Csak tiszta forrásból merített - IV. Ág Tibor Napok a Zobor alatt
Ág Tiborra emlékeztek Pogrányban október 12. és 14. között, a népdalgyűjtő születésének 90. és halálának 5. évfordulóján. A rendezvényt a martosi Feszty Árpád Művelődési Park szervezte meg a Csemadok pogrányi és gímesi alapszervezeteivel karöltve.
Öt éve hunyt el a népzenekutató, zenepedagógus Ág Tibor, aki a szlovákiai magyar kórusmozgalom kiemelkedő alakja, a Tavaszi szél vizet áraszt népdalvetélkedő megálmodója és megszervezője volt. Nagyon sok publikációja, könyve jelent meg, közülük több alapkönyvnek számít a népzenetudományi szakirodalomban. Dél-Szlovákia magyarlakta területein több ezer dallamot gyűjtött össze, amelyek nagy része a Szlovákia Magyar Művelődési Intézet népzenei adattárában található. Zoboralja különösen kedves vidéke volt Ág Tibornak, ezért nem véletlen, hogy halála óta minden évben megemlékeznek itt a neves néprajzgyűjtőről.
„Tiborral 1968-ban találkoztam életemben először, Gombaszögön, ahol népdalokat tanított. Tizenhárom éves voltam akkor és kapcsolatunk az évek során egyre szorosabbá vált. Később együtt jártunk gyűjteni a Bodrogközbe, Gömörbe, Zoboraljára és a Mátyusföldre. Óriási élmény volt vele együtt dolgozni” – mondta a rendezvény főszervezője, Katona István néptáncos, koreográfus.
„Idén negyedik éve emlékezünk Tibor bácsira és tesszük ezt azért, hogy tudatosítsák az itt élő magyarok, hogyha mi elfelejtjük azokat a neveket, akik valamit tettek a kultúránk fennmaradásáért, akkor nagyon rosszul gazdálkodunk a múltunkkal. Ezt bűn elfelejteni. Tudniillik ezek a mi szellemi gyökereink, és ha ezt mi megtagadjuk, akkor a gyerekeinknek már nem lesz mibe kapaszkodni” – magyarázta Katona István. „Kodály tanár úr egy alkalommal azt mondta, hogy a népművészettel mindent lehet helyettesíteni, de a népművészetet nem tudja helyettesíteni semmi sem. Úgy gondolom, hogy csak Tibor munkásságából nem lehet megélni, de Tibor munkássága meghosszabbítja a létezésünket.”
Katona István szerint a hagyaték, amely megmaradt Ág Tibor kitartó, szívós munkája után, nagyon nagy erővel bír, hiszen Zoboralja magyarsága, nyolc falu hagyományőrzői, szinte egy emberként indultak Pogrányba, hogy ezt a napot Ág Tibor emlékének szenteljék.
A rendezvény első napján a Szőttes lépett fel, majd a szombat esti gálaműsorban a környező, részben szórvány magyar közösségek hagyományőrző csoportjai álltak színpadra, először a gyermekek.
A Koloni Alapiskola Gyermekcsoportja zoboralji gyermekjátékokat adott elő. A Nefelejcs alsóbodoki hagyományőrző ifjúsági népdalcsoport szüreti népdalokat énekelt, majd Vrábel Marika szólóénekes előadásában hallhatta a közönség a Virágok vetélkedését. Ezt a középkori dallamot a zoborvidéki falvakban a szentiváni tűzugráskor énekelték még a múlt században is.
A Koloni Legények egy vidám népdalt, a Gímesi Legények pedig egy Ág Tibor által gyűjtött balladát énekeltek el. A gímesi Villő Gyemekfolklórcsoporttól balázsolást láthattak a nézők, majd Timoranszky Sanela zoboralji lakodalmi dalokból énekelt el egy csokrot.
A gyerekek és fiatalok bemutatkozása után Jókai Mária és Katona István egy kötetlen beszélgetésben idézték fel személyes emlékeiket a népdalgyűjtővel. „Tibor rettenetesen erős akaratú, szívós, munkabíró ember volt” – kezdte a visszaemlékezést Jókai Mária önkéntes néprajzgyűjtő, pedagógus, aki évtizedeken át volt tanítványa, segítője Ág Tibornak. „Tulajdonképpen a mai napig az ő tanításához tartom magam. Azt tanította, hogy csak tiszta forrásból gyűjtsünk, nem elég egy adatközlőt megkérdezni, meghallgatni, legalább öt embertől kell meghallgatni ugyanazt a népdalt, és ha legalább három teljesen egyforma, azt a dallamot lehet lejegyezni, mint hitelest.”
Jókai Mária elmondta, hogy Ág Tibor nagyon sokat járt a Zoboralján. „Azt hiszem, hogy ez a vidék a szíve csücske volt, nincs itt falu, ahol ne gyűjtött volna. És mikor már kevésbé bírta, akkor engem kért meg, hogy menjek és gyűjtsek utána. Csak az eredetihez, a tiszta forráshoz ragaszkodott. Hozott magával sok esetben más kutatókat is, nemcsak Magyarországról, hanem Erdélyből, sőt, Németországból is jöttek ide.” Elmondta, hogy 1972-től nyaranta két hétig jártak gyűjteni, Dél-Szlovákia minden járásában megfordultak.
A beszélgetés után a Csitári Menyecske Éneklőcsoport gímesi, csitári, zsérei népdalokat, az Ahai Férfi Éneklőcsoport katonadalokat énekelt. A műsor különlegességének számított a Menyhei Éneklőcsoport előadása, akik halottas énekeket adtak elő. Nemcsak témájában volt rendkívüli ez a műsorszám, hanem azért is, mert Menyhén szinte már alig beszél valaki magyarul, dalaikban azonban még mindig őrzik anyanyelvüket.
A népdalkörök után az ifjú Ghymesi Igricek játszottak tekerőlanton és dudán, Katona István vezetésével. Előadásukban megszólalt a doromb és a dob is, valamint a fiúk tiszta éneke. Utánuk Nagy Bence játszott tekerőn, majd befejezésül a nicki Fergeteg néptánccsoport adott elő egy igazán fergeteges, magával ragadó műsort. Előadásukban Vas megye néptánchagyományából adtak bemutatót. Az est végén a közönség nagy tapssal jutalmazta a táncosokat. A harmadik napon, vasárnap szentmisével folytatódott a megemlékezés, majd Róka Szabolcs énekmondó koncertje következett, aki középkori históriás énekeket adott elő.
