Pünkösd – életöröm és együvé tartozás
A szentlélek eljövetelének, kiáradásának, vagyis az egyház születésének ünnepére készülünk. A pünkösdnek van egy keresztény és egy pogány része. Az egyház alapításának momentuma tulajdonképpen egy zsidó ünnepre vezethető vissza, amikor Mózes beleégette a kőbe a tízparancsolatot. Ezért is nem véletlen, hogy a szentlélek – keresztény hitünk szerint – lángok formájában szállt az emberekre. A többféle szokás összeolvadt, szinkréció történt, mondja Nagy Iván etnológus, a Csallóközi Múzeum kurátora, mikor a pünkösdi szokásokról beszélgetünk.
A pünkösd sajátos szimbólumrendszerének része a piros szín, ami az életet jelentő vér színe is. A piros pünkösdi rózsa is ilyenkor virágzik, pünkösdvasárnap pirosba öltözik a pap, ami átvezet a pünkösdhöz kapcsolódó szokásokhoz. Ezek viszont régi pogány, európai szokások. A pünkösdhétfő több európai országban, így Magyarországon szabadnap, a régi ókelta hagyományokból gyökerezik.
„Közismert a pünkösdikirály-választás, a pünkösdikirályné-járás, a zöldágjárás, melyek mind kelta hagyományokból gyökereznek. Mivel a pünkösd mozgó ünnep, nagyon gyakran a májusfa állítás is átcsúszott erre az időre. Érdekes szokás Gútán, hogy a májusfára májkerék is kerül, amit körbentáncolnak.
Valószínűleg régebben erre a kerékre különféle dolgokat is felkötöttek, amiért versenyezni lehetett. Ezzel is az életörömöt, az életigenlést akarják kifejezni. A pünkösdi hagyományok része volt ott a sortánc is. Maguk a májusfák is az ég felé törést, az égig érő fát, az életfát jelképezik” – avat bele pünkösd titkaiba az etnológus.
Az évnek ebben a szakaszában már teljes pompájában tündököl a tavasz és minden az életről szól. Az életöröm és életigenlés ünnepe is tulajdonképpen a pünkösd, de a rózsaszirmok a gyors elvirágzást, az élet gyors lefolyását is szimbolizálják, vagyis, hogy most kell örülni az életnek, mert hamar elmúlik.
A rövid, mint a pünkösdi királyság hasonlat is arról szól, hogy a legények maguk közül csak egy évre választottak „királyt”. Az ókori római regékben is találkozunk ezzel a hagyománnyal.
„A Csilizközben, a Dunaszerdahely közeli falvakban kislányokból álló csapatok, tündérek jártak körben a faluban egy kiszebábu szerű babával, s szórják maguk előtt a pünkösdi rózsa szirmait, miközben énekelnek. Ez a hagyomány találkozik a Mária-kultusszal is, a legkisebb lányt királynénak-tündérnek választják. Ez is, mint annyi minden más, adománygyűjtő szokás, a Szigetközben és a Rábaközben a csallóközinél jóval hosszabb és összetettebb énekeket adtak elő” – magyarázza Nagy Iván.
Azelőtt pünkösdkor szokás volt mulatozni, végül is a majálisok is innen eredeztethetők. Egyes falvakban a legények dudásokat, később cigányzenekarokat fogadtak fel és dudabálokat, pünkösdi bálokat tartottak.
A néprajzkutatóval szóba ejtjük a csíksomlyói búcsút is, aminek az a nagy különlegessége, hogy az idők során nemcsak a székelyek búcsújáró helye, hanem nemzeti zarándokhely lett, ahol évente fél millió magyar találkozik.
Ez is az összetartozást szimbolizálja, ami a szentélek kiáradásával is együtt járt. Székelyföldön a májusfaállítás éppen ilyenkor van. Megegyeztünk abban is, hogy az ünneplésre minden lehetőséget meg kellene ragadnunk, mert ez erősíti bennünk az együvé tartozást. Tudták ezt eleink, de mi ezt mintha már elfelejtettük volna.
