A fiatal generációnak tudnia kell a ligetfalui mészárlásokról
Ismeretlen magyar tragédiát dolgoz fel a Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm. Ennek kapcsán 2020. február 6-án Dunajszky Géza közíró tartott előadást a pozsonypüspöki alapiskola diákjainak. A szerző a Szökés a haláltáborból c. könyvében a felvidéki magyar leventék tragikus sorsát mutatja be, ami az említett alkotásban is megjelenik.
Szlovákiában mind a mai napig tabutémának számít, hogy a második világháború befejezése után - a békeidőben - a csehszlovák hadsereg katonái magyar és német civil lakosokat mészároltak le Pozsony mellett és Morvaország közepén.
Ugyancsak sokan nem tudják, hogy Pozsonyligetfalu területén, ahol ma Közép-Európa legnagyobb panelnegyede található, egykor koncentrációs tábor működött, ahová német és magyar lakosokat internáltak, és ahol kegyetlen népirtás zajlott. Az ide épült városrésszel (ma Petržalka) szerették volna a csehszlovák hatóságok végképp eltörölni a múltat.
A Kínterhes évek (2011), Arcok és sorsok (2013), és Titkok nyomában (2015) című kötete után 2019-ban jelent meg a Szökés a haláltáborból c. könyve, amelyben tragikus emberi sorsokon keresztül dolgozza fel a Pozsonyligetfaluban elkövetett tömegmészárlások eseményeit.
A Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm (rendezte Géczy Dávid és Udvardy Zoltán) két, máig feltáratlan – a přerovi és a Pozsony melletti Pozsonyligetfalun elkövetett – tömeggyilkosság történetét tárja fel. E két mészárlást, „összeköti az elkövetői kör azonossága, az áldozatok nemzetisége és a tömeggyilkosság elkövetésének motivációja”. E közös motiváció nem volt más, mint a felvidéki magyar és német kisebbséggel szembeni genocídium, népirtás maradéktalan végrehajtása.
Fontos, hogy a fiatalok ismerjék a múltat
A pozsonypüspöki alapiskolában zsúfolt terem fogadta Dunajszky Gézát, aki többek között arról mesélt a diákoknak, hogyan is kezdett az említett történelmi események kutatásával foglalkozni. Mint elmondta, közvetlenül a békekötés után született, amikor már elcsitultak a fegyverek, ám az emberek emlékezetében még mindig élénken jelen voltak a háború alatt és után történt tragikus események.
Egész gyerekkora azzal telt el, hogy rokonságának fájdalmait hallgatta. Ahogy fogalmazott, nincs olyan háború előtti és utáni történés, ami családját ne érintette volna. 5-6 éves gyerekként aztán ígéretet tett egyik nagynénjének, hogy ha felnő, megkeresi a Pistit meg a Józsit, aki két közeli rokona volt.
A 14 és 16 éves fiatal fiút leventeként sorozták be Németországba. A háború után haza akartak jutni. Mindez majdnem sikerült is nekik, mivel egészen a határokig – Köpcsényig (ném. Kittsee, szlov. Kopčany) megérkeztek. Ezt onnan tudja Dunajszky, hogy utolsó levelüket is itt adták fel. Ebben megírják, hogy úton vannak hazafelé. A fiúk viszont eltűnnek, és 4-5 társukkal együtt soha többé nem tértek vissza szülőfalujukba, Debrődre.
Ugyanakkor Dunajszky német rokonai egy másik szörnyűségről is beszámoltak, mégpedig egy Csehországban történt tömegmészárlásról, amely során férfiakat, nőket, gyermekeket, de még pici csecsemőket is meggyilkoltak majd tömegsírba temették őket. Ezeken a szálakon indult el Dunajszky és kezdte az említtet történelmi eseményeket mélyebben is kutatni.
Ugyancsak érdekesség, hogy később előkerült Edvard Beneš kormányának 1945-ös üléseinek jegyzőkönyve, amelyet Koncsol László író fordított le magyar nyelvre, majd 1992-ban meg is jelent a pozsonyi Új Szóban. A dokumentumból kiderül, milyen sorsot szánt a csehszlovák politika a magyaroknak, és teljes beolvasztását milyen módszerekkel kívánták végrehajtani. Miután ez megjelent, a titkos rendőrség ezért a fordításért meghurcolta Koncsol Lászlót, egyben tett arról, hogy állásából is elbocsásák, mindez 1992-ben (!) – emelte ki Dunajszky Géza, majd bemutatta Koncsol fordításának másolatát is a gyerekeknek.
