Magyar emlékjelek nyomában Losoncon
A losonci Phoenix Lutetia polgári társulás és a Losonci Anziksz júniusban szervezte meg idei első városnéző sétáját, melynek során az érdeklődők a magyar vonatkozású emlékjelek – emlékhelyek, táblák, szobrok, emlékművek – történetét ismerhették meg. A sétát Böszörményi István és Puntigán József helytörténészek vezették.
Az emlékjelek tükrözik egy város múltját, milyen nevezetes személyiségek lakták, mit hagytak örökül az utókor számára.
Losonc múltjában elsősorban magyar személyiségeket találunk, akiknek emlékét ma már „felemásan” őrzik. Akadnak emlékjelek, melyek eredeti helyükön, eredeti állapotukban találhatók mind a mai napig. Vannak olyanok, amelyek még léteznek, de áthelyezve, kiegészítve, módosítva. És találunk olyanokat is, melyek már nincsenek meg, viszont egy kép vagy egy leírás őrzi emléküket.
A nyelvet illetően is észrevehetők a különbségek. Vannak csak magyar, vannak kétnyelvű, magyar–szlovák, és ugyan magyar vonatkozású, de csak szlovák nyelvű emlékjelek. Írásunkban Böszörményi István kutatásait felhasználva, ezek közül emeltünk ki néhányat.
Az első losonci emlékműavatásra 1877. március 24-én a városközpontban, a mai Kubínyi téren, a református templom mellett került sor. Damjanich János tábornok özvegye jelenlétében leplezte le a város a honvéd emlékművet, annak emlékére, hogy 1849. március 24-én Beniczky Lajos honvéd őrnagy alakulata megfutamította a Losoncot elfoglaló, túlerőben lévő császári katonaságot. 1945 tavaszán az ország- és rendszerváltás szemléletessé tételeként a győztesek Losoncot (is) megtisztították a magyar emlékjelektől. A honvédemlék nyomtalanul eltűnt, helye évtizedekig üresen állt, 1969-ben Kármán József emlékoszlopa került a helyére.
Kármán József, az 1769. március 14-én Losoncon született író (Fanni hagyományai, A nemzet csinosodása), lapkiadó (URÁNIA), színházszervező művei és emléke korai halála után egy fél évszázadra feledésbe merültek, csak 1843-ban fedezték fel jelentőségét, amikor Schedel Toldy Ferenc „újra kiadta és bevezette“ Kármán József írásait.
1945. április 9-én Kármán József emlékművét és az emléktáblát is eltüntette az új hatóság.
Az emlékoszlop –melynek helyére május 1-én szovjet katonák emlékműve került – a református templom kertjének bokrai közt a nyilvánosság elől elzárva volt egészen 1969. március 24-ig, amikor a helyi Csemadok kezdeményezésére jól látható helyre, a templom főbejárata mellé, a megsemmisített honvédemlék helyére állították.
A szlovák nyelvű felirattal kiegészített emlékművet, csakúgy mint a szülőházat jelölő emléktáblát, Kármán József születése 200. évfordulóján több napos rendezvénysorozat keretében ünnepélyesen újraavatták. 1969 óta a Csemadok Losonci Járási Bizottsága (utóbb Nógrádi Területi Választmánya) és alapszervezete által rendezett Kármán Napok keretében megvalósuló emlékünnepélyek, koszorúzások helye.
A 20. század végén, a 21. század elején a Kármán-emlékjelek kiegészültek. 1990. november 3-án a losonci református gyülekezet megemlékezett az egyház megalakulásának 400. évfordulójáról. Ebből az alkalomból leleplezték a Kármán József sírkövére erősített, az író nagyapja, apja és nagybátyja emlékét megörökítő feliratos acéllemezt.
2001-ben, amikor az egykori gimnázium épületében működő losonci magyar tannyelvű alapiskola hivatalosan felvette Kármán József nevét, az épület előcsarnokában fehér márványtáblát helyeztek el, a névadó portréjával és egy tőle vett idézettel: „Nemzeti nyelvünk… az a mód a mely megóv, hogy a többek között el ne olvadjunk”.
Petőfi Sándor 1845-ös felvidéki utazásának utolsó állomása Losonc volt, ahol egy hetet töltött és két verset írt. A költő halálának 50. évfordulója alkalmából Losoncon 1899. július 30-án emlékünnepet rendeztek, ennek keretében megjelölték a házat, ahol Petőfi megszállt. Az aranybetűs, fekete márványtáblát terrakotta keret övezte, lanttal, tollal, arany csillaggal, babérkoszorúval. 1945-ben, mint minden magyar emléket, ezt is eltávolították. A helyi Csemadok vezetőségének 1950-ben sikerült elérnie, hogy Petőfi losonci látogatása 105. évfordulójára visszahelyezzék, mégpedig ünnepélyesen. 1975-ben az eredeti tábla fölé szlovák nyelvű emléktáblát is elhelyeztek.
Kossuth Lajos – Losonc díszpolgára – temetésén 1894-ben a város is képviseltette magát. Ezt követően indult el az a mozgalom, melynek célja Kossuth szobrának elkészíttetése és felállítása volt. Holló Barnabás szobrászművész a szobrot saját elképzelése szerint alkotta meg. Művét így jellemezte:
Az ünnepélyes leleplezésre 1910. szeptember 19-én került sor. A losonciak által tisztelt Kossuth Lajos nagy becsben tartott szobra alig több mint 8 évig állhatott annak a térnek a közepén melyből az ő nevét viselő utca (a mai Vajanský utca) nyílott. 1919-ben a csehek eltávolították, majd 1939-ben visszakerült eredeti he-lyére, hogy az országzászló talapzatául szolgáljon. 1945-ben újra elmozdították, ezúttal a református templom kertjébe került. 1978-ban a templom restaurálásakor a honvédalakot a Nógrádi Galéria kertjébe helyezték, azóta is ott található.
A jelentős életművet hátrahagyó felvidéki festőművész, grafikus és költő Losoncon élt és alkotott. Műveit pozsonyi és budapesti nagy kiállításai mellett számos helyen csodálhatták meg az érdeklődők. Halála óta özvegye Sz. Haltenberger Kinga gondozza az életművet. 2008-ban Szabó Gyula egykori lakását, műtermét emlékházként a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tette. Ekkor került a művész nevét viselő utcában, a losonci liget mellett álló épület falára a háromnyelvű, eredetileg bronztábla, amelyet azonban eltulajdonítottak, így a mostani tábla már műanyagból készült. (Forrás: Böszörményi István)
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/27. számában.
