A 70 éves Csemadokot ünnepelték Kassán is
Regionális ünnepséget tartottak a Csemadok megalakulásának 70. évfordulója alkalmából Kassán. Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke úgy fogalmazott, a szövetség mindig, minden körülmények között tudta, mi a feladata: összefogni a felvidéki magyarságot.
A Csemadok Országos Tanácsa és Kassa Városi Választmánya által szervezett ünnepségre a történelmi városháza épületében került sor.
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke köszöntőjében úgy fogalmazott, a szervezet hetven évvel ezelőtti megalakulására emlékezve felidézzük az elmúlt hét évtizedet, de meg kell néznünk azt is, hogyan állunk most, milyen nemcsak a Csemadok, hanem a felvidéki magyarság helyzete, illetve mik a teendőink, mit kell tennünk azért, hogy a századik és az azután következő évfordulókat is anyanyelvünkön ünnepeljük szülőföldünkön.
– mondta.
A Csemadok elnöke köszönetet mondott mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy a szövetség mindig, minden körülmények között tudta, mi a feladata. „Ez pedig nem más, mint úgy összefogni a felvidéki magyarságot, úgy megszervezni a kultúránkat, úgy megélni a hagyományainkat, hogy bátran vállaljuk azt, hová tartozunk, hogy bár a határokat meghúzták fölöttünk, a magyar nemzet szerves részeként itt vagyunk” – fogalmazott.
Rámutatott, jelenleg a felvidéki magyarságnak komoly gondjai vannak, komoly kihívások előtt áll. „A Csemadok, mint az elmúlt hét évtizedben, úgy most és az elkövetkezőkben is, soha nem egy pártban vagy pártokban, mozgalomban vagy mozgalmakban gondolkodik, hanem közösségben. A mi feladatunk a felvidéki magyar közösségnek az összefogása annak érdekében, hogy helyi, regionális és országos szinten meg tudjuk mondani, mit akarunk, és ehhez meglegyen a kellő képviselet minden szinten” – húzta alá Bárdos Gyula.
„Ehhez a munkához, ehhez az összefogáshoz, ehhez a nemzetben és közösségben való gondolkodáshoz kívánok mindannyiuknak erőt és egészséget, a jóisten áldását, és azt, hogy ez a szövetség a következőkben is úgy tudjon helytállni, ahogy ezt elődjeink tették, és úgy tudjon teljesíteni, mint ahogy önök, a mostani csemadokosok teljesítenek” – zárta gondolatait a Csemadok elnöke.
Köteles László, a Csemadok alelnöke úgy fogalmazott, bár sokan mondják, hogy a kor nem érdem, de azért egy hetvenéves szervezet megérdemli a méltó köszöntést. „A Csemadokban munkát vállaló emberek mindig tudták, hová tartoznak és miért. Tudták, hogy az a nép elveszik, amely nem becsüli szellemi értékét, hagyományait, nem őrzi meg azokat és nem teremti minduntalan újra és újra megmaradása érdekében” – mondta hozzátéve, szerencsére a szövetségben mindig akadtak olyanok, akik a régiek helyébe léptek, és tudták, mit kell tenniük. Leszögezte, a Csemadok szervezeteiben felbecsülhetetlen értékű, önzetlen értékteremtő munka folyt, és folyik napjainkig.
Rámutatott, a kelet- és közép-szlovákiai magyarság szorító kisebbségben, szórványban küzd a nemzetében, nyelvében, kultúrájában való megmaradásáért. „Nyelvünk utolsó végváraiként gyakran már csak a Csemadok és református közösségeink vannak, így akarva-akaratlanul ismét sorunkat meghatározó történelmi időket élünk. A megosztott, számában és érdekképviseleténem fogyatkozó felvidéki magyarság képviselete újra és újra légvárakat épít, és nem tudatosítja, hogy napjainkban a politikai homokváraink dőlnek és omlanak. A Csemadok immár ugyanazt a feladatot kell felvállalnia, mint hét évtizeddel ezelőtt. A nemzeti közösségünk iránti felelősségből ismét egy feldél alá kell, hozzon mindenkit, (…) mert csak közösen, együttes fellépéssel lehetünk eredményesek!” – hangsúlyozta Köteles László. Hozzátette, 1945 után a hatalom porig alázta és gúzsba kötötte a felvidéki magyarságot, de az összetartozás érzését soha nem tudta kiölni a lelkekből. „Erre a több évtizedes, ma is nélkülözhetetlen összetartozás érzésére, felelősségére van ismét szükség. Ezt viszont csak közösen tudjuk elérni. Ebben a küzdelemben kérjük mindannyiuk együttműködését” – fogalmazott.
Az ünnepi műsorban fellépett Tóbisz Titusz operaénekes, az Andrássy Dénes Férfikar, a rozsnyói P. J. Šafárik Gimnázium mellett működő Horyzone zenekar, illetve Gubala Nikolett, az iskola diákja, továbbá az abaújszinai Rozmaringsarj Gyermek Néptáncegyüttes, a Buzitai Alapiskola Citerazenekara, a bacskai Csemadok mellett működő Rozmaring Éneklőcsoport, a nagykaposi Komócsa Néptáncegyüttes, valamint a kassai Csermely Kórus és a szepsi Vox Columbellae kórus.
