek: mit csinálj, vagy ne csinálj az év utolsó napján
Az év utolsó és első napján számtalan néphit, babona kel életre. Még azok is betartanak néhány szokást, akik amúgy nem hisznek ezekben. Ilyenkor a hétköznapok taposómalma egy kicsit megáll, vagy legalábbis lelassul, és a jólét, a szerencse, az egészség meg a bőség megteremtése kerül a középpontba. Nézzük, mik is azok a praktikák, amik ehhez hozzásegíthetnek minket!
Az év utolsó napján évszázadok óta szokás a zajkeltés, a tűzgyújtás. Régen dobokkal, ostorral, kolomppal, dudaszóval hangoskodtak, manapság petárdákkal, tűzijátékkal, hangos zenével teszik. Valamikor még tudták, hogy a sötétséget és az ahhoz kapcsolódó rontó erőket űzték el a ricsajozással, ma már inkább a jókedvünket fejezzük ki, de kétségtelen, hogy az ősi szokás éled újjá ilyenkor, még ha ennek nem is vagyunk tudatában. Ha a szomszédok panaszkodnának a durrogásra, lármázásra, hivatkozzunk csak a népszokásokra...
A zajkeltés már az esti szokások közé tartozik, ám szilveszter napján egész nap ajánlatos betartani néhány íratlan szabályt.
Nem szerencsés például az év utolsó napján házimunkát végezni. Ennek a háziasszonyok biztosan örülnek, bár nehéz betartani a teljes tilalmat. Arra azért ügyeljünk, hogy semmiképpen ne teregessünk a szabadban, mert az halálesetet hozhat a családba. Főzni viszont kell, mert a család ekkor is éhes, sőt, nemcsak otthon eszünk, de a közkedvelt házibulikba, batyusbálokba is visszük a sok finomságot. Szárnyast viszont még véletlenül se készítsünk, mert a tyúk hátrafelé kapar, elkaparja a szerencsénket. Annál inkább süssünk, főzzünk és együnk disznóhúst, mert a disznó előrefelé túr, kitúrja a szerencsét számunkra.
A szilveszteri és az újévi asztalra kerüljön most is, épp úgy, mint karácsonykor, mák, dió, fokhagyma és ahol szokás, lencse is. Ezek bőség- és egészségvarázsló, rontást elűző erejét eleink igencsak komolyan vették, nekünk sem árthatnak. Vannak vidékek, ahol éjfél után halat esznek, annak a sok pikkelye jelképezi a sok pénzt. Csak arra vigyázzunk, le ne ejtsük, mert elúszik a szerencsénk. Az újabb keletű babonák, szerencsehozók közé tartozik a szerencsepatkó, a négylevelű lóhere, a kéményseprő. Süteménytésztából, marcipánból könnyen kivitelezhetők, és jól mutatnak a tálon.
Szilveszter napja jövendőmondó nap is. A régi világban is a lányok voltak kíváncsibbak, ők alkalmaztak különböző praktikákat, hogy megtudják, férjhez mennek-e a következő évben, és ha igen, akkor kihez. Gombócot gyúrtak, tizenhármat. Tizenkettőbe a szóba jöhető legények nevét tették bele kis cédulára felírva, a tizenharmadikba nem került név. A gombócokat forrásban lévő vízbe dobták, és amelyik a leghamarabb feljött a víz színére, az a gombóc rejtette a lány jövőjét. Ha éppen a név nélküli lett az első, akkor a következő évben még nem kellett a menyasszonyi ruhán gondolkodni. Míg a gombócfőzés könnyen kivitelezhető manapság is, a disznók megkérdezése némi akadályba ütközik. Kevés disznó röfög ugyanis az ólakban már falun is, nemhogy a városokban. Pedig egyszerű (lenne) a módszer:
csak ki kell menni éjszaka a disznóólhoz, meg kell rugdosni, és ha a disznók felröfögnek, tervezhetjük a lagzit. Ha nem "válaszolnak" a rugdosásra, akkor hajadon marad a leány a következő évben is.
Újév napján tiltások egész sora hivatott biztosítani a következő esztendő szerencséjét. Ne adjunk kölcsön semmit, mert nehezen kapjuk vissza. Söpörni, szemetet kivinni tilos az év első napján, mert az egész évi szerencsénket dobnánk ki vele. Veszekedni sem ajánlatos, hiszen amit az év első napján teszünk, az várható az egész évben. Inkább figyeljünk jobban egymásra, beszélgessünk, nevessünk sokat, kívánjunk jót másnak, magunknak. Egyre viszont nagyon figyeljünk: férfi legyen az első, aki átlépi a házunk küszöbét és boldog újévet kíván, mert ő hordozza a szerencsét! Valamikor erre nagyon ügyeltek, ezért az asszonyok el sem hagyták a házat, csak másnap mentek szomszédolni.
