Csókás Ferenc, a bényi népszokások összegyűjtője
Bény község Csemadok szervezete az idén ezzel a portálunkon megjelenő írással kapcsolódik bele a magyar kultúra napjának ünneplésébe. Csókás Ferencre emlékeznek halálának 20. évfordulóján, aki összegyűjtötte és színpadra alkalmazta az összes bényi népszokást, leírta a falu vallási életét és a búcsújárásokat.
Koczka Katalin népművelő idézi személyét és munkásságát.
Meséli, kiskorától ismerte Csókás Feri bácsit és családját. Igazi falusi gazdák voltak, hozzájuk járt tejért, tejfölért, tojásért. Paraszti gazdaság volt az övék, ahol a szalmakazal alól jött ki a kotlós a kiscsibékkel, az istállóban ló nyerített, az itatónál tehenek pihentek.
A régi módon telt náluk az élet, egészen a hetvenes évekig. A felesége, Julka néni is népviseletben járt, amikor nótára fakadt, akkor bizony Feri bácsi táncra perdült és vígan bokázott.
Amikor aztán a hetvenes évek elején kezdték elhagyni a kurtaszoknyát, a kántáláshoz is alig lehetett összeszedni az embereket, Feri bácsi elérkezettnek látta az időt arra, hogy a népszokások mind lejegyzésre kerüljenek, amíg be nem lengi őket a feledés homálya.
– emelte ki Katalin.
A népművelő ecsetelte, Feri bácsi gyűjtései máig élnek a faluban. Nem csak leírta, de színpadra is alkalmazta a karácsonyi kántálást, a búcsút, a lakodalmat, a farsangi tojásszedést, az aratást, a regrutákkal kapcsolatos szokásokat és még nagyon sok egyebet. Sok környékbeli néprajzosnak is segítségére volt a gyűjtésben.
Feri bácsi nem csak a népszokásokat örökítette meg, de a faluban található keresztek történetét, a földek, dűlők megnevezését és az azokhoz kötődő legendákat és verseket is írt.
Julka néni, Feri bácsi felesége nagyon szeretett és tudott énekelni, minden nótának ismert még egy versszakát. Ezért mindketten állandó résztvevői voltak a Csemadok által szervezett magyarnóta-esteknek, amikor évről-évre zsúfolásig megtelt a kultúrház nagyterme.
– említette Katalin, aki tíz éve, Csókás Ferenc halálának évfordulójára emlékezve versbe foglalta életútját a Bölcsőtől a sírig versében. Álljon itt belőle egy rövid idézet:
Benne éltek a gazdaságba, munkába és mulatságba,
Volt ott minden tehén, ló, lovaskocsi meg hintó.
Tollfosztó meg aratás, répaszedés, kaszálás,
Karácsonykor kántálás, farsang, no meg rukkolás.
Kattant egyszer Ferenc feje, papírra vet mindent rendre.
El is kezdte a keltáknál, folytatta az avaroknál,
Megírta ő István sorsát, lovaggá ütése módját.
Verset írt a magyarokról, turányiak nagy múltjáról,
Regrutáknak toborzását, kereszteknek származását.
….
Gyűjtő lett a fedőneve, sok néprajzos jobbik keze,
Életből írt tanulsága, sok embernek tanulmánya.
Néprajzosok segítője, falujának büszkesége,
Rövidszoknya megmentője a táncoknak hírvivője.
Évek múltak, évek teltek, sorba mindent rendbe tettek.
Elvesztette szíve párját, nem hallotta pacsirtáját.
Akarata, erős lénye, versírásra ösztökélte,
Verset írt a jóról, rosszról, a soha el nem múlásról.
Szíve most is velünk dobog, elfeledni sosem fogunk.
