A szegények orvosa, a Tátra szerelmese
A Temes vármegyei Óbébán született 1856. július 4-én Edmundus Félix Antonius Wilhelmus Rikker. Nem hinném, hogy olvasóink közül bárki is hallotta volna ezt a nevet, ami nem meglepő, hiszen már hatéves korában szülei magyarosították, és ettől fogva Téry Ödönként vezették a róla szóló iratokat. Középiskolai tanulmányait már Pest-Budán végezte, és a két város egyesítésének évében, 1873-ban lett rendkívüli hallgatója a budapesti egyetem orvosi karának. 1879-ben szerezte meg orvosi oklevelét.
A sors tájainkra vezérelte, 1880-ban bányászorvosi állást vállalt a Selmecbányához közeli Stefultón, amely ma már a város része. Egyébként arról nevezetes, hogy a világon itt alkalmaztak először lőport a kőzet robbantásához.
Téry doktor lelkiismeretesen végezte a munkáját, a szegény bányászokat és családtagjaikat gyakran ingyen kezelte. Különösen az 1883-as himlőjárvány idején tüntette ki magát.
A következő év elején azonban mégis arra kényszerült, hogy visszaköltözzön a fővárosba, mert selmecbányai működése – bár sok szakmai tapasztalattal járt – anyagilag nem volt „eredményes”.
Budapesten a közegészségügy területén tevékenykedett különböző szinteken, majd az első világháború kitörésekor a fogolytáborok egészségügyi vizsgálatával bízták meg. 1916 telén egy ilyen szemleútja során megfázott és állapota egyre romlott. Lelkileg is sokat aggódott két fia miatt, akik a harctereken küzdöttek. 1917 nyarán az Esterházy család nyitraújlaki birtokán igyekezett erőre kapni, de nem sokkal hazatérte után, augusztusban ágynak esett és 1917. szeptember 11-én elhunyt.
Téry Ödön orvosi munkája mellett elsősorban a magyarországi turizmus fellendítésén fáradozott. Eleinte a Budapesthez közeli hegyekben túrázott és alapított több menedékházat. Ezzel nem érte be, a Magas-Tátrát szemelte ki magának, ahol több csúcsot ő mászott meg elsőként. Az 1873-ban alapított Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) lelkes tagja volt, ő hívta életre a szervezet Szittnya-osztályát. Az MKE az első világháború végéig a magyarországi turizmus legjobban működő szervezete volt, tagjai nemcsak a hegymászásban jeleskedtek, de a Kárpát-medence legmagasabb hegységének morfológiai, botanikai és zoológiai feltárásában is, emellett turistaútvonalak kijelölésével, menedékházak építésével is igyekeztek vonzóvá tenni a Tátrát a látogatók számára.
Az MKE budapesti osztályának 1889. május 28-án tartott közgyűlésén Téry Ödön vetette fel, hogy a legmagasabb hegycsúcsok lábánál menedékházat kellene építeni.
A javaslatot jóváhagyták, de az építkezés megkezdését különböző viták és nehézségek késleltették. Az is okozott némi gondot, hogy a kiszemelt hely bérlője, Szontagh Miklós fürdőorvos veszélyeztetve érezte kedvelt időtöltését, a zergevadászatot, és emiatt máshová javasolta az építmény felállítását. Ezt az akadályt is sikerült elhárítani, és 1898-ban 2015 méter magasan a tenger szintje felett megkezdődhetett az ország legmagasabban fekvő menedékházának az építése.
Az anyagot lovak és teherhordók szállították a helyszínre úttalan utakon, menet közben alakítva ki a felvezető ösvényeket. Egy évig tartó cipekedés és építkezés után Majunke Gedeon tervei alapján 1899-ben felépült a menedékház, amelyet (a névadó heves tiltakozása ellenére) a kezdeményezőről neveztek el Téry menedékháznak. Mindmáig így hívják. A Tátrában több más hely is rá emlékeztet: a 2590 m magas Téry-csúcs (szlovák neve: Malý Pyšný štít), a Téry-horhos és a Téry-kuloár.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/27. számában.
