Múzeum és kiállítóterem a felújított losonci Városháza épületében

Böszörményi István 2019. január 05., 14:46

Az 1894‑ben Nagy Virgil és Kolbenheyer Viktor budapesti építőművészek terve alapján eklektikus‑neoreneszánsz stílusban épült losonci Városháza több mint száz évig szolgált eredeti rendeltetésének, a közügyek intézésének.

Fotó: Böszörményi István

A XXI. század elején a városi hivatal a patinás épületből átköltözött az egykori pártszékházba. 2015‑ben megkezdődött a Városháza teljes felújítása 2,3 milló eurós költségvetéssel, melynek 95 százalékát uniós támogatásból sikerült a beruházó önkormányzatnak biztosítania. 2017 szeptemberében megnyílt a város háza, mint a kultúra otthona, ahol helyet kapott az újonnan alakult Városi Múzeum, továbbá kiállítási helyiségek és előadóterem. Az eredeti önkormányzati tevékenységek közül a képviselő‑testületi üléseknek, esketéseknek és egyéb ünnepi alkalmaknak is helyet biztosítottak.

Móricz Zsigmond, Móra Ferenc is megfordult benne

A földszinti kiállítóteremben időszaki kiállításokat rendeznek, legutóbb, tavaly októberben például Mys­te­rium fidei címmel Nógrád egyházművészeti kincseit láthatták itt a látogatók. Ugyancsak a földszinten kapott állandó helyet az a magángyűjtemény, amely három teremben három korszak (monarchia, első csehszlovák republika, szocializmus) iskolai osztályát mutatja be. A díszlépcsőn megközelíthető emeleten vannak a tulajdonképpeni Városi Múzeum helyiségei. A folyosó falán – látványos tapétán és kinagyított másolatokon – középkori oklevelek láthatók, amelyek a város nevének kialakulását dokumentálják a ­XIII. századi Luchunch‑tól a XVII. századi Losoncz‑ig.

Fotó: Böszörményi István

A folyosó végén van az impozáns, ünnepi alkalmakra fenntartott díszterem. Az 1920–1930‑as években, amikor még magyar kulturális dominancia érvényesült Losoncon, olyan jeles vendégek fordultak meg itt, mint Móricz Zsigmond, Móra Ferenc és Mécs László. Zongorázott itt hajdanán Pásztori Ditta, a majdani Bartók Béláné is.

Két teremben XIX. század végi, XX. század eleji polgári miliőbe léphet be a látogató.

A korhű berendezést értékes olajfestmények egészítik ki. A város és a helyi evangélikus egyház három nevezetes jótevőjének portréja díszíti a falakat, láthatjuk Kubinyi Ágostont, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóját, aki a Losonc melletti Videfalván született, az Ipoly menti Lázi‑pusztáról származó Beniczky Árpád Függetlenség‑párti országgyűlési képviselőt és Búsbak Ádám városi tanácsost.

A következő termek Losonc ipartörténetét elevenítik fel. Az 1890‑es évek elejétől az 1930‑as évek gazdasági válságáig két országos jelentőségű zománcgyár működött a városban: a Rakottyai György, illetve Sternlicht Sámuel nevével fémjelzett nagyüzemek történetét és termékeit mutatja be két terem.

A losonci harangöntők (XVIII–XX. sz.) emlékének is szenteltek egy helyiséget, ahol az evangélikus templom régi toronyórájának szerkezete is látható.

A Losoncapátfalván 1868‑ban alapított, számos név‑ és tulajdonosváltást megélt, utóbb Poľana nemzeti vállalatként működött posztógyárat az 1990‑es években bezárták, az itt készült szövetek múzeumi tárgyakká váltak.

Képgalériánk:
Fotó: Böszörményi István

A neogót stílusú, kakasos református templom építése idején, 1851‑ben feltárt kriptából előkerült reneszánsz ékszerlelet 1853‑ban a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ma is ott van. Néhány darabjáról a hodrusbányai iparművészeti iskolában másolatokat készítettek, és ezeket is megcsodálhatjuk a Városi Múzeum emeletén.

Gyurkovits‑tárlat

A legendás losonci festőművész, Gyurkovits Ferenc (1876–1968) életművének keresztmetszetét, különböző zsánerű festményeit mutatja be egy terem, illetve az emeleti folyosó falának egy része.

Az itt bemutatott vallásos motívumok, virágcsendéletek, jellegzetes életképek, vásári jelenetek, városképek, grafikai vázlatok csupán egy töredékét képviselik a mester gazdag hagyatékának. A kis tárlat legfigyelemreméltóbb festménye a terem egyik falát betöltő 5x3 méteres olajkép, amely nemcsak méreteivel, de témájával is kitűnik. Győry Dezső 1923 szeptemberében a Prágai Magyar Hirlapban számolt be arról, hogy Gyurkovits mester a losonci Vigadó emeleti dísztermében fest egy monumentális képet, amelynek „előterét a sírból kilátszó félig kikapart holttest alkotja, körülötte aggok, asszonyok, gyermekek, kétségbeesett megfélemlítettek ássák a sírt, balról egy hordágy, mögötte sötétlő embertömeg, háttérben a tűzvész által megvilágított alakok. A kép kimagasló figurája az ágaskodó fehér lovon vezénylő tiszt és a kép jobb oldalán a düledező kőkeresztek közt kancsukával suhintó hatalmas kozák fekete alakja...”

A horrorfilmbe illő jelenetnek valós történelmi alapja van: 1849. augusztus elején a Losoncon átvonuló orosz cári alakulatot megtámadták a környékbeli magyar gerillák (a honvédsereget támogató szabadcsapat tagjai).

Az összecsapás orosz áldozatai közt volt egy magas rangú tiszt, akinek a holttestét a hamarosan megérkező többezres bosszúálló orosz sereg katonái puszta kézzel exhumáltatták az összeterelt losonci lakosokkal. Miután bajtársukat újra eltemették, a vétlen és védtelen várost kifosztották és felgyújtották. Losonc a szabadságharc mártír városa lett. A festmény soha nem lett kiállítva, évtizedekig kallódott. Csak két évvel ezelőtt restaurálták, hogy végleges helyére kerüljön az új Városi Múzeumban.

Nyitva a látogatók előtt

A felújított Városháza Losonc központjában, a Kubinyi tér és a Dr. Herz utca sarkán áll, keddtől péntekig 10–16, vasárnap 14–17 óra között, 1 euró belépővel látogatható. Magyar nyelvű vezetést külön kell – de lehet – igényelni. Előkészületben van egy elektronikus, szlovák–magyar–angol nyelvű, az egyes termekben aktiválható tájékoztató rendszer is.        

0 HOZZÁSZÓLÁS