Időjósló néphit: kik is a fagyosszentek?

Zsebik Ildikó 2019. május 12., 10:22

Ezekben a napokban /május 12-14./ emlékezünk Szent Pongrác és Szent Bonifác vértanúra, valamint Szent Szervác püspökre. A közép-európai néphagyomány fagyosszentek néven tartja őket számon. Közéjük sorolható még Orbán is /május 25./ 

A három fagyosszent Fotó: Google.hu

A tapasztalat azt mutatja, hogy ebben az időszakban a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, sőt sokszor még fagyot is hoz, amely a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkreteheti. A zsenge növényzet ilyenkor sínyli meg legjobban a fagyot. Elővigyázatosságból a kényes egynyári zöldségeket, mint az  uborka, a paradicsom, a paprika csak a fagyosszentek után ültették el.

A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelés között ugyan nincs összefüggés, a néphagyomány azonban teremtett.

Az egyik magyarázat szerint „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok – ezért  mérgesek ránk, és évről évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket”. Egy másik magyarázat szerint azért fagytak halálra, mert a saját ruháikkal takargatták be a betegeket, akik ezért életben maradtak, ők azonban belehaltak a hirtelen jött hidegbe.

Szent Pongrác vértanú szüleit korán elveszítette, s a tizennégy éves fiú nagybátyjával, Dénessel Rómába költözött. Épp abban az utcában szálltak meg, ahol Kornél pápa és számos keresztény lakott. Kornél pápa fölismerte a fiú tiszta lelkületét, és megkeresztelte. Dénes, az öreg barát meghalt, Pongrácot pedig egy napon elfogták a katonák, és a császár elé vezették, aki arra kérte őt, hogy hagyjon fel hitével. A fiú azonban 

a császár isteneit csalóknak nevezte, ezért Diocletianus lefejeztette.

Évszázadokkal később sírja fölé bazilikát emeltek. A késő középkor óta Pongrácot a tizennégy segítőszent közé sorolják.

Képgalériánk:
Pongrác, Szevác, Bonifác Fotó: Google.hu

Szent Szervác püspöknek jelentős szerepe volt a kereszténység terjesztésében Németalföld területén.

Maastrichtban a korábbi római templom helyére felépíttette a Miasszonyunk-templomot, amely ma is a város egyik vallási központja. Az eretnekek következetes üldözője volt. A legenda szerint 384 pünkösdhétfőjén, május 13-án halt meg. Szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó. Később templomot emeltek fölé, és búcsújáró hellyé vált. Sírjánál, ereklyéinél sok beteg meggyógyult. Szervác legendája szerint ősei Jézus Krisztus rokonai voltak.

Szent Bonifác vértanú egy nemes hölgy szeretője és vagyonának őrzője volt, ám isteni intésre megbánták bűneiket, és elhatározták, hogy Bonifác a vértanúk holttesteinek megkeresésére indul, hátha ily módon, imáik révén üdvöt nyerhetnek. A még élő vértanúknak a következőket mondta: E kínzások, amiket Isten iránti szeretetből elszenvedtek, csak ideig-óráig tartanak, egy pillanat alatt el is múlnak, és rövidesen az örök boldogság örömébe juttok... és a halhatatlanság díszébe öltözve meglátjátok majd, amint az örök szenvedés poklában gyötrődnek pribékjeitek.”

Bonifácot ezután elfogták. Ő megvallotta kereszténységét.

A bíró feldühödött, felakasztatta, és testét addig szaggattatta vaskarmokkal, mígnem előtűntek csontjai; ezután hegyes nádakat szúrtak körmei alá. Bonifác az égre tekintve derűsen viselte a fájdalmakat. Látva ezt a gonosz bíró, szájába forró ólmot öntetett. A szent vértanú pedig ezt mondta: „Hálát adok neked, Uram, Jézus Krisztus, élő Isten fia.” Ezután a bíró üstöt hozatott, és Bonifácot fejjel lefelé a fortyogó szurokba tetette. Mivel ez sem ártott neki, megparancsolta, hogy fejezzék le. Bonifác május 14-én halt vértanúhalált.

0 HOZZÁSZÓLÁS