2021. november 14., 12:38

Domszky Pál, aki tetteivel járult hozzá a magyar-lengyel barátság erősítéséhez

A magyar-lengyel kapcsolatokról sokszor esik szó sorozatunkban. A nagynevű politikusok mellett kevésbé ismert, ám a maguk cselekvési lehetőségeit messze meghaladó személyiségek is szép számban járultak hozzá a történelmi barátság erősítéséhez. Közéjük tartozott Domszky Pál (1903-74) is, aki a II. világháború viharában nyújtott segítséget a rászoruló varsóiaknak.

Domszky Pál
Fotó: Farkas József György archívuma

Hősünk régi lengyel gyökerekkel rendelkező felvidéki család sarja, aki az első világháborút követően Budapesten telepedett le. Orvosnak készült, jogot végzett, végül történész lett.

Már egyetemista évei során a Magyar-Lengyel Főiskolai és Diákszövetség megalapítója, majd vezetőségi tagja volt,

1929-ben pedig a Bem tábornok hamvait török földről a lengyelországi Tarnówba hazaszállító magyar bizottság titkára.

De ő kezdeményezte az esztergomi Sobieski-emlékmű felállítását is.

Magyar-lengyel genealógiai kutatásai kapcsán 1933-ban Varsóba költözött, ott megházasodott, az 1939-es német támadás után pedig maga köré gyűjtötte a megszállt Lengyelországban élő magyarokat. Már szeptember 15-e, a varsói magyar külképviselet tevékenységének beszüntetése után felvette a kapcsolatot a berlini magyar követséggel, és ő látta el a megszállt Lengyelországban élő magyarok képviseletét.

Állampolgársági, visszahonosítási, hagyatéki ügyeket intézett, tevékenysége azonban messze meghaladta a szokásos konzuli munkát.

A rászorulóknak útleveleket biztosított, pénzbeli támogatást nyújtott, fajra, felekezetre, származásra való tekintet nélkül. Mi több, boltot nyitott a varsói Wielka utcában, amely konspirációs célokat is szolgál.

A Magyar Szövetség és a lengyelországi magyar kolónia vezetőjeként Domszky Pál kapcsolatot tartott a német megszállás ellen küzdő Armia Krajowa (Honi Hadsereg) főparancsnokságával. Az 1944-es varsói felkelés idején a lengyel főváros környékén szolgálatot teljesítő magyar hadtest parancsnokságától fegyvereket is szerzett a felkelőknek. A legnagyobb veszélyben lévő lengyeleket Magyarországra menekítette, a Vöröskereszt segítségével gyógyszert szállíttatott egy varsói kórháznak. Tiszteletére 1998. október 19-én Varsó belvárosában, a Marszałkowska és a Nowogrodzka utca sarkán kétnyelvű emléktáblát avattak fel azon a helyen, ahol lakott.

1999-ben, a felkelés 55. évfordulója alkalmából Aleksander Kwaśniewski államfő posztumusz a Lengyel Köztársaság Érdemrendje Tiszti Keresztjét adományozta Domszky Pálnak „a lengyel földalatti mozgalom segítéséért, a Honi Hadsereg fegyverekkel történő ellátásáért”.

Családját 1944 januárjában Budapestre küldte, ő maga 1944 nyarán tért vissza Magyarországra. Budapest ostromát a Zichy Géza utca egyik villájában élte át, ahol zsidó származású családokat is bújtatott.

A háború befejezése után különböző állami erdőgazdaságokhoz került, az előzményekhez képest igencsak alacsony beosztásokban, fatelep-kezelő, majd bérelszámoló munkakörben. Itt is megmaradt azonban agilis, jól szervező, népművelőként nagyon népszerű embernek – és továbbra is a lengyelek őszinte barátjának. 1964-ben Budapestre költözött, a fővárosban tagja, majd alelnöke lett a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesületnek. Gyakran mondogatta:

Tudjátok jól, amíg élek, minden lengyel dolgot támogatok és pártolok.

E funkciójában közreműködött az Isaszegen 1972-ben rendezett Magyar–Lengyel Történelmi Napok megszervezésében is. A helyiek elismeréseként az ottani múzeum falán később táblát állítottak Domszky Pál emlékére. 

Domszky Pál 02
Fotó: Farkas József György archívuma

Hasonló megtiszteltetés érte 2002-ben Kemence községben is, ahol az ötvenes és hatvanas években a művelődési házat és könyvtárat vezette, továbbá helytörténeti múzeumot alapított. 

Nagyon köszönöm Hárs Gábor nyugalmazott nagykövet segítségét.
Megosztás
Címkék