Ahol Aprófalva csodás mézeskalácsházikói is szépültek… - KÉPEKKEL
Tartalmas ünnepváró délutánra kaptunk meghívást a komáromi Villa Camarum Polgári Társulás két „motorjától”, Kiss Rékától és Hanusz Szilvitől. December 15-én délutánra kicsiket és nagyokat a helyi Zichy-pont Közösségi Központban létesülő mézeskalács-műhelybe invitáltak, amelynek a bejáratánál megcsapott a mézédes finomság mással össze nem téveszthető, karácsony közeledtét idéző illata.
Odabenn több korosztály képviselői kreativitásban egymást túlszárnyalva szorgoskodtak, s az ügyes kezek közül mesés mézeskalácsházikók és különböző formájú, egyedien díszített, karácsonyfára és ünnepi asztalra kívánkozó mézeskalácsok kerültek ki.
Mivel többen is ugyanattól a köztük sürgő-forgó hölgytől, Kliment Andreától kértek és kaptak segítséget, nyilvánvaló volt, hogy ő vezeti az élvezetesen tanulságos foglalkozást. Bár a meghívóban az állt, hogy a kalácsdíszítők akár saját mézeskaláccsal is érkezhetnek, de ők inkább az Andrea bevált receptje alapján készült alapanyagra hagyatkoztak. Sőt, azt végül nyomtatott formában egy 2025-ös évi zsebnaptárral együtt haza is vihették!
A receptben elolvashattuk, hogy egy adag mézeskalács elkészítéséhez 60 dkg sima liszt, 25 dkg porcukor, 25 dkg méz, 3 M-es méretű tojás, 5 dkg vaj, fél-fél csomag sütőpor és mézes fűszer kell. Persze a tojás méretétől és a liszt minőségétől függően némileg változhat a mennyiségük. Azt már én teszem hozzá: az anyukák, nagyik abba a szívük egy darabját is bele szokták sütni.
„A képlékeny mézes tészta készítése kapcsán több dologra is figyelni kell! Például arra, hogy az összegyúrt masszát zacskóban, hűtőben vagy más hideg helyen több napig kell érlelni. Ugyanis ha mindjárt frissen használjuk fel, abban még nem értek össze az ízek, ezért nem olyan finom, s azzal nehezebb is dolgozni, mintha azt pihentettük volna. Aztán közvetlenül sütés előtt a tésztát át kell gyúrni azért, hogy ne legyen levegős – buborékos! Nem szabad túl vékonyra sodorni, majd túl sokáig sütni, mert akkor kemény lesz! Én villanysütőben, a mézeskalácsok méretétől függően, 180-190 Celsius fokon 10-12 percig szoktam sütni azokat. Ugyanabba a tepsibe nagyjából azonos méretűek kerüljenek, s amikor éppen kezdenek színt kapni, akkor már jók, amiről az állaguk is árulkodik“ – magyarázta Andrea.
Hozzátette: a kalácsok nagyobb páratartalmú lakásban sokkal hamarabb megpuhulnak, és tovább puhák maradnak, mint a kevésbé párás helyiségekben. „Tárolódobozban, zacskóban hónapokig is eltarthatók. Aki pedig megunja a mézeskalács fogyasztását, azt darálja le, majd kevés lekvárral, Mascarponeval keverje össze, s formázzon golyókat, melyeket akár csokiba is márthat, s máris másfajta sütije lesz!“
Az alkalmi műhelyben négy-négy részből álló mézeskalácsházikókat is lehetett díszíteni. Persze, a díszítésnek is megvannak a maga fortélyai, amelyekről Andrea ekképp nyilatkozott: „A pici zacskókat könnyebb tartani és irányítani díszítés közben, mint a nagyokat, ezért ajánlatosabb az előbbiek használata. A máz mindig porcukorból, tojásfehérjéből, keményítőből és a rugalmasságot biztosító savas közegből, például citromléből készül. Miután kitaláltuk a mintát, díszítés közben nem kell megérinteni a tésztát, hanem afölött kell mozgatni a zacskót. A zacskón kivágott lyuk méretén kívül az is számít, hogy azt folyamatosan milyen erővel nyomjuk, hiszen attól függ a díszvonalak és más elemek vastagsága. A vékonyabb vonalú díszítés fél óra alatt megszárad“ – árulta el a további fortélyokat.
Persze, ez esetben is érvényes a mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert. „Én az anyukámtól, majd a világhálóról tanultam meg a kulisszatitkokat, s az egész folyamat egyre ügyesebben ment. Az eltelt évek során sok mutatós mézeskalácsot elajándékoztam a szeretteimnek. Majd gyermekkorukban a saját fiaimmal is, akik már 23 és 18 évesek, minden adventkor időt szántunk a közös mézeskalács-díszítésre, amit nagyon élveztek. Az utóbbi most itt segít nekem. Kellenek az ilyen meghitt, tartalmas együttlétek, ne hagyják ki azokat az adventi családi programok közül!“ – üzente meg olvasóinknak az alkalmi cukrásznak álcázott jótündér.
