Húsvétváró kézműves vásár Alsószeliben – KÉPEKKEL
Alsószeli község a helyi Csemadok-alapszervezettel karöltve és a Jurtanapokat is szervező Zele törzs támogatásával nyuszisimogatóval, tojáskereséssel és egyéb játékokkal húsvétváró kézműves vásárt hirdetett a kultúrház udvarára április másodikán.
Egész nap lógott az eső lába, és kora délután egy jó kis zápor is lezúdult Mátyusföld és Csallóköz jelentős részére, ami alól Alsószeli sem volt kivétel, így a kultúrház melletti – amúgy ilyen és ehhez hasonló rendezvényekhez felettébb ideális – fás, füves terület helyett a vásárt a kultúrházba költöztették, csupán a nyuszisimogató maradt kint egy fedett rész alatt. A sors iróniája, hogy háromnegyed óra múlva már hétágra sütött a nap, április bolondja tehát másodikán is megtréfált bennünket, azonban a vásári forgatag jó hangulatán nem tudott fogást találni.
Ugyanis mint a mesében, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: finomabbnál finomabb házi sütemények, hét nyelven beszélő pogácsa, méz, házi szörpök, lekvárok és tészták minden mennyiségben. Aki szomjas volt, frissen csapolt bodzaszörpöt is ihatott. A kézműves portékák sem szenvedtek hiányt. Tojások minden mennyiségben, minden méretben és különböző technikákkal készítve, húsvéti, tavaszi tematikájú tűzzománcok, fából készült nyuszik és egyéb háziállatok, madárkák, lepkék, rügyező fák, csodaszép, dekupázs technikával készült dobozkák, hímzett terítők, vánkosok, agyagból égetett edénykék, vázák, fonott kosarak, virgácsok, használati tárgyak és dísztárgyak, bébikellékek, anyagból varrt tulipánok, bizsuk, koszorúk és díszcsokrok.
Szabó Máriától megtudtam, hogy a rendezvény már komoly múlttal bír, és a szervezésbe nagyon sok önkéntes is bekapcsolódik. A kézműves termékeket árusítók 80-90 százaléka is helyi, kisvállalkozók, magánszemélyek, az idősek otthona lakóinak és a község szervezeteinek portékái is megtalálhatók a standokon, a finomságokat pedig az alapiskolák és az óvodák pedagógusai készítik. Az interneten közzétett felhívásra azonban minden évben egyre többen jelentkeznek, és az érdeklődők jelentős része is már messzebbről érkezik (ezt a parkoló autók sokaságából is láthattuk), így a rendezvény már kinőtte helyi jellegét. Mivel részben emiatt a vásár is kinövi a kultúrházat, így első ízben szerették volna az udvaron megvalósítani, csak hát az időjárás közbeszólt...
A kézműves vásár legnagyobb „attrakciója” a kétméteres húsvéti nyuszi volt, „akit” már nagyon vártak a gyerekek, s nemcsak amiatt, mert ajándékokat is osztogatott, hanem jó móka, és közös fényképek is készülhettek vele.
Mindig felemelő érzés, ha egy helyi közösség ragaszkodik a hagyományaihoz, és önerőből, összefogással, saját kézműves alkotásokkal és portékákkal tud maradandót alkotni, ami jelen esetben forgalmat is generál, és hogy az ilyesmire van igény, az azt jelenti, hogy megbecsüljük az ebbe fektetett munkát, és ez külön öröm. Mert valljuk be őszintén, ilyen „alkalom”, ilyen közösségi együttlét, program sok helyi ember összehangolt, becsületes munkája révén jöhet csak létre. Olyan emberekről van szó, akik közösségben gondolkodnak és fontos nekik mások, különösen a gyermekek öröme ebben a mai, egyre bizonytalanabbá váló világban.
