2022. február 15., 19:16

140 éve született az (egyik?) utolsó magyar eperjesi könyvesboltos

Eperjes Fő utcáján, a Berger szálló mellett állt Molnár Jenő könyvkereskedése. 

Molnár Jenő könyvkereskedése az eperjesi Fő utcán
Fotó: Molnár Jenő könyvkereskedése az eperjesi Fő utcán

A kétnyelvű képeslapon is látszik a város valaha legelegánsabb szállójának kávéháza, de a könyvesbolt felirata szerint Eugen Molnárnál vehetjük meg a könyveket. Némi blaszfémiával elegy, hogy a Google utcaképszolgáltatása szerint ma bóvliárus, ún. egy eurós bolt áll az egykor patinás könyvkereskedés helyén. Tulajdonosa, Molnár Jenő ma 140 éve született. 

Eugen Molnár könyvkereskedése ugyanott
Fotó:  Eugen Molnár könyvkereskedése ugyanott

Középiskolai tanulmányait Pápán, a református kollégiumban végezte. Az 1912-es Könyvkereskedelmi címtár adatai szerint a Fő utca és a Rózsa utca sarkán álló kereskedését 1911. április 23-án alapította. 

Molnár Jenő a Könyvkereskedelmi címtárban
Molnár Jenő a Könyvkereskedelmi címtárban

A címtár egyébként összesen hét könyvesboltot és négy könyvnyomdát említ Eperjesen, melynek 1910-ben 16 ezer lakosa volt, s ebből 7967 magyar, 6494 szlovák, 1404 német, 170 cigány, 47 ruszin. A város lakossága a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 84 824 fő, de magyarból és németből már csak mutatóba van, 170-en vallották magukat magyarnak, és 56-an németnek. Igaz, a magyar nemzetiséget második nemzetiségként további 78-an jelölték meg, a magyarok száma így 250 körülire tehető. Igaz, hogy a város lakossága az ötszörösére dagadt, de abban nem vagyok bizonyos, hogy ma van-e benne hét könyvesbolt...

Molnár a kereskedelem mellett alkalomszerűen kis példányszámú, helyi jelentőségű könyveket is kiadott. 

A főhatalomváltást Eperjesen még a kérészéletű Szlovák Tanácsköztársaság is súlyosbította. Ezekről a vészterhes napokról Gömöry János evangélikus lelkész, a helyi, neves líceum tanára így ír emlékirataiban:

Eperjesre 1918 karácsonya előtt bevonult a csehszlovák katonaság s vele együtt több olyan nyugati szlovák, akikben a nemzeti érzés sovinizmussá fokozódott. A hivatalokban a régi tisztviselőket félreállították, az összes magyar intézmények működését betiltották, az utcai és üzleti magyar feliratokat szlovák nyelvűekkel cserélték fel. A városi levéltár századokra visszamenő iratait leszórták a városháza lépcsőjének aljára. Negyven magyar polgárt túszként a terezíni fogolytáborba szállítottak." 

Molnár Jenő, hogy segítse a váratlanul kisebbségi létbe került magyarok orientációját az új állam keretei között, 1919 és 1925 között megjelentette a Csehszlovák Törvények és Rendeletek Gyűjteményét, 1923-tól Csehszlovák Törvények és Rendeletek Tára címen. Szerkesztője Pálesch Ervin volt. Ezzel tulajdonképpen állami feladatot vállalt át, a szlovák állam valóban szó szerint csak néhány éve kezdett hozzá a jogszabályok magyar változatának közzétételéhez, de még csak alig tucatnyit sikerült lefordítaniuk...

1919 és 1921 között megszervezte a magyarországi tankönyvek behozatalát Csehszlovákiába, ezzel is segítve az akaratán kívül átalakulásba kényszerített oktatási rendszert, melyet a csehszlovák hatóságok is próbáltak ellehetetleníteni.

1937/38-ban a Tátra Könyv- és Lapkiadó Vállalat, és azonos című, szintén rövid életű lapjának a fő szervezője és részvényese volt. A már egyszer idézett  Gömöry János szerint "A Tátra cég úgy jött létre (1937) elején, hogy Molnár Jenő vállalta annak finanszírozását, amint mondta: saját vagyonából. Valószínű azonban, hogy Molnár csak cégér volt, s mögötte valamelyik budapesti könyvkiadó részvénytársaság állott." A Tátra ezzel a kiadói programmal indult el: "nem budapesti írókkal akarjuk kiadóvállalatunkat és folyóiratunkat életképessé tenni". A kiadó 1938 nyaráig bírta.
Féja Géza erre Gömörytől eltérően emlékszik, szerinte a korábban misekönyveket jelentős haszonnal értékesítő Molnár valóban saját tőkéből finanszírozta az irodalmi vállalkozást. Szabadcsapat című könyvében azt írja: "Ami azt illeti, Molnárnak akkor csakugyan volt pénze, de rövidesen szegény lett, akár a templom egere. Nem volt addig semmi baja, míg csupán misekönyveket adott ki, a magyar irodalom pártolása azonban egykettőre csődbe vitte. Komoly vállalatot szervezett, jó folyóiratot, szép könyveket bocsájtott közre, semmi sem hiányzott, csupán a megértő és áldozatra kész közönség."

Molnár Jenő szlovák vonalon is tevékenykedett. 1920 és 1925 között a Slovenský svet című mélynyomásos, képes folyóirat kiadója volt, illetve alapítója volt a Kníhkupec a papiernický obchodník – Könyv- és Papírkereskedő című szakmai érdekvédelmi lapnak.

Eperjesen az egykori Rózsa utca ma a Svätopluk utca nevet viseli. Ha arra járunk, gondoljunk arra, a sarkán néhány évtizede még magyar könyvesbolt állt. A város magyar lakossága a főhatalomváltást követően folyamatosan apadt, míg 1910-ben 7967, 1921-ben 1948, 1930-ban 937, 1938-ban 745 magyar lakosa volt a városnak. Sáros menthetetlenül elveszett, ma már legfeljebb ha szellemiekben tudjuk belakni ezt a teret. 

Molnár Jenő 1952. szeptember 5-én hunyt el, Pozsonyban. 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.