A felvidéki néptáncfejedelem
A Felvidéken a néptánc színpadi művelése, illetve annak mozgalommá fejlődése 1950-ben kezdődött. Ekkor alakult meg a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium táncegyüttese. A néptáncmozgalom felvidéki meghonosítója, irányító szervezője, a néphagyományok kutatásának elindítója és napjainkig vezetője Takács András.
Életét és munkásságát Molnár Imre, az intézet igazgatója ismertette. Gömörország kellős közepében, Sajótibában született 1931. január 8-án. Mesebeli harmadik, legkisebb fiúként indult el, és vált a felvidéki magyar néptánc fejedelmévé.
Tanulmányait nem folytathatta a Felvidéken, mivel a jogfosztottság éveiben bezárták a magyar iskolákat. Sorstársaival egyetemben ő is szökdöső diák lett, a szlovák–magyar határon átjárva tanult.
1950-ben, amikor lazult a szorítás, visszatért a szülőföldjére. Tanulmányait Komáromban, Pozsonyban és Nyitrán folytatta, ahol tanári oklevelet szerzett, majd később doktorált. Ezután egy páratlanul gazdag életpálya vette kezdetét. Ez idő tájt kezdhette el működését az idén hetvenedik évét ünneplő Csemadok, amivel új időszámítás kezdődött a felvidéki magyarság kulturális életében. Takács András a Csemadok alapító tagjaként megszervezte a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest, a legendás Népest, amelynek művészeti vezetője és koreográfusa lett. Állhatatosságának köszönhetően a felvidéki magyarság népdal- és néptánckincsét sikerült összegyűjteni.
Agócs Gergely néprajzkutató, a Magyar Néprajzi Társaság Népzene-Néptánc Szakosztályának elnöke az esten elmondta, hogy Takács András munkásságát értékelni nem könnyű feladat. 1949-ben kezdődött a gyűjtőtevékenység, és Takács András az elsők közé tartozott, akik Zoboralján magnetofonra rögzítették a felvidéki magyar néprajz és népművészet értékeit. Ennek a generációnak és személyesen Takács Andrásnak is az érdeme, hogy a még fellelhető magyar néptánchagyomány dokumentumai ma a rendelkezésünkre állnak. Eközben sajnos megszűntek létezni azok a társadalmi keretek, amelyek a népművészetnek megannyi értékét éltették. Megszűntek a közösségek, a bennük szocializálódó emberek, az ő érzéseik kifejezőeszközei.
– A művészetek terén csodálatos értékek gyűltek össze, de ne feledjük, hogy ezek a teljesítmények Európa és a világ egyéb részein létrejött művészeti irányzatok magyar változatai. Mindezeknek az értékeknek örülhetünk, de tudatosítanunk kell, hogy ezen értékek valaminek a leképződései. Viszont semmilyen más művészeti ágazatban nem jöttek létre olyan autochton és igazán magyaros teljesítmények, mint a népművészetben. Takács András arra vállalkozott, hogy ezeket az értékeket fogja megmenteni és bemutatni a világnak – fejtette ki Agócs Gergely, majd hozzáfűzte, Takács Andrástól megtanulhattuk, hogy a váltások óráiban is figyeljünk oda a folytonosságra. – Munkásságának hála ma a Felvidéken különféle néptánc- és népzenei táborok működnek, és már nem csak Magyarországon, de külföldön is táncolják a felvidéki magyar néptáncokat. Újonnan kiderült, hogy egy San Francisco-i táncházban magyarbődi táncokat járnak, és magyarbődi népdalokat énekelnek.
Novák Ferenc, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar koreográfus immár hetvenéves barátságot ápol Takács Andrással.
- hangsúlyozta a jóbarát.
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke úgy fogalmazott, Takács András maga a Csemadok, maga egy intézmény. A folytonosságot képviselte és képviseli, illetve azt a közösségi hozzáállást, amelynek következtében még itt vagyunk a Felvidéken. Munkásságának hála más nemzetiségek is megismerkedhettek a felvidéki magyar kultúra kincseivel.
Takács András a portrébeszélgetés során bevallotta, arra a legbüszkébb, hogy a Gömöri népi táncok című könyve megőrizte a hagyományos táncokat, így azok továbböröklődtek. Jóleső érzéssel gondol arra is, hogy tevékenységével egy népcsoportot segíthetett, és társaival megtaníthatta az embereket a félelem elfelejtésére.
Mint Magyarországról visszatért diákok, egy néptánccsoportot hoztak létre, és olyan szintre emelték a lelkes komáromi gimnazista társaságot, hogy meghódította Pozsonyt, és azon keresztül a Felvidéket. Takács András hangsúlyozta a folytonosság, az akarat, az önfeladás elutasítása és a nehézségek legyőzése jelentőségét, aminek köszönhetően a legsötétebb időszakban sikerült létrehozni a Népest és az Ifjú Sziveket.
Kiemelte továbbá a társkeresés, a barátságkötés, az emberek magunk mellé állításának fontosságát is. Munkásságát és annak hatását a következőképpen jellemezte: a kő, amit beledobunk a tóba, a dobás pillanatában csak loccsan és kis gyűrűt vet, de mire leér az aljára, gyűrűk sokasága alakul ki.
Az idén 88. életévét betöltő Takács András tiszteletére a Pósfa zenekar gömöri pásztornótákat adott elő, amit a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes táncosainak fellépése kísért.
Megjelent a Magyar7 2019/10 számában.
