Pótolhatatlan szájhagyományozott kulturális örökség megmentése
Felvidéki népmondák I. címmel megjelent Magyar Zoltán és Varga Norbert közös kötete, mely alcíme szerint szlovákiai magyar néprajzi kistájak népi elbeszéléseit tartalmazza. Valódi értékmentő munka született, hiszen sikerült megtalálni az „utolsó mohikánokat”, akik az emlékezetükben őrzött folklór örökséget még át tudták adni. A néprajzkutató szerzőket kérdeztük a közös munkáról.
Hogyan született meg a kötet ötlete?
Varga Norbert: Egy régóta dédelgetett, többször újragondolt elképzelés áll a kötet megjelenésének hátterében, amely a 2000-es évek elején létrejött folklórgyűjtői együttműködés hozadéka. 2001-ben a Fülek-vidéki palóc falvak prózai népköltészetének feltárásával indult útjára az a kutatói tandem, amely több közösen megjelentetett táji mondagyűjteménnyel vagy mesemondói egyéniség-monográfiával járult hozzá a szlovákiai magyar néprajzi tájak elbeszélő hagyományának megismeréséhez, népszerűsítéséhez. Az elmúlt két és fél évtizedben közösen, vagy esetenként külön-külön megvalósított gyűjtőutak során a Csallóköz kivételével a szlovákiai magyar néprajzi tájegységek mindegyikén megfordultunk. Az általában 1-2 hetes időtartamú gyűjtőutak a közös gyűjtői élmények és eredmények mellett a szakmai együttgondolkodásra is nagyszerű lehetőséget nyújtottak. Ekkor fogalmazódott meg az az elképzelés, melynek célja a szlovákiai magyar nyelvterület felföldi részein elhelyezkedő etnográfiai kistájak, falucsoportok mondahagyományának feltárása és kötetbe rendezése volt.
Mely kistájak népi elbeszélései kerültek be a könyvbe?
Varga Norbert: Menet közben az eredeti elképzelés többször is módosult. Elsődleges célunk a szlovák-magyar kontaktzóna magyarlakta településein végzett terepkutatás volt, a Nyitrától Kassa környékéig terjedő területen. A feltárt anyag viszont több esetben is szétfeszítette az eredeti elképzelés szerkezeti kereteit. A gömöri és Felső-Ipoly menti mondakorpusz gazdagsága, terjedelme egyértelművé tette számunkra, hogy ezeket önálló táji monográfiaként kell közreadni. Így az eredetileg három kötetre tervezett gyűjtemény koncepciója változott.
Mi várható a folytatásban, a második kötetben?
Magyar Zoltán: E mostani második kötet, amely reményeink szerint 2025 végén fog napvilágot látni, a szlovákiai magyar nyelvterület ama keleti részeit öleli fel, ahol a felföldies jellegű néprajzi jegyek dominálnak.
E hajdan, a 18. század előtt még színmagyar vidék keleti végpontja a Dargói-hágó és a váráról nevezetes Nagyszalánc volt. Ezekben az Ósva és Tarca folyók mentén fekvő településeken több esetben az utolsó, még magyarul tudó idős embereket sikerült megszólítani és megszólaltatni, már csak ezért is mondható, hogy immár pótolhatatlan szájhagyományozott kulturális örökséget sikerült megmentenünk a feledéstől.
Hol és mikor sikerült felgyűjteni a kötetekben megjelent történeteket?
Varga Norbert: A kötetben szereplő folklóranyag java része recens terepkutatás eredménye, melyekre 2007–2010 között került sor. A már említett módon, hosszabb folklórgyűjtői kiszállások, illetve további egynapos gyűjtőutak során, faluról-falura haladva rögzítettük ezeket a történeteket.
Egy-egy célirányos beszélgetés a falu kocsmájában szinte mindig meghozta a várt eredményt. Az első kötet szövegkorpusza 52 településen, 163 beszélgetőtárstól rögzített folklóranyagból készült válogatás eredménye.
Miért tartják fontosnak, hogy közreadják ezeket a történeteket?
Magyar Zoltán: Mint említésre került, számos esetben az utolsó olyan történetmesélőket sikerült még megszólaltatnunk, akik el tudták mondani mindazokat az epikus hagyományokat, amelyek az adott tájon, illetve településen az utóbbi évszázadok során kialakultak, fennmaradtak, és amelyek az ott élő magyarság kulturális örökségének nem csupán szerves részei, de esetenként egyenesen szegletkövei.
Őszintén reméljük, hogy a szlovákiai magyarok népi kultúrájának a megismeréséhez is sokat hozzátesz majd ez a kiadvány. Nem utolsó sorban pedig a kötetben szereplő kistájak magyar lakói – a Zoborvidéktől az Ipoly mentéig – is rácsodálkoznak arra, hogy őseik nem is olyan régen még mikről meséltek, mikben hittek, és már csak e könyv segítségével is könnyebben tudják majd maguk is átadni a következő generációknak.
