Kétszázezer ember fordult meg a hétvégén a bugaci határban a Kurultajon – KÉPEKKEL
Augusztus 14-16. között Bugac adott otthont a sorrendben kilencedik Kurultajnak, mely nemcsak Magyarország, hanem Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvénye is egyben. A hétvége során mintegy 200 ezer ember fordult meg a Bács-Kiskun vármegyében fekvő, egyébként 2600 lelket számláló községben.
A Kurultaj szó illetve ennek változatai az altaji nyelvekben törzsi gyűlést jelent. Ez a szó a törzsi rendszerben és az erre épülő törzsi szövetségekben élő sztyeppei lovasnomád kultúrák szinte mindegyikében megtalálható vagy megtalálható volt. A lovasnomád magyar törzsek is tartottak törzsi gyűléseket amelyek fontos szerepet játszottak a közösség életében. Ilyen törzsi gyűlésen döntöttek sok fontos kérdésben illetve ilyen alkalmakkor találkoztak a különböző törzsek vezetői.
A törzsi gyűlés végén a vezetők megállapodtak, hogy a következő évben Magyarországon tartanak Kurultajt, ahova a Madjar törzs képviselői is ellátogatnak. Bíró András Zsolt és a magyar hagyományőrzők néhány csoportja elkezdte megszervezni az első magyarországi törzsi gyűlést. Több hónapos egyeztetés és munka révén, több mint harminc hagyományőrző csapat részvételével megvalósult a magyarországi Kurultaj Bösztörpusztán. Azóta kétévente tartják a rendezvényt, melyre a világ minden részéből idesereglő magyarok mellett a türk eredetű/tudatú népek delegációi is szép számban vesznek részt. De két Kurultaj között sem üres a bugaci határ, ilyenkor tartják az Ősök napját, hasonló tematikával, de a rokon népek csekélyebb részvétele mellett, elsősorban a magyar tradíciókra fókuszálva.
Vannak persze szűkebb profilú, kevesebb ember által prezentált, ám szintén nagy érdeklődésre számot tartó események, mint pl. agarász vagy lovas solymász bemutató, különböző lovas ügyességi versenyek. Ha az ember el se mozdulna innen, akkor is tartalmasan tölthetné el a hétvégét. De ilyenkor jön az örök "fesztiváldilemma", a hogyan szakadjak szét? kérdése. Ezzel párhuzamosan ugyanis a színpadon magyar, kelet-európai, vagy éppen közép-ázsiai zenei és táncprodukciók zajlanak, a 35 fokos melegben a kellemesen hűs előadó sátorba nemcsak enyhet keresni mennek a látogatók, folyamatos teltház mellett zajlanak ismeretterjesztő előadások. A sportsátorban övbirkózó verseny zajlik, emellett azonban számos egyéb tradicionális sportban is összemérhetik képességeiket a többségében amatőr versenyzők. Emellett több, kisebb programhelyszínen folyamatosan egymást érik a bemutatók.
Akik ki akarják maxolni a részvételt, a helyszínen sátrat is verhetnek, akik pedig jurtával érkeznek, azok az események fő helyszínétől kőhajításnyira állíthatják fel a jurtájukat. Az egyébként ingyenes programok mellett a résztvevők az ország talán egyetlen olyan népi kirakodóvásárában költhetik a pénzüket, ahova a szervezők tudatosan nem engedik be a "búcsús" jellegű árukészletet, csak saját gyártású, illetve Kárpát-medencei kézműves portékával lehet részt venni.
A máskor sivár, nyolchektáros, királydinnyés homokpuszta minden egyes négyzetmétere élettel telik meg erre a hétvége, ahol a magyar nyelv szinte összes létező nyelvjárása mellett olyan nyelveket is hallani, amelyekről bizony az altajisztika szakos diplomával nem rendelkezők – valószínűleg a résztvevők többsége ilyen – nem tudják egykönnyen eldönteni, mit is hallanak. Beszélőik közül a legtöbbel oroszul lehet szót érteni, de egyre több köztük is az angolul tudó, így, ha az ember egy kirgiz fotóművészbe, vagy Németországban élő török hagyományőrzőbe botlik, érdekes beszélgetések alakulhatnak ki.
Külön ki kell emelni a Kurultaj szervezettségét. A területen rengeteg biztonsági ember és szervező mozog, mindenki nagyon segítőkész, és kis túlzással minden sarkon áll egy mentőautó. A programok pontosan kezdődnek, és, annak ellenére, hogy egyidejűleg több tízezer ember mozog a területen, nincs szemét, a kukazsákcserélő különítmény állandó mozgásban van, de egyébként a résztvevők is ügyelnek a rendre, nem volt ritka látvány, hogy a lelátokon valaki összeszedte a mások által "ott felejtett" poharakat...
A rendezvény azonban jóval túlmutat a puszta látványosságokon, a fesztiváli zsongáson vagy a kiváló szervezettségen. Bugacon az ember úgy érezheti, függetlenül attól, hogy talpig középkori hadi viseletben, népviseletben, vagy XXI. századi ruhában érkezett, hogy nem nem csupán külső szemlélő, hanem egy ősi, kollektív rítus aktív részesévé válik. És e szempontból mellékes, hogy valaki a történészi-tudományos viták melyik oldalán áll, vagy mennyire ismeri a lovas nomád kultúrákat: a Kurultaj felébreszt valami mélyen gyökerező, közös identitásélményt.
A rokon népek jelenléte, a közösen átélt pillanatok és a magyarság együvé tartozása olyan láthatatlan szálat fon a jelenlévők köré, amely messze túlmutat a mindennapok megosztottságán. Ezt az érzést legalább egyszer minden magyarnak át kellene élnie.
A MAGYAR7 ezen a héten megjelenő, 34. számában interjút olvashatnak Bíró András Zsolt antropológussal, a Kurultaj főszervezőjével.
