Húsvét Pozsonyban: A pozsonyi korzó volt a divatbemutatók színhelye

A húsvéti ünnepeket természetesen sokkal tartalmasabban töltötték az akkori pozsonyiak, és az események nem csak a korzón tartott „divatbemutatókra” korlátozódtak. Ezúttal a Trianon utáni Pozsony húsvéti ünnepnapjaiba nyújtunk egy kis betekintést korabeli lapok beszámolói alapján.

A húsvéti ünnepeket nagy sürgés-forgás jellemezte minden családban. A háziasszonyok hetekig készülődtek az ünnepekre, finomabbnál finomabb ételeket sütöttek és főztek. Ilyenkor a férfiak bosszankodva „tűrték” a hírhedt húsvéti nagytakarításokat, amelyekre a tavasz és a jó idő beköszöntével került sor.

A pozsonyi úriasszonyokat már a húsvéti ünnepek előtt bombázták a kereskedők legújabb portékáikkal, ezekről pedig a helyi lapokban is tettek közé hirdetéseket.

A legmodernebb függönyöket és takarókat, illetve valódi perzsaszőnyegeket kínáltak. Pozsonyban több ilyen üzlet is működött, ilyen volt például a Mihálykapu alatti Fornheim-szőnyegház.

A kereskedők porcelán- és különböző üvegáruikra is felhívták a figyelmet. A nők már akkoriban is imádtak vásárolni és otthonukat szépíteni, így az árusok reklámjaikban leginkább őket szólították meg. „Szép asszony öröme a szép porcelán” – hirdeti találóan a Gupa üveg és porcelánáruház, melynek üzletei a mai Fő téren és Lőrinckapu-utcán voltak. Emellett a vagyonosabb vásárlóknak bútorokat, értékes festményeket, arany és ezüsttárgyakat kínáltak a kereskedők.  

A hölgyek esetében a húsvéttal és tavasszal együtt jöttek a „tavaszi ruhagondok” is. Pozsonyban szinte „kötelesség” volt egy magára valamit is adó úrihölgynek húsvétvasárnap bemutatni a legújabb ruhakölteményét a pozsonyi korzón.

A látványos divatbemutatóra nagyon készültek a fiatal nők és asszonyok, ám a korabeli lapok szerint a pozsonyi időjárás gyakran nem kedvezett ezeknek a felvonulásoknak, a szép hölgyek nagy bánatára.

Az úrihölgyek nagyszabású készülődéseit és tervezgetéseit „rendszerint elmosta a szeszélyes ápriliskisasszony könnyező rosszkedve” – olvasható egy korabeli lapban.

Sok esetben hűvös idő, eső és sötét fellegek borították az eget, amikor a pozsonyi kisasszonyok korzózni mentek. Napsugaras délutánokon azonban a húsvétvasárnapi korzó meg volt telve emberekkel, akik sütkéreztek a jótevő déli napsugárban és bámulták a felvonuló hölgyek csodaszép új toalettjeit. Az úri családok többek között éppen a nők toalettjeivel mutatták meg gazdagságukat. A korabeli lapokban meg is jegyezték, hogy sok hölgy igazán szép és ízléses ruhát viselt Pozsonyban.  

A korzó volt ugyanakkor az a hely is, ahol a legújabb pletykákat is megtudhattuk. Nem egy kisasszony éppen a korzón lejtett végig elsőként vőlegényével.

Ezzel nyilvánosan is felvállalták kapcsolatukat, és azt, hogy jegyben járnak. Sok szenzáció és pletyka született abból, amikor váratlanul meglátták valamelyik híres pozsonyi szépséget végig sétálni a korzón egy idegen udvarlóval. Meg is indult azonnal a kérdezősködés: Ki ez a férfi? Honnan jött? Hogy hívják? És persze, hogy jó parti-e? A húsvéti időszakban a pozsonyi kávéházi teraszokon is hangos volt az élet, és ilyenkor már fagylalt is felkerült újra az asztalokra.

A pozsonyi hölgyek előszeretettel követték a legújabb divatot. Ebben nagy segítségek nyújtottak az ügyes kezű várónők és szabók. Ugyanakkor külön „szakma” volt a neves divatlapok alapján való szabásminták elkészítése. Erről egy hirdetést is találunk egyik korabeli lapban, amelyben egy Brolly Imréné nevezetű pozsonyi hölgy jutányos áron rajzol szabásmintákat a divatlapok nagy választéka alapján.

Pozsonyban több divatáruház is működött. A Lőrinckapu-utcában a Wertheimer Testvérek nevezetű divatáruház szövet- és selyemújdonságokat, francia különlegességek nagy választékát kínálta a nagyságos asszonyoknak kedvezményes áron.

A városháza mellett Weinberger Elek divatáruházában szöveteket és selymeket lehetett vásárolni. A Széplak-utcában található Rosenzweig ruhaáruházban pedig elsőrangú férfi- és gyermekruhák legnagyobb választéka volt. A hölgyeknek minőségi kozmetikumokat és krémeket is kínáltak. A korabeli pozsonyi lapokban például az Elida nevezetű arckrémre találunk hirdetést, amely (a reklámszöveg szerint) a déli korzón és vizitnél védi meg az úrihölgy arcbőrét a szél és eső káros hatásaitól, megtartva annak alabástromszínű hamvát. „Ez a krém titka nem egy megcsodált arcszínnek” – olvasható a reklámszövegben.

A tavaszi napsugarak előcsalogatják a szeplőket is, amelyeket az Ambra-créme gyorsan eltűntet – olvasható egy másik hirdetésben, amely szintén a szépítkezni vágyó hölgyeket célozta meg.

Az akkori emberek életében nagyon fontos szerepet töltött be a vallás. A mindennapos élet őrlő gondjai során a vallásban való elmélyülést és annak vigasztaló erejét keresték. A pozsonyiak számára teljesen természetes volt, hogy a húsvéti ünnepek nagy részét a templomokban töltötték. Közvetlenül Trianon után még sok pozsonyi templomban tartottak magyar nyelvű istentiszteleteket.  

A húsvéti időszakban szokás volt Pozsonyban sorra látogatni a helyi templomokat. Ilyenkor illett nem csak a belvárosban található templomokba ellátogatni, de messzebbre is.

Többek között a Szent Miklós-templomba Pozsonypüspökin, és a Virágvölgybe (Blumentál).  

Húsvét idején a Szent Márton-dómban egyházi zenéket játszottak. Nagypénteken méltó befejezésül szintén a székesegyházban kellett összegyűlni, ahol hangverseny-ájtatosságra került sor. Az ezután következő feltámadási ünnepekre mindig aggódva tekintettek a lakosok, ne hogy majd azt is elmossa a tavaszi eső.

Egy igazi pozsonyinak ugyanis ezeken a napokon is el kellett mennie minden istentiszteletre, hogy teljes legyen a húsvéti ünnepe. Az emberek ezért minden éven nagyon szurkoltak, hogy szép legyen a húsvéti ünnepük és napos időben ünnepelhessenek.

Ma már egyáltalán nem jellemző, hogy húsvét idején színházakat és előadásokat látogassanak az emberek. Egykor azonban éppen a húsvéti ünnep alatt kellemes kikapcsolódást jelentett a városiak számára egy színvonalas színházi előadás megtekintése.

Az 1920-as években még jelentős magyar és német lakosság élt Pozsonyban, akik ragaszkodtak gyökereikhez és nyelvükhöz. A pozsonyi magyar istentiszteletek mellett így magyar (és német) színház is működött a városban, ahol húsvét időszakában is előadásokat rendeztek.

Húsvétvasárnap és húsvéthétfő napján elsőrendű műsorokkal várták a pozsonyi nagyközönséget. Az előadásokat rendszerint a délutáni órákban vagy este tartották. Ezeken a napokon gyermekelőadásokat is tartottak Pozsonyban a legkisebbeknek. Emellett húsvéthétfőn matinéket is tartottak a Városi Színházban a hadirokkantak, özvegyek és árvák számára. A közreműködő színészek teljesen díjtalanul adták elő a színdarabokat e nemes cél érdekében. Magyar nótákkal, egyfelvonásos vígjátékokkal és gyönyörű táncokkal szórakoztatták a közönséget.

Ugyanakkor jó idő esetén a pozsonyiak valósággal elözönlötték a helyi kirándulóhelyeket és sportpályákat, szívesen tartózkodtak a természetben.

A Trianon utáni Pozsonyban, pontosabban 1927-ben arról panaszkodik egy korabeli lap szerzője, hogy mióta „megszaporodtak a határok” megszaporodtak a helyi magyarok gondjai is a városban. Azelőtt húsvétkor természetes volt, hogy a rokonok felkeresték egymást az ünnepek idején. Pozsonyba özönlöttek a Budapesten, Magyaróváron, Kolozsvárott, Bécsben tanuló pozsonyi diákok, de más helyekről is eljöttek az emberek meglátogatni pozsonyi rokonaikat.

Trianon után mindez megszűnt. Egyre kevesebben jönnek Pozsonyba, ellenben jóval többen mennek el az ünnepekre a városból.

Ez utóbbiak leginkább a város azon lakosai, „akiknek a hazájuk mégiscsak a Morván túl van” – írja a lap. Pozsony ezért az ünnepek alatt üresebb, de akit itt látni, az tényleg pozsonyi – szól a tudósítás.