Az utolsó magyar király koronázása
1916. december 30-án pompás keretek közepette került sor IV. Károly magyar király és hitvese, Zita királyné koronázására a budai Mátyás-templomban. Ekkor még senki sem sejtette, hogy Magyarország utolsó királyi párját látja a trónra lépni.
– olvasható az egyik korabeli lapban.
IV. Károly és Zita királyné megkoronázása valóban páratlan eseménynek számított, mivel a királyi párt egyazon napon szentelték fel, amire nem volt példa a magyar történelemben (kivétel Ferenc József és Erzsébet királyné koronázása).
Habsburg Károly és Zita királyné kisfiával, Ottó trónörökössel 1916. december 27-én érkezett Budapestre. A királyi pártól rendkívüli kitartást és állóképességet igényelt a háromnapos aktus, amely alatt szinte pihenni sem volt idejük. Maga a koronázás grandiózus szertartása pedig igencsak megerőltető lehetett, ám Károly és hitvese a fáradtság legapróbb jele nélkül állta a hosszú és gazdag programot.
Szent István koronázási palástját a hagyomány szerint Gizella királyné hímezte. Sok száz éven át minden magyar királyné – köztük Erzsébet is – köteles volt a koronázás alkalmával néhány öltést hímezni a szöveten, hogy ezzel is bizonyítsa a háziasságát és az ügyességét. December 28-án Zita királyné az ezeréves hagyományoknak eleget téve öltéseket ejtett a koronázási paláston. Ugyancsak ezen a napon adták át a magyar arisztokrácia nőtagjai az újdonsült királyné számára a díszmagyar öltözéket. A ruhakölteményhez harminc méter atlaszt, a béléshez harminc méter taftot, ugyanennyi flanelt és tizennyolc kilogramm aranyat használtak fel. A bonyolult mintázatú csipkefátyolt az Esterházy hercegi család nőtagjainak hozományából varrták.
A koronázási ünnepély december 30-ára volt kitűzve, ekkor a Budai vár egész környéke ünnepi pompába öltözött. Az épületeket zászlókkal, fenyőgirlandokkal díszítették fel, az utcákon díszes oszlopokat emeltek. Az ott található üzletek kirakatát már jó előre borsos áron kibérelték. Sokan pedig egész vagyont áldoztak rá, hogy szemtanúi lehessenek a neves eseménynek.
– írja a korabeli sajtó.
A menet elején honvédhuszárok haladtak, aztán a főváros küldöttsége, az udvartartás urai, a zászlósurak és a palotahölgyek, évszázados középkori tradíciót jelenítve meg. Az udvari díszhintók sora után következett a királyi pár 18. századi díszhintója, amelyet nyolc fehér ló húzott. Ágyúdörgés és a főváros összes harangjának zúgása közben vonult be a királyi pár a templomba.
Ezután megkezdődött a koronázási szertartás. A király letérdelt, és az evangéliumot megcsókolva letette az igazságosság és a béke esküjét. Ezután felkenték az aranytálcán nyújtott szentelt olajjal, majd ráadták Szent István palástját, és felövezték a kardjával. A király a templomi gyülekezet felé fordult, kivonta a kardot, megtéve a szokásos keresztvágásokat. Erre odakint megdördült az ágyú és a sortűz. Ezt követve Károly az oltár elé letérdelt, majd Tisza István miniszterelnök, nádorhelyettes és Csernoch János hercegprímás a Szent Koronával megkoronázta. Ezután átnyújtották a királynak a jogart és az országalmát. Éljen a király! – kiáltotta Tisza István, és az egész templom zúgott az éljentől.
Ezután a királyné megkoronázása következett. Zita királynét főudvarmestere, gróf Esterházy Sándor kézen fogva vezette. Uszályát herceg Esterházy Irma és gróf Apponyi Sándorné vitte. A koronázást követően a királyné távozott a kisfiával a templomból, a király pedig elvégezte az aranysarkantyús vitézek lovaggá avatásának hagyományos szertartását, akiket Károly kívánságára a háború legtöbb kitüntetést kiérdemelt katonái közül választottak ki. Végül a koronázási dombon megtörténtek a nevezetes kardvágások, amelyek évszázadok óta az ország védelmét jelképezték.
Zita királyné bűbájos mosolyáról és mély, meleg ragyogású szeméről értekeztek a lapok. Külön hangsúlyozva, hogy hű magyarjaihoz intézett köszönőbeszédét a királyné nem papírról olvasta, hanem tiszta, csengő hanggal, szabadon mondta. Ezt pedig olyan éljenzéssel fogadták a magyarok, hogy a budai vár erős márványfalai szinte belerepedtek. Érezhető volt, hogy a király és a királyné tiszta szívükből szóltak. Károly tökéletesen beszélt magyarul. A királyné kiejtése még nem volt egészen tökéletes, de „annyi akarás sugárzott a hangjából, oly meleg, szívbéli öröm a szeméből lelkes magyarjai láttán”, hogy rövid időn belül biztosan elsajátítja a magyar nyelvet.
IV. Károly koronázása az utolsó nagy alkalom volt a különleges magyar díszruhák és a magyar arisztokrácia felvonulására. A magyar hölgyek a családi ereklyetárból igyekeztek öltözni. Sokan a régi, akár 18–19. századi öltözékeiket alakíttatták át. Az öltözékek nagy részét Girardi József készítette. A legelőkelőbb magyar szalon tulajdonosa később visszaemlékezéseiben elmondta, hogy a nála rendelt 163 női díszmagyar ruhán 320 munkás és munkásnő dolgozott két turnusban, éjjel-nappal. Zita királyné ruhájához mintát is kapott: a Pálffy-Esterházy család által őrzött Mária Terézia korabeli díszruhát, amelynek mását kellett elkészítenie. Állítólag a királyné életének legboldogabb napja volt a koronázás, és soha gyönyörűbb ruhát nem viselt. A férfiak közül kevesen csináltattak új öltözéket, mivel volt díszruhájuk, esetleg az elődök ruháit vették elő.
IV. Károly király és Zita királyné koronázásán „utoljára láttuk teljes fényben ragyogni Szent István koronáját és teljes, tömör egységében utoljára láttuk együtt Szent István egész nemzetét”, fogalmazott később egy visszaemlékező. 1918-ban ugyanis az ezeréves Magyar Királyság feldarabolása következett.
Zita királyné az utolsó percig hevesen ellenezte, hogy férje lemondjon a trónról, és nem akart ebbe belenyugodni.
– mondta a királyné a lemondó nyilatkozat aláírása előtt. Gyermekét, Ottót trónörökösnek nevelte. Ő maga sohasem mondott le az osztrák és a magyar trónról.
