Július elsejétől új igazgató került a Galántai Honismereti Múzeum élére.

Kinevezett igazgatóként mit tart a legfontosabb feladatának? Milyen a múzeum jelenlegi helyzete?

Sok sürgős feladat van. A múzeum a múltban elvesztette egyik legfontosabb épületét, azt a raktárépületet, ahol a gyűjteménytárgyakat tárolták. Ez a helyzet részben azzal oldódott meg, hogy a megye adott néhány helyiséget,  a közútkezelők feleslegessé vált ingatlanjait bocsátották a múzeum rendelkezésére. A gyűjtemény kétharmada a mai napig bérelt helyiségekben van, nem mindig alkalmas tárolási körülmények között. A jövőben a legfontosabb és anyagilag nagyon megterhelő feladat, hogy egy saját raktárhelyiséget szerezzünk, ahol megfelelően tárolhatjuk a gyűjteménydarabokat. Jelenleg a jókai vízimalomnál kezdődnek felújítások. A megye részéről a tetőt és a malom épületét állítják vissza eredeti állapotába, valamint riasztó- és tűzvédelmi rendszert építenek ki. Fejlesztés kezdődik a taksonyi tájház területén is, az eddig raktározásra szánt hátsó épület lesz teljesen felújítva.

A tallósi vízimalom kálváriája két év után most zárul le.

Igen, most nézem át az átvételi iratokat. Fontosnak tartom, hogy rendben tartsuk a műemlék jellegű épületeket. A múzeum jelenleg sok új alkalmazottat foglalkoztathat. A gyűjtemény kezelése és prezentálása mellett gondot tudunk fordítani a múzeumpedagógiára, idegenforgalomra, programajánlatok készítésére. Szakmailag is színes a paletta: két néprajzosunk, egy történészünk, egy régészünk van. A múzeum jelentős néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik, a régészeti anyagok egy része még feldolgozatlan. Régészként igazgatói teendőim mellett mindenképpen szeretnék részt vállalni a régészeti gyűjtemény feldolgozásában, hiszen tisztában vagyok azzal, miből áll a gyűjteményünk. További tervek között szerepel saját kiállítások létrehozása is. A kiállítások tervezete minden év vége előtt elkészül, az ideibe én már nem szólhatok bele. Szeptemberben egy „Nagy dolgok Szlovákia történetében” című kiállítást nyitunk. Nagyon fontosnak tartom továbbá azt is, hogy a múzeumnak legyen saját weboldala, ahol érdemben tudjuk tájékoztatni a közönséget. Jelenleg épp ezt intézem.

Galántai intézményként fontos, hogy érvényesüljön a kétnyelvűség. Milyen lépéseket tudnak tenni ennek érdekében? Az eddigi vezetőségnek ez mintha nem lett volna szívügye.

Ennek nem szabad érzékeny és ellentmondásos témának lennie. Mindenképpen azt gondolom, hogy Galántán, a Mátyusföldön nem lehet kérdéses, hogy kétnyelvűen működjünk. És ezzel ezt a kérdést le is zárnám. A múzeumban ezt eddig is igyekeztünk megvalósítani, még ha sokszor erőfeszítések árán is. Kétnyelvűen fog a múzeum működni, mert úgy kell működnie.

Milyen programokkal szólítják meg a közönséget, illetve a különböző nemzedékeket? Az óvodások és az iskolások bekapcsolása már szerencsére jól működik.

Szerintem fel kellene hagyni azzal a nézettel a múzeumok és galériák tekintetében, hogy elavult intézmények. Nem mindig jó az, ha egy-egy múzeumon csak tárlatvezetővel lehet végigmenni. Fontos lenne, hogy a látogatók elidőzhessenek egy-egy darab előtt, és az, hogy érdekessé tegyük a múzeumban eltöltött időt. Az emberek már komplex programokra vágynak akár egy megnyitón is. A múzeum legyen a kultúrára fogékony emberek találkozóhelye. Olyan társadalmi csoportokat kell bevonzani, amelyek eddig nem érezték magukat megszólítva. Regionális szinten ki kellene aknázni azt, hogy mire van igény. Meg lehetne szólítani például a focirajongókat, hiszen kevesen tudják, hogy ennek a sportágnak itt komoly története van. Várom a kollégák ötleteit is. Szeretnénk kielégíteni az emberek igényeit, de ehhez beszélgetnünk kell, hogy felfedjük ezeket az igényeket. A gyerekek felé már komoly nyitás történt, aktívan foglalkoztatjuk őket egy-egy játék, nyári tábor, kézművesnap keretén belül.

Milyen szerepe lehet a múzeumnak a mátyusföldi turizmus erősítésében?

Szeretnénk különböző célközönségeknek különböző programcsomagokat összeállítani. Meg lehetne célozni a gyerek- vagy nyugdíjascsoportokat, és egynapos, élménydús kirándulásokat összeállítani számukra. Régebben ez itt részben működött egy utazási iroda segítségével. Senki nem gondolhatja azt, hogy a környéken nincs látnivaló, turisztikailag egy aranybánya ez a régió. Tartalmas kirándulás lenne egy nap alatt megnézni a jókai és a tallósi vízimalmot. Szerencsére a szolgáltatók biztosítani tudják a kulturált étkeztetést és higiéniai szükségletek kielégítését. Óriási lehetőségek rejlenek a termálfürdőinkben is. Az elmúlt rendszerben a fürdőkben is voltak információs tábláink, most nem tudok róla, hogy lennének. A nyaraló turista fogékony, csak ismertetni kell vele a lehetőségeket.  A baj az, hogy az emberek nem értesülnek a kínálatunkról.

Milyen út vezetett az igazgatói székhez?

Rögös út. A régészetet Pozsonyban végeztem. Kilenc évig dolgoztam ebben a múzeumban, van rálátásom a dolgokra, arra, hogyan működik ez az intézmény. Vannak ötleteim, mi az, amit hatékonyabban lehetne megoldani. El kell mondani, hogy rengeteg mindent tanultam itt a már nyugalmazott kollégáimtól és Danter Izabellától, aki jelenleg is a múzeum  néprajzosa. Van egy olyan nézet Közép-Európa ezen térségében, hogy a kultúrára nincs anyagi keret, lehetőség. Ez komoly kihívásokat jelent, de azt gondolom, hogy összefogással, közösségépítéssel mindig lehet előre haladni. Az intézmény a gondok ellenére is fejlődött, és sokat fejlődik most is. Kihívásnak tartom, hogy kiállítsuk a gyűjteményünket, ne a raktárban, szakdolgozók felügyelete alatt porosodjanak a tárgyak. Kell, hogy az ember a magáénak érezze a kultúrát, és fogékony legyen rá. Oly sok minden van manapság, amit az emberek a kulturális étvágyuk elé helyeznek! Sok múlik azon, hogy a gyermekekre építsünk. Ha egy iskolást megszólítunk, megfogunk valamivel, akkor esély van arra, hogy kultúraszerető, múzeumlátogató felnőtteket nyerjünk.        

Az írás a Magyar7 c. hetilap 2018/28.számában jelent meg.