"Feltettík a rozmaring koszorút" - KÉPEKKEL
Csodálatos gyűjtésből nyílt kiállítás a zoboralji Gímesen. A Gímesi Forgách kastélyban kialakított kiállításteremben a neves néprajzkutató, Jókai Mária által gyűjtött nyitravidéki menyasszonyi fejviseleteket és lakodalmas jelképeket tekinthet meg az érdeklődő. Zoboralján reneszánszát éli a folklórmozgalom.
Sokan voltak kíváncsiak a Feltettík a rozmaring koszorút - Nyitravidéki menyasszonyi fejviselet és lakodalmas jelképek című kiállítás megnyitójára. A vendégeket szeretettel és színes, hagyományőrző műsorral fogadta a tárlatot szervező Csemadok Gímesi Alapszervezete, valamint a Gímesi Villő Hagyományőrző Csoport. A legfiatalabb generációt, a népi hagyományok ifjú őrei Varga Viktória és Varga Vivien képviselte a rögtönzött színpadon. A nyitravidéki pártákból, főkötőkből, férfi fejfedőkből, lakodalmas tárgyakból álló bemutatót a neves néprajzkutató, Jókai Mária gyűjtéséből állították össze. A kiállítást Szanyi Mária pedagógus, a Kincskereső mozgalom motorja, néprajzkutató nyitotta meg, aki szeretettel köszöntötte és méltatta kollégája és barátja értékes munkásságát.
Jókai Mária, vagy ahogy Zoboralján becézgetik – Marika néni, a Tanító Néni – keze alól több hagyományőrző nemzedék került ki. Iskolán kívüli pedagógusi munkája elsősorban a zoboralji gyermekfolklór színpadra állításában testesült meg. Nemcsak a folklórhagyományokat, hanem a hozzájuk társuló viseletet is kutatta. Munkáinak megjelentetését elsősorban az motiválta, hogy pl. a menyasszonyi fejdíszek – helyi szóhasználat szerint párták – elkészítésének módját és a hozzájuk fűződő emberi viszonyulást is megismerje az a nemzedék, amely már hallomásból is ritkán találkozik ezekkel a különleges gonddal elkészített, a népművészet körébe tartozó viseletdarabokkal – hangzott el a laudációban.
A párták elkészítéséhez szükséges hajkötőket – mai szóhasználattal szalagokat – a lányok fokozatosan gyűjtötték össze. Tizenöt éves koruktól minden húsvétra kaptak egy-egy hajvégbe valót, nagy ünnepekre, búcsúra is 1–2 "ríf" hajkötőt kaptak ajándékba valamelyik rokontól. Az új menyecske különösen a férje rokonságába tartozó lányokat ajándékozta meg azokkal a szalagokkal, amelyekre már nem volt szüksége. A városhoz közel fekvő falvak lakói Nyitrán vásároltak. Volt olyan bolt, ahol kizárólag hajkötőket, pártára való kellékeket lehetett vásárolni, ezt „jányok bótjának” nevezték. A lányok a szalagokat kímélték, vigyáztak rá, megbecsülték őket, hogy szépek maradjanak.
A menyasszonyok kölcsön is kértek szalagot, főleg, amikor már a régebbi, kedvelt típus nehezen volt beszerezhető, illetve már nem gyártottak ilyet. Egy pártára való szalag beszerzése értéknek számított. Volt olyan párta, amelyikhez 60 méter körüli szalagmennyiséget használtak fel. Ez pedig még ma is drága pénzt jelentene – tudjuk meg Szanyi Máriától. Az esküvő és a lakodalom elmúltával a pártát szétszedték, ha tudták, hogy az ismeretségi vagy rokoni körben ki lesz a következő menyasszony, már átadták neki a kellékeket. A pártából a szalagokat mindig szétbontották, felhasználás előtt ecetes vízbe mártva vagy azzal meglocsolva frissítették fel, és simára vasalták. A többször felhasznált szalag elvesztette a tartását, ilyenkor papírral bélelték alá, hogy a megfelelő formát kapják belőle.
Fejviselet tekintetében az utóbbi évek színpadi megújulása különösen a menyecskefőkötőket érinti – folytatta magyarázatát a néprajzkutató. A férjes asszony régen nemcsak hajadonfővel, de Zoboralján főkötőben (kontyban), kendő nélkül sem jelenhetett meg nyilvánosság előtt, csak az egészen fiatalok a farsangi, illetve lakodalmi tánc alkalmával. Jókai Mária 1970-es években színpadra állított csoportjainak a fejviseletét még olyanok tanácsára készítették, akik „élőben” ismerték a viseletet. A fellépésekről, a folklórcsoportokról sok-sok fénykép készült. Ezeken a képeken a folklórcsoportok idősebb tagjai kendőben szerepelnek.
„Csak sajnálhatjuk, hogy a képek eredetije magánkézben van és szinte teljességgel hozzáférhetetlen, pedig a mai csoportok is meríthetnének belőle. Ma, a legidősebb korosztály tagjai is az egykor csakis az első gyermek születéséig számító új menyecskéknek kijáró díszes főkötőben lépnek színpadra. Nagy kár, mert így fontos részletek válnak enyészetté” – tette hozzá sajnálkozva Szanyi Mária
A viseletkutatók az idők folyamán elsősorban a díszes női viseleteket vizsgálták, a színtelenebb férfiviselet nem kapott akkora figyelmet. Talán azért nem, mert a múlt század elejétől megkezdődött vásárokon beszerzett, egyforma szabás szerint készült férfiruhák egységesülése, amelyek beszerzése a különféle ünnepi alkalmakhoz kötődött. Jókai Mária azonban nagy figyelmet fordított a férfi viseletek, kutatására is, különös tekintettel az apró részletekre, ma már pótolhatatlan eredményekkel gazdagítva Zoboralja néprajzi képét.
Sajnos, ezek a férfijelképek nehezen kutathatók, sok-sok családi, illetve közösségi fényképre lenne szükség, hogy mindet csokorba gyűjtve egy újabb kiadásban tárulhassanak az utókor elé. Reméljük, hogy az itt kiállított néhány darab eléri a célját: eljut a folklórcsoportokhoz és mindazokhoz, akik érdeklődnek őseik hagyománya iránt, hogy segítségükre legyen e hagyományok megismerésében és örökítésében – jegyezte meg Szanyi Mária a megnyitott tárlat kapcsán.
„Reméljük, hogy ez a kiállítás is hozzájárul egy teljesebb, árnyaltabb kép kialakításához, és a zoboralji falvakban megbúvó tájházakkal együtt felhívja a fiatalok figyelmét az ősöktől kapott örökség értékeire, amelyek nem kidobásra, hanem megőrzésre és leírásra érdemesek. Mert ha csak kiállított tárgyakat látunk bennük, némák maradnak. Nem kötődnek és nem kötnek semmihez. De ha megszólaltatjuk őket – mint ahogy Jókai Mária teszi egész élete folyamán – akkor élővé, gyökerekké válnak, amelyből az anyagi jólétnél sokkal fontosabb életfa terebélyesedik ki, amelynek neve szülőföld és otthon” – nyilatkozta portálunknak Szanyi Mária.
A megnyitón jelen volt Gímes polgármestere, Molnár Gyula, a Csemadok országos elnöke, Bárdos Gyula is, a tárlat összeállítóját és a megnyitó résztvevőit Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke köszöntötte. Jókai Máriának köszönetet mondott a Csemadok Gímesi Alapszervezetének elnöke, Bencz Gita is, aki kiemelte mindazokat, akik értékes anyagokkal, fotókkal, régi emlékekkel járultak hozzá a jeles tárlat gyűjteményéhez. A résztvevők számára jellegzetes zoboralji finomságokkal, kalácsokkal készültek, a néprajzosok pedig szeretettel és szívesen beszélgettek minden érdeklődővel a tárlat anyagáról és a népszokások megőrzésének fontosságáról.
