Écsi Gyöngyi a karácsonyról és hagyományainkról: Megvan az ideje a díszítésnek, és a befelé fordulásnak is
Écsi Gyöngyi sokat tesz annak érdekében, hogy advent idején a lelkünket is ünnepi díszbe öltöztessük - méltóképpen felkészítsük a Megváltó születésnapjára. A komáromi Szinnyei József Könyvtárban, december 17-én tartott Gyertek velünk Betlehembe című előadása után a hetényi református lelkészt, hitoktatót és előadóművészt karácsony üzenetéről és a néphagyományok jelentőségéről kérdeztük.
„Megvan az ideje a díszítésnek, az előadásnak, az istentiszteletnek és a csendes befelé fordulásnak is. Minderre időt kell szánnunk. Nem is olyan egyszerű méltóképpen ünnepelni. Ahhoz hozzátartozik a szép asztali teríték, a lobogó gyertyaláng és az odaillő zene is" - vélekedik Écsi Gyöngyi, aki szerint azonban mindezek mellett nem szabad elfeledkeznünk az ünnep valódi lényegéről sem.
"Sokan talán nem is tudják, hogy karácsonykor a Jóisten emberalakot öltve, leköltözik közénk a Földre, és példát mutat nekünk. Átérzi a gondjainkat és örömeinket, s megszívlelendő jótanácsokkal is szolgál. Aki év közben nem szokta meg az Istennel való együttlét mindennapiságát, ilyenkor az is vegye észre, hogy valami nagyon nagy dolog történik. A méltó ünneplés által mi is gazdagodunk“ – hangsúlyozza.
A Gyertek velünk Betlehembe című produkciójában különleges népi hangszerek és saját készítésű kellékek segítségével, a gyerekek bevonásával mesélte el Jézus születését. Annak alapjául egy karácsonyi koncert szolgált, amely során az igei sorokat énekelte meg.
„Egy régebbi koncertből kerekedett ez az énekelt tárgyjáték, amelyben a betlehemi történetet mesélem-éneklem el. A hangulatfokozás végett magyar, tibeti, indonéz, indián népi hangszerparkkal, így kerepelővel, kecskedudával, csörgőkkel, csengettyűkkel adom elő a produkciót. Fontos az előadás interaktivitása, hiszen a gyerekek örülnek annak, hogy egyes jelenetekben szerepelhetnek. Miután már ringathatták az alvó Jézuskát, vagy pásztorként bevontam őket az előadásba, jobban befogadják és megőrzik az üzenetet“ - meséli.
Úgy véli, nagyon fontos megőrizni és továbbadni az eleink által ránk örökített néphagyományokat. Ha ugyanis azokat elhagyjuk, mindig valami új foglalja el a helyét, s általában idegen kultúrák üzenetei töltik be a kialakuló űrt.
"Olyanok, amelyekhez semmi közünk sincs, s nem tükrözik a magyarság érzés- és gondolatvilágát. Ellenben szépapáink és elődeik történetei megérintik a lelkünket, s megmutatják nekünk, hogy hová tartozunk. Azt is elárulják, hogy melyik utat kell választanunk a megmaradásunk érdekében. Nem utolsósorban megerősítenek minket a hitünkben, hogy ha a Jóisten e tájra magyar embernek teremtett bennünket, akkor a szülőföldünkön magyarként kell élnünk, megmaradnunk és gyarapodnunk."
