Amerikában kitüntetett magyar hősök
Az Egyesült Államok legmagasabb katonai kitüntetését, a Becsület Érdemérmet (Medal of Honor) adományozta Barack Obama elnök Leslie H. Sabónak, aki 1970. május 10-én az amerikai hadsereg szakaszvezetőjeként, bajtársait mentve életét áldozta egy kambodzsai összecsapásban.
„Amit ő tett, az egész nemzedékéért beszél” – jelentette ki Obama.
Az elnök megemlítette, hogy
Leslie Sabo magyar menekült szülők gyermeke volt.
A Fehér Ház Keleti Termében megtartott ceremónián jelen volt a posztumusz őrmesterré előléptetett katona özvegye, Rose Mary Sabo-Brown (képünkön az elnök hitvesével, Michelle Obamával), bátyja, George Sabo, számos bajtársa, valamint Leon Panetta védelmi miniszter és az amerikai katonai vezetés több tagja.
Leslie Halasz Sabo 1948. február 22-én az ausztriai Kufsteinben született, magyar emigráns szülők gyermekeként. A Pennsylvania állambeli Ellwood Cityben nőtt fel, ahová a család az 50-es évek elején költözött. Sabót 1969-ben sorozták be. A fiatalembert az amerikai hadsereg elit, 101-es légi szállítású hadosztályának katonájaként vezényelték a délkelet-ázsiai hadszíntérre. A kambodzsai Sze Szanban, a később „anyák napi rajtaütésnek” nevezett akcióban vesztette életét. A mintegy 50 fős felderítő alakulatot minden oldalról megtámadták a kétszeres túlerőben lévő észak-vietnamiak.
Sabo, noha az utóvédben volt, előretört, és több ellenséges katonával végzett, majd nem törődve saját sebesüléseivel,
egyedül indult el egy géppuskafészek megsemmisítésére, amelyből alakulatát tűz alatt tartották.
Több találatot kapott, de egészen közel tudott kúszni a tüzelőálláshoz, és egy gránáttal ártalmatlanította a támadókat, noha tudta, hogy a robbanás az életébe kerül.
A más kitüntetések mellett Bíborszívvel is elismert Sabót már röviddel a halála után felterjesztették a Becsület Érdeméremre, de az iratok levéltárban megrekedtek, ahol csak 1999-ben bukkant rájuk egy kutató, aki a 101-esek történetén dolgozott.
A Becsület Érdemérmet a megalapítása, 1863 óta 3458 alkalommal ítélték oda.
A kitüntetettek között legalább nyolc magyar származású található.
A legismertebbek egyike Számvald Gyula (1825–1912),
aki az amerikai polgárháborúban az északiak tábornoka lett.
A szegedi születésű Számvaldnak már huszonéves korában könyvkereskedése volt Pesten, ahol
jó barátságot ápolt Petőfi Sándorral is
(a költő hozzá írta az „Egy könyvárus emlékkönyvébe” című versét).
Az 1848–49-i szabadságharcban főhadnagyi rangot ért el, majd a világosi fegyverletételt követően emigrált. Londonban vette fel a Julius Stahel nevet, onnan New Yorkba utazott tovább, ahol előbb újságírással foglalkozott. Miután Lincoln elnök 1861-ben önkéntes csapatok szervezését kezdeményezte, Stahel-Számvald a 8. New York-i gyalogezred szervezője, majd parancsnoka lett. Sok nagy csatában jeleskedett, amiért 1893-ban megkapta a Medal of Honort.
Vezérőrnagyként ő volt az amerikai polgárháború hét, magyar származású tábornokának egyike.
Diplomataként fejezte be pályafutását, az amerikai katonahősök arlingtoni temetőjében nyugszik. Kitüntetéses obeliszkkel ékesített sírját 2005-ben Gyurcsány Ferenc kormányfő is megkoszorúzta.
A vietnami háborúban bizonyított helytállásáért posztumusz elismerésben részesült Rábel László és Molnár Ferenc Zoltán törzsőrmester. George W. Bush elnök a magyar születésű holokauszt-túlélő Rubin Tibornak 2005-ben adta át a kitüntetést a koreai háborúban tanúsított hősiességéért.
Köszönöm barátaim, Pogár Demeter és Bősenbacher Ferenc segítségét, továbbá Erdős André barátomnak a Számvald-sztorihoz a fotót.
