Református templom épül Bősön
Egy álom válik valóra a Csallóköz legifjabb városában, ahol már állnak az új református templom falai. Az elmúlt évtizedekben a beköltözések és vallásilag vegyes házasságok révén egyre több református hitű ember költözött ide. Kialakult egy életképes gyülekezet, amely Isten segítségét kérte ahhoz, hogy saját hajlékot, templomot építhessen magának. Az imáik, úgy tűnik, meghallgatásra találtak.
Míg a református lelkipásztorra, Oros Csabára várunk, addig Hegedűs László gondnok megmutatja a mostani gyülekezeti termet, ahol istentiszteleteiket tartják, és az új templom látványterveit. Az új építmény már a 21. századnak készül – modern fűtési technikával, kisteremmel, illemhelyekkel és parkolóval. A jövőben kisebb képzőművészeti tárlatoknak is szívesen helyet ad majd. A telken található régi családi házból pedig később parókia lehet.
1997‑től van gyülekezet
– Mindig is éltek a faluban reformátusok, de nyilvántartásba vételük nagyjából 1965‑től kezdődött – kezdi a visszaemlékezést Oros Csaba, aki beosztott lelkészként szolgál a kisvárosban. – Három lelkipásztor végzett itt szolgálatot: Csukás Zsigmond Somorjáról, Brányik Sándor Patasról és Végh Dániel Nagymegyerről. Ők az öregotthonba jártak ki a hívekhez, és a gyülekezeti munka valójában ott indult el. Ennek folytatásaként Görözdi Miklós esperes fia, Miklós itt volt civil szolgálatos, aki huzamosabb időt töltött Bősön, s lelkipásztorként működött az idősek otthonában. Megszületett az ötlet, meg kellene szólítani a reformátusokat. A bársonyos forradalom tájékán, Görözdi Miklós esperes idejében, egy gyülekezetnyire való református élt Bősön, és Isten segedelmével elindították az istentiszteleteket. Az első a kultúrházban volt, negyven református család megszólításával. Egy év múlva már évi két istentiszteletet tartottak – a sátoros ünnepeken –, azokat már a tanácsteremben. Jómagam optikusként kezdtem dolgozni a faluban, amikor egy megtért fiatalember felkereste az üzletet azzal, hogy fénymásoljuk a kottáit. Kiderült, hogy református lelkész szeretett volna lenni, aminek az volt az egyik feltétele, hogy öt évet töltsön el egy református gyülekezetben. Innen jött az ötlet a bősi református gyülekezet alapítására. Közben lévita lettem, elvégeztem a teológia első három évét, és az élő Isten utamba küldött embereket.
– Épp a kislányomat vittük beíratni a zeneiskolába, amikor az udvaron beszédbe elegyedtem Csabával, aki meg a zeneiskolában tanító feleségére várt. Szóba kerültek vallási dolgok is. Magam is református vagyok – veti közbe Hegedűs László gondnok.
A beszélgetés eredményeként a moziterembe összehívták a településen élő reformátusokat, és ott kezdődtek el az istentiszteletek. Innét később a gyülekezet a Csemadok‑terembe költözött, és 1997‑ben alakult meg hivatalosan a bősi református gyülekezet, mint a dunaszerdahelyi református egyházközség leányegyháza. Oros Csaba lévitaként kezdett itt szolgálni, korlátozott hatáskörrel. Közben a gyülekezet megfogyatkozott, hiszen nem volt saját otthona, berendezése. Ezért kapóra jött, hogy Oros Csaba – akinek optikusi, optometrista végzettsége is van, és befejezte a teológiát (hamarosan pedig mentálhigiénés szakember is lesz – a szerk. megj.) – Isten segedelmével megvásárolt egy házat Bős központjában, amelynek egy részét feleségével egyetértésben felajánlották a gyülekezetnek, a másik részében pedig optikát nyitottak.
Mint a jó hajós, várták a jó szelet
– Ahhoz. hogy teljes szervezettségű legyen egy egyházközség, templom, parókia és helyben lakó lelkipásztor szükséges – tudjuk meg Oros Csabától, amikor a templomépítés tervéről kérdezzük.
Lassan megérkezünk az építkezéshez. Megtudjuk, hogy sokáig álom volt számukra az egész. Akkor vált konkrét tervvé, amikor kezdett beérni a húszéves spórolás gyümölcse, és a magyar polgári kormány támogatni kezdte a határon túli magyarságot. Az indulásnál segített egy katolikus házaspár jóindulata is, amely engedett a telek eladási árából. Így sikerült vásárolni egy családi birtokot.
– Lett egy ingatlanunk, s mint a jó hajós, vártuk a jó szelet. Ez a magyar kormány támogatásával meg is érkezett, pályázatok útján tudunk pénzeszközökhöz jutni. Testvérgyülekezeteinktől is kapunk némi támogatást, és természetesen a hívők maguk is adakoznak a templomépítésre. Fokozatosan, ahogy az anyagiak engedik, tervezünk építkezni. Februárban ünnepélyes keretek között helyeztük el az alapkövet, mostanra már állnak a templom falai – meséli a lelkipásztor, miközben végigjárjuk az épülő templom termeit.
Az idén tető alá is hoznák
Hegedűs László hozzáteszi, az idén legalább a koszorúig szeretnének eljutni, és ha időközben érkeznének még támogatások, tető alá is hoznák az épületet. Korrekt kivitelezőket sikerült találniuk, nagyon elégedettek a munkájukkal. Ütemtervek szerint haladnak a munkával, bízva abban, hogy Isten segítségével mindig hozzájutnak annyi anyagi támogatáshoz, amivel előbbre tudnak lépni. A lelkipásztor és a gondnok hozzáteszi, hogy amíg Nyugat‑Európában értékrombolás folyik, Bősön templomot építenek a mostanra 175 fősre duzzadt református gyülekezetnek. Megtudjuk azt is, az istentiszteletekre általában 25 ember jár, a gyermek‑istentiszteletekre pedig 5–7 gyermek. Rendszeresen vannak konfirmációk is a gyerekek létszámától függően, az alapiskolában pedig hitoktatás folyik. Az idén is készülnek a gyermekek táboroztatására, közel 50 fővel számolnak.
– Ez a templom azt fogja szolgálni a jövőben, hogy akik szeretnék az evangéliumot, a Teremtő Isten Igéjét hallani, békességre, lelki nyugalomra vágynak, eljöhessenek az Isten házába, s megtalálják itt második, lelki otthonukat – összegzi a templomépítés lényegét a lelkipásztor. Hozzáteszi azt is, hosszú utat jártak be, míg eljutottak idáig. A későbbiekben meg kívánják szólítani azon környékbeli települések reformátusait, ahol nincs református gyülekezet (pl. Baka, Csallóköznádasd, Dercsika, Felbár), de Bősre, ami központi település, szívesen eljárnának az alkalmakra.
– Gondjukat kívánjuk viselni – mondja a lelkipásztor, aki még hozzáteszi, jó a kapcsolatuk a helyi katolikus közösséggel. Időnként ökumenikus alkalmakat is tartanak Albán József lelki atyával. Természetesen Fenes Iván polgármesterrel és a város önkormányzatával is jó kapcsolatokat ápolnak.
Az írás megjelent a Magyar 7 29. heti számában.
