2026. június 17., 08:00

Pénteken két órakor Komáromban búcsúztatják Ratimorsky Piroska régészt – KÉPEKKEL

Röviddel azután, hogy életének 82. évében elhunyt a jeles régész, PhDr. Ratimorsky Piroska (lánykori nevén Kolářová), a gyászoló család mély fájdalommal tudatta, hogy búcsúztatása június 19-én (pénteken) 14 órakor a Brigetio temetkezési vállalat Megyercsi utca 30. szám alatti búcsúztató termében lesz.

 Pénteken két órakor Komáromban búcsúztatják Ratimorsky Piroska régészt  –  KÉPEKKEL
Galéria
+1 kép a galériában
Köszönet mindenért, emlékét tisztelettel megőrizzük!
Fotó: Facebook

Portálunkon és a Magyar7 hetilapban 2024-ben örömmel számoltunk be az akkor 80 éves szakember Életem és a régészet című életmű-kiállításáról, ami az izsai Kelemantia – Római Kori és Néprajzi Múzeumban szeptember 19-én nyílt meg a komáromi Duna Menti Múzeum és a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Régészeti Tanszéke szoros együttműködésével, valamint Izsa község támogatásával. Az egykori munkatársai és tanítványai által összeállított tárlatanyag először augusztus 8 - szeptember 13. között a komáromi Újvár kaszárnyaépületében, az izsai sikere után pedig november 11-től december 13-ig a nevezett nyitrai egyetem régészeti tanszékén volt látható.

Az 1944. augusztus 3-án Érsekjvárban született Piroska néni az egyik interjúnk során így emlékezett vissza a négygyermekes családjára, amelyben felcseperedett:

Apám a Csehországi Zlínben, a Baťa cipőgyárban dolgozott. Köszönhetően annak, hogy kérvényezte áthelyezését a gyár érsekújvári kihelyezett részlegére, ismerkedett meg anyámmal, egy budapesti mozdonyvezető lányával. 1943-ban házasodtak össze, én pedig a légi bombázások idején, 1944. augusztus 3-án születtem Érsekújvárott, Priska Kolářová néven. A háború után a kelet-csehországi Náchod városában telepedtünk le. Anyám, sajnos, egyáltalán nem beszélt csehül, ezért később Komáromba költöztünk, ahol apám a hajógyárban talált munkát. Édesanyám 1972-ben, 49 éves korában váratlanul elhunyt, így én vettem át a helyét testvéreim gondozásában, különös tekintettel a kis Dášenkára és Francekra. Pozsonyi tanulmányaim alatt férjhez mentem, majd férjemmel, Jánossal két leányunk született: Sylvia és Janka”.

Előbb 1961-ben kitüntetéssel érettségizett egy komáromi középiskolában, majd Az ókori világ hét csodája című kiadvány hatására döntött a régészet mellett. A brünni Masaryk Egyetemen 1961-1965-ben Őskor szakon végzett, 1974-től pedig a Duna Menti Múzeum munkatársaként, távúton régészetet hallgatott a pozsonyi Comenius Egyetemen. 1965-től 1991-ig volt a DMM munkatársa, s jelentős szerepet játszott az intézmény állandó kiállítása régészeti részének kialakításában. Távutas hallgatóként több cseh- és magyarországi, valamint komáromi járásbeli ásatáson vett részt vett. 1976-ban pedig sikerrel védte meg A hetényi kelta temető című diplomamunkáját.

Munkásságával a 70-es és 80-as években jelentős mértékben hozzájárult a későbbiekben az UNESCO Világörökség részévé váló, izsai Leányvár, volt római katonai tábor területén végzett kutatások sikeréhez. Nevéhez fűződik a komáromi Nádor-vonal VI-os bástyájában 1993-ben berendezett római kori kőtár - lapidárium létrehozása.

Ezért a munkájáért 1994-ben megkapta a Pamiatky a múzeá folyóirat az évi rangos díját, maga a kiállítás pedig Europa Nostra-díjban részesült. Ugyancsak kiváló munkát végzett a már említett kelta temető régészeti feltárása során, s e járásban még a Naszvadon, Komáromban, Ógyallán és Nagykeszin megvalósult fontos feltárások fűződtek a nevéhez.

1994-ben új fejezet nyílt az életében: oktatni kezdett a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem elődjének számító Pedagógiai Főiskolán, ahol több kollégájával együtt, az akkori Történelem és régészet tanszéken 1996-ban sikerült a régészetnek önálló tanszéket biztosítaniuk. Előadóként pedig az őskori művészetre, őskori kultúrák vallási képzeteire, Pannonia történetére és a muzeológiára fókuszáló kurzusokat, illetve régészeti szemináriumokat tartott. 1995-től 2001-ig minden nyáron régészeti gyakorlatot vezetett a diákok számára Izsa - Leányvár lelőhelyen. Az oktatáson kívül a tanszék könyvtárának vezetői funkcióját is ellátta.

1994 és 2001 között (nyugdíjazásáig) a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Régészeti Tanszékén is oktatott, ahol a régészeti szak egyik alapítója volt. Pályája során számos könyvet és tanulmányt írt szlovák, magyar, német és angol nyelven egyedül vagy szerzőtársaival, s nem utolsó sorban több szakmai díjat is kiérdemelt. Amikor a tárlatnyitón a szellemi frissességét a kerek életjubileuma után is megőrzött Piroskát a titkáról kérdeztem, mosolyogva így válaszolt:

A jó egészségem titka az, hogy sok időt töltöttem a friss levegőn és fizikai munkát is végeztem“.

„Az ön munkája, a régészet iránti odaadása és annak bizonyítása inspirációként szolgált a fiatalabb régészgenerációk számára, az ön nyitrai régészeti tanszéken kinevelt és oktatott abszolvensei által...“ –  hangzott el egyebek mellett a jubileumi méltatása során. Piroska néni, köszönet mindenért, emlékét tisztelettel megőrizzük!

 Pénteken két órakor Komáromban búcsúztatják Ratimorsky Piroska régészt  –  KÉPEKKEL
Galéria
+1 kép a galériában
Megosztás
Címkék