A reformkori Losonc „hölgy géniusa”

Kis Gábor lelkész prédikációjának szövege Gyászhangok címmel nyomtatásban is megjelent, a nevezetes pesti Landerer és Heckenast nyomdában.

Az emlékbeszéd bevezetője szerint az elhunyt, „aki öt hónapja a kis-hartyáni (Salgótarján közelében – B. I.) határ halmainak egyikében a halottak nagy álmát szendergi, e gyülekezetnek, városnak és vidéknek oly felejthetetlen kedves asszonya volt, hogy neve még ma is édes visszaemlékezéssel hangzik”.

Szülei – Losonczi Gyürky Pál császári és királyi kamarás, Krassó megye főispánja, titkos tanácsos, a losonci ref. egyház főgondnoka és Ludányi Bay Franciska – első gyermekeként 1805-ben született. 1821-ben ment férjhez Felsőkubinyi és Nagyolaszi Kubinyi Ferenchez, aki Nógrád vármegyét képviselte a pozsonyi diétán, majd az 1848-as népképviseleti országgyűlésben is. Ugyanakkor mint régész, geológus, műgyűjtő, szakíró is maradandót alkotott.

Losoncon

Kubinyinének saját gyermeke nem volt, keresztgyermeke annál több, például a Petőfi verséből ismert losonci varrólány, Weisz Rozália, aki felnőttként tért át a református hitre. A gyermekek szeretetéről tanúskodik az is, hogy buzgón támogatta a losonci kisdedóvót. A bevezetőben említett emlékbeszédben erről is megemlékezett Kis Gábor lelkész: „Ki tudja, hogy városunk a magyar nyelv és nemzetiség végvidékeinek egyike, az bizonyosan egyetért azon igazsággal, hogy a nő, ki itt magyar ajkú kisdedóvó fölött pártolólag nyujtja ki kezét, az e honnak kedves asszonyai közé tartozik! E város falai között a legelső kisdedóvó, a legelső szállást a Kubinyi-házban az elhunytnak szobáiban találá.” A kisdedóvót különféle jótékony célú rendezvények – előadóestek, színielőadások bevételével is támogatta.

„Egyszer nagy vendége volt e vidéknek, a nemzet Thalia papjai közől, a legjelesebbek egyike látogatá meg e várost, és a magyar színészet emberét, a magyar vendégszeretet karjaival ismét az ő háza, a Kubinyi ház fogadá. De e honban mennyi költő és művész még pedig a javából, édes emléket szorított szivéhez a Kubinyi házról. A mi volt Göröghonban Olymp, az vala minálunk az ő hajléka.”

A szellemi élet, a nevelés, a műkedvelő színjátszás, a kultúra ápolása mellett Kubinyinének gondja volt a hajléktalanok és betegek ellátására, takarékpénztár létesítésére, közvilágításra, az ipar és a kereskedelem fejlesztésére is. Mindezekhez a maga módján hozzájárult.

Pajor István (írói nevén Csalomjai), aki az 1840-es években jogot tanult a losonci református líceumban, utóbb pedig Nógrád megye főügyésze lett, így emlékezett Kubinyinére: „Midőn 1840-ben a farsang koronája a jogászbál elhatároztatott a bálanyául felkért Kubinyi Ferencné a csinos és élénk Gyürky Franciska nemcsak, hogy a bál közönségét frissítőkkel vendégelte, de revanche képpen később magánál fényes soirée dansant-ot is rendezett.”

A Kubinyi-házban tartott bálok legnevezetesebb vendége Madách Imre volt.

Életének két jelentős eseménye fűződik Losonchoz. Itt, a Kubinyi-házban került először kapcsolatba későbbi feleségével, Fráter Erzsébettel. Tíz évvel később egy losonci fogadóban zajlott le az az ominózus bál, amelyre Madáchné a férje nélkül merészelt elmenni, és ami a válásukhoz vezetett. Idézzük fel az 1844. februári farsangi táncmulatságot, Madách Imre szavaival, ahogy azt barátjának, Szontagh Pálnak megírta, és Harsányi Zsolt a Madách-trilógiába átvette: „Hét órát doboltak a toronyban, midőn mi is Kubínyinéhoz robogtunk. Meg érkeztünkkor a társaság leg lélek táplálóbb részén kívül majd senki sem volt jelen, s e lélek tápláló rész, e manna nem a házi asszony, nem is Fráterék, de az ozsonna. Igen lassan gyűlt kivált a férfi társaság – gondolom nem tudták a fiúk, hogy enni kell. (…) Erzsi következnék! Öltözete szokás szerint igen izléses és egyszerű, fehér. Hajzata kis taréjával, mint egy lidércke mely éjjel ég, bolyong, örvény fölibe csal, és megfoghatatlan. Kedélye igen változékony volt: eső napsugarak közt. Én az első füzértáncot Erzsivel táncoltam. De jött a második is. Erzsi nem kap táncost. A párok sorba állnak. Erzsi ül, pirul, zavara nől. Én, ki szinte nem táncoltam, ép mellette ülök és egy darabig gyönyörködöm zavarán, végre táncosa lettem.”

A táncosból másfél évvel később férj lett. Az már csak egy érdekes epizód, hogy Madách korai szerelmes verseinek egyik múzsája, Gyürky Amália Franciska húga volt.

A Kubinyi-ház utolsó neves vendége a honvédsereg főparancsnoka, Görgey Artúr volt, aki az 1849. július 18-ról 19-re virradó éjszakát itt töltötte. A július 2-i komáromi csatában kapott sebesülése miatt a tábornok olyan állapotban volt, hogy akár meg is halhatott volna Losoncon, és akkor hősként, nem a világosi fegyverletevőként, sőt árulóként vonul be a történelembe. Nyilván a háziasszony gondoskodása is hozzájárult ahhoz, hogy Görgey legyűrte a seblázat, és másnap serege élén folytatta végzetes útját, amely Világosnál ért véget.

Amikor Görgey serege letette a fegyvert, Losonc már egy üszkös romhalmaz volt. 1849. augusztus 9-én Grabbe orosz altábornagy katonái kirabolták és felégették Losoncot. A Kubinyi-házat sem kímélték, sőt célzott pusztítást végeztek a felbecsülhetetlen értékekkel teli épületben. Kubinyi Ferenc ekkor még mint képviselő Debrecenben volt, Franciska asszony feltehetően apja, Gyürky Pál ludányi kastélyában vészelte át a tragikus napokat, és már nem is tért vissza Losoncra. 1858. december 24-én halt meg „37 évig tartott boldog házasságuk után életének 53-ik évében tüdő-vész következtében”. Pesten, a „váczi úton levő lakásán történt helvét hitvallású beszentelés után” a Gyürky birtokhoz tartozó Kishartyánban, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Az 1849-es pusztítás után Kubinyi Ferenc házát eladta. A XX. században a város tulajdonába került. Boltozatos kapualjából nyílik napjainkban az üzletekből álló Arany utcácska.

Megjelent a Magyar7 2019/50. számában.