Napsugaras tornyok Kassán

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ az építész hagyatékában található tervekből, tárgyakból és dokumentumokból állította össze a tárlat anyagát.

Bodó Péter művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa, a kiállítás kurátora a megnyitón elmondta, Sándy Gyula Eperjesen született, és ugyan hároméves korában Budára költöztek, de a család rendszeresen visszajárt Gömörbe, meglátogatni a Rimaszombatban maradt rokonokat.

Ilyenkor festőművész édesapjával nagy kirándulásokat tettek, kifejezetten keresték a középkori várromokat, különösen sok időt töltöttek Murány környékén, de megfordultak Nógrád, Fülek, Salgó és Somoskő váránál is, távolabbi utazások alkalmával pedig eljutottak többek között Trencsénre, Zólyomra, Nyitrára és Dévénybe.

Sándy Gyula 20. század első felének egyik legtermékenyebb építésze volt. Már az 1890-es években, első épületeinél kialakította egyéni stílusát, amely többé-kevésbé végigkísérte egész pályafutását. A várlátogatások alkalmával kialakult vonzalma a középkori építészet iránt, így stílusát a neogótika határozta meg, de egyénivé tette azzal, hogy keverte az éppen aktuális divatos jegyekkel, a 90-es években a népi építészetből vett faragott fa elemekkel, a századfordulón szecessziós növényi díszekkel, majd a 20. század első éveiben a magyaros szecesszióra jellemző téglaszalagokkal.

– magyarázta Bodó Péter hozzátéve, ezen már megfigyelhetők a pártázatos reneszánsz jegyei is, ami elsősorban a Felvidék keleti részére volt jellemző, és amit Sándy a későbbiekben nagyon gyakran alkalmazott.

Sándy minden épületén előszeretettel alkalmazta a legújabb technikákat és fontos volt számára a tartós anyagok, főleg a tégla használata, hogy a homlokzatok minél kevésbé rongálódjanak, így alacsonyak legyenek a fenntartási költségeik – emelte ki a kurátor.

– mondta Bodó Péter.

„Méreteikben jóval kisebbek, de ugyanilyen jelentősek életművében az evangélikus templomok, melyből huszonhét épült fel tervei szerint, nagy részük a húszas-harmincas években. Ezen napsugaras tornyait – amik a kiállítás címét is ihlették – gyakran pártázat koronázza, tehát felvidéki származása még munkásságának kései szakaszában is nyomot hagyott” – fűzte hozzá.

Sokirányú együttműködés jellemezte

Varga Mariann jogász, művészetigazgatási menedzser a megnyitón rámutatott, Sándy Gyula nemcsak az építőművészet mellett kötelezte el magát egy életre, hanem az oktatás mellett is, tanárként dolgozott, emellett sokoldalú közéleti ember volt, számos társadalmi, szakmai és egyházi tisztséget töltött be.

A művészetek terén nemcsak az építészettel foglalkozott, szenvedélyes fényképész is volt, s első fényképezőgépét maga építette. Hozzátette, sokirányú együttműködés jellemezte Sándy Gyula életét, amely minden területen eredményt hozott számára.

„A színes alkotó élet, az eredményes együttműködés példaként szolgált számunkra is. Több forrásból induló kezdeményezéseket fogtunk össze, és ennek a folyamatnak az eredményeként jött létre ez a mostani kiállítás is. A Magyar Művészeti Akadémia által meghirdetett ösztöndíj segítette a Magyar Nemzeti Galéria munkatársát, Bodó Pétert Sándy Gyula életművének kutatásában. Ugyancsak MMA ösztöndíjasként készítette Sándy művészetét tökéletesen feltáró, izgalmasan megmutató fotóit munkatársunk, Bélavári Krisztina, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ fényképésze. S ahogyan a korábbi, magyarországi kiállítási helyszíneken remek partnereink voltak, úgy itt, a Felvidéken is élmény volt együttműködni a Gömör-Kishonti Múzeummal, a Pozsonyi Magyar Intézettel és most a Rovás Polgári Társulással” – mondta Varga Mariann.

A kiállítás, amely az életmű egészét igyekszik bemutatni, augusztus 6-ig tekinthető meg a MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériájában.