A Vörös Rák Patikamúzeum Pozsonyban
A pozsonyi Vörös Rák 1953-ban szűnt meg gyógyszertárként működni. Innentől kezdve múzeummá alakították át, amely 1960-ban nyitotta meg kapuit. Az első felvidéki patikamúzeumban barokk bútorok és eredeti gyógyszertári felszerelés tekinthető meg.
Hajdanán a gyógyszertárak bújt és bajt, betegséget, fájdalmat enyhítő és gyógyító szerek árusításáról voltak ismertek. A gyógyszerekkel való ellátás az idők folyamán egy önálló mesterséggé formálódott. Hasonlóképpen a gyógyszerek készítése és tárolása is külön intézményé alakult át. A növényi-, állati- és ásványi eredetű gyógyszeranyagok beszerzése és további feldolgozása sokirányú ismereteket, és speciális berendezéseket igényelt. Egy gyógyszerkészítő műhely így több feladatot is ellátott, falai között pedig a kémiai ismeretek fejlődése vehette kezdetét.
A régi koronázó város középkori krónikáiban nem egyszer találkozunk füvesekkel és flastromosokkal (illatos kenőcsök készítője), de még gyakrabban gyógyszerészek említésével.
A pozsonyi gyógyszertári szakma kezdetére utaló fontos dokumentum Gentilis bíboros udvaronca, Benvenuti Jánosnak 1310. szeptember 21-én kelt végrendelete, amelyben meghagyja, hogy vagyonából elsősorban egy bizonyos gyógyszerészt támogassanak, mivel tartozik neki a betegsége alatt nyújtott gyógyszerekért. Pozsonyban tehát már jóval 1310 előtt élt és dolgozott gyógyszerész.
A pozsonyi Szent Mihály-kapu kapuerődjébe beépített, barokk polgári házban helyezkedik el az egykori Vörös Rák patika. Habár az épület XVIII. századbeli, magát a gyógyszertárt a XIV. században alapították, és Közép-Európa egyik legrégibb patikájának számít. A főbejárat fölött a patika régi vascégére látható, rajta a gyógyszertár jelképe - egy nagy rák csüng. A cégért kovácsoltvas akantuszlevelek övezik, és a Marton Lajos és Fia nevezetű műlakatos vállalat készítette.
A XIX. század első felében a klasszicista, empire és biedermeier stílus a patikák berendezésénél is megelevenedik. Az ún. „bécsi empire” stílus legszebb példája az említett Vörös Rák enteriőrje. A három ablak nélküli fal mentén helyezkedik el a pácolt tölgyfából készült bútorzat, amelyet munkaasztal és a kézi mérlegek számára készült állványzat egészít ki. A patika barokk-klasszicista boltozatos mennyezete színes olajfestményekkel van díszítve, amelyek a gyógyászat történelmével kapcsolatos jeleneteket elevenítenek meg. Látható többek között Aszklépiosz, az orvoslás görög istenének mitológiai alakja.
Az egyedülálló gyógyszertári gyűjtemény 8500 műtárgyat, és 2880 köteg régi gyógyszertári irodalmat tartalmaz. A gyógyszertár eredetileg öt helyiségben működött, a jelenlegi múzeumi tárlat az első három teremben tekinthető meg. A falak mentén elhelyezkedő, gazdagon aranyozott fekete szerkényekben gyógyszertartó porcelánedények és tégelyek sorakoznak. A patikaszekrények rengetek kisfiókkal rendelkeznek, a bennük rejlő tartalmat latin feliratok jelzik. Az asztalon feltűnik egy oszlopos mérleg, melynek kígyó formájú karjai két kis serpenyőt tartanak. Az eredeti barokk és klasszicista stílusú bútorokat, valamint a gyógyszerek tárolására szolgáló edények jelentős részét a történelmi Felvidék területén készítették, ami hozzájárult az egyes gyógyszertárak egyedi kinézetéhez.
A következő két teremben a XIV. és XV. század gyógyszereinek alapanyagjaival ismerkedhetünk meg.
Jellemző volt a különböző növényi és állateredetű drogok használata, amelyekből szirupokat, kenőcsöket, és főzeteket készítettek. Nem hiányozhattak a bizarr alapanyagok sem, mint például a viperahús, amelyet fejfájás ellen írtak elő, de akár lepra ellen is elrendelték. Láthatunk itt továbbá üvegből, kerámiából, fából, rézből és ónból készült régi laboratóriumi kellékeket (tégelyek, kúpöntő, ostyaformáló, pirulavágó, adagoló, prés, desztilálló készülék, üst stb.). Akkortájt ugyanis a gyógyszereket a gyógyszertárak készítették, nagyrészt kézileg vagy nagyon egyszerű eszközök segítségével.
A fennmaradt forrásanyag a félvidéki gyógyszerészek szakmai színvonaláról tanúskodik, akiknek különösen fontos volt a legújabb ismereteket elsajátítása, így régi gyógyszerkönyvek is a tárlat részét képezik.
Ilyen a XVI. századból fennmaradt Paracelsus írásainak eredeti, 1574-ből származó kiadása. Avagy az 1644-ből származó, latin nyelvű Pharmacopoea Augustana című mű, amely az Osztrák-Magyar Monarchia első hivatalos gyógyszerkönyve volt. A Taxa Pharmaceutica Posoniensis (1745) az első gyógyszerárszabásnak számít, így kiemelkedő jelentőséggel bír a magyar gyógyszerészet történelmében. Összeállításával Torkos Justus János (1699-1770) neves pozsonyi orvost, városi fizikust bízták meg. A patikusokat gyakran vádolták azzal, hogy túlságosan magas áron adják a gyógyszereket. Ezért felkérték Torkost, készítsen árszabást a gyógyszerészek számára és egyúttal fogalmazza meg a hivatalos gyógyítók (gyógyszerérek, sebészek, fürdőmesterek, szülésznők) feladatkörét is. Azzal, hogy a gyógyszerek nevei négy nyelven találhatók meg a könyvben (latin, magyar, német, szláv), a Taxa jelentősége országos méretűvé nőtt. Mária Terézia kötelezővé tette Magyarország számára az említett mű használatát.
A gyógyszerek tárolására szolgáló orvosságosedények a gyógyszertárak meghatározó kellékei voltak.
Megfigyelhető, hogy ezek a tárgyak különböző változásokon mentek keresztül. A választott anyagot és annak megformálását a piaci kínálat befolyásolta, illetve a benne tárolt gyógyszerek védelmével kapcsolatos korabeli követelmények. Az üvegből készített edények már a legrégibb gyógyszertárakban is megtalálhatók voltak. A XVIII. század második felében viszont nagy számban használták a tejüveg edényeket, mivel sokkal olcsóbbak voltak a drága porcelánnál. Ezenkívül volt egy másik fontos tulajdonságuk. Az üveg edényekben tárolt gyógyszerekre nem volt jó hatással, hogy az átlátszó üveg áteresztette a fényt, így később tejüveggel helyettesítették.
