A legtragikusabb magyar vasúti baleset
Ferenc József osztrák császár és magyar király számos cselekedete révén szerepel a magyar történelemben. Az ő nevéhez fűződik egy rekord is: a leghosszabb ideig regnáló Habsburg uralkodó volt, aki 68 éven át ült a trónon, 1848. december 2‑ától 1916. november 21‑én bekövetkezett haláláig. Egy kis túlzással egy további rekordot is neki tulajdoníthatunk.
1916. november 30‑án tartott temetését követően a szertartáson részt vevő magyarországi elit számos képviselője azzal a gyorsvonattal utazott vissza Budapestre, amely összeütközött egy szembejövő személyvonattal. A baleset következtében 72 személy vesztette életét, a sérültek száma 180 volt. Ez volt a legtöbb halálos áldozatot követelő vasúti baleset Magyarországon. Az események rekonstrukciója során kiderült, hogy több, egymástól független tényező szerencsétlen egybeesése vezetett a tragédiához. A Bécs–Budapest vonalon a naponta közlekedő gyorsvonat mellett különvonatokat is indítottak, hogy az uralkodó temetésének résztvevői hazajuthassanak.
A gyorsvonat menetrend szerint 19:20‑kor indult volna Bécsből, de sokan igyekeztek felszállni rá, ezért különkocsikat kapcsoltak a szerelvényhez, emiatt eleve félórás késéssel indulhatott el, és a késés folyamatosan nőtt.
Komáromban a szerelvénynek amiatt kellett várakoznia, hogy lekapcsolhassák azt a különvagont, amelyben Hazai Samu honvédelmi miniszter utazott. Eközben Budapestről egy személyvonatot indítottak, amely Győr és Szombathely érintésével Grazba tartott. Mivel a rendkívüli helyzet miatt a vonalon is nagy volt a zsúfoltság, a személyvonat jelentős késést „szedett össze”, és éppen akkor érkezett meg Herceghalom vasútállomásra, amikor a bécsi gyors is közeledett, de előtte még egy különvonat is haladt.
A herceghalmi forgalmi irányító a különvonat áthaladása után olyan vágányra terelte a személyvonatot, amelyről később egy vágánykapcsolattal visszatérhetett a megszokott irányba. Viszont éppen ekkor érkezett meg a gyorsvonat is Herceghalomra, és bár a mozdony vezetője észlelte a szembejövő személyvonatot, a 76 km/ó sebességnél már nem tudta elkerülni az ütközést. A mozdony két vagont leszakított a szerelvényről, és maga alá gyűrte. De a mozdony is összeroncsolódott, sőt a mögötte levő szalonkocsik is összecsúsztak, és lefordultak a pályáról.
Utólag megállapították, hogy a mozdony légifékje meghibásodott, ráadásul a szél elfújta Herceghalom előjelző fényeit is, ezért a mozdonyvezető későn tudott csak reagálni.
A hamarosan megkezdődött mentésben német katonák és orosz hadifoglyok is részt vettek, és hogy megvilágítsák a szerencsétlenség környékét, máglyát raktak az összetört vagonok faelemeiből. Folyamatosan húzták ki a roncsok közül a sérülteket és a halottakat.
A szalonkocsiban utazott a kassai születésű Thallóczy Lajos történész (1857–1916), aki egyebek mellett azzal írta be a nevét a történelembe, hogy Thaly Kálmánnal együtt szervezték II. Rákóczi Ferenc földi maradványainak hazahozatalát és 1906‑os kassai újratemetését. A szerencsétlenség idején a megszállt Szerbia kormányzója volt, és ebben a minőségében mindenképpen ott kellett lennie a bécsi temetésen. Az ő holttestét csak a reggeli órákban, 7 óra tájban emelték ki a szalonkocsi roncsai alól.
Az írás megjelent a Magyar7 2018/49. számában.
