ZANOX – VIGYÁZZ, MERT HAT!

Az általam megkérdezett tíz, filmeket néző és önmaguk véleménye szerint értő ember egyként kérdezett vissza: magyar film? Van olyan? Aztán persze elismerték, hogy van, ahogyan albán, hottentotta, meg még ki tudja miféle film is van. Volt, aki árnyaltabban fogalmazott: magyar film? Az már a múlt. Volt, aki a húszas-harmincas éveket emlegette, mint a magyar film nagy korszakát, amikor egész Európában, sőt a Trianonban nyertes környező országokban is keresettek voltak a magyar filmalkotások. Volt, aki a hatvan-hetvenes évek magyar filmjeit sorolta nagy sóhajok közepette Várkonyi Zoltánt, Keleti Mártont emlegetve. Amikor a rendszerváltás utáni filmekről érdeklődtem, ismét csak legyintettek. „No, igen – mondta egyikük –, az elmúlt több mint három évtizedben mit voltunk képesek felmutatni?” Válaszképpen az elmúlt évek Oscar- és egyéb díjas filmjeit hoztam elő, de ezekre is egy nagy legyintés lett a válasz. Egyikük így fogalmazott: „Kritikusi sikerek, csak éppen a valódi kritikusnak, a nézőnek tetszenek-e ezek a filmek?”

Igen, az igazi kritikus mégiscsak a néző, aki idejével és pénzével szavaz, illetve mond ítéletet egy-egy filmalkotásról. A felmérés további részében rákérdeztem Baranyi Benő Zanox című nagyjátékfilmjére, de sajnos rajtam kívül nem volt, aki látta volna. Ha pedig (csak) én láttam, beszélek is róla. A film 2022-ben készült el, de már jó ideje érlelődött a filmet jegyző rendező-forgatókönyvíró, Baranyi Benő fejében. A Nemzeti Filmintézet támogatásával létrejött alkotást az utóbbi időben több csatornán is adták, és online elérhető lett a HBO MAX-on, illetve a cinego.hu-n.

A cím rejtélyes, amit rögtön az első jelenet is alátámaszt. Sötét park éjszaka, közeledik egy lány, valaki meg a bokor mögül – szubjektív kamera! – leselkedik. Kritikai észrevételem, hogy ha a kamerával együtt mi, a nézők leskelődünk a bokrok közül, akkor mi, a nézők vagyunk-leszünk a rosszfiúk? Én inkább távolról majd közelebbről láttattam volna a lányt, akár úgy is, hogy a kamera nem mozdul, hanem a lány közeledik felénk. Ha azonban mindenképpen szubjektív kamerát akarunk, a lány, tehát az áldozat szemszögéből kellett volna láttatni az eseményeket. Szerintem ez nem csupán jobban tartotta volna a feszültséget, hanem az azonosulást is segítené. A néző nem a vadász, hanem a vad. Ezért vagyunk a lánnyal, és félünk-rettegünk vele együtt! Ez a névtelen lány, aki a továbbiakban nem szerepel a filmben, szép és komoly. Feltűnik egy csuklyás alak, megvillan egy kés pengéje, majd jön a támadás…

Az egész filmet természetesen nem mesélem el, de az elejét igen, mert az első képsorok megalapozzák a filmet. És itt, jó lett ez az alap! Máris benne vagyok a filmben, a lánnyal, a megtámadottal vagyok, aki harcosan védekezik. Aztán jön a csavar, de nem „amerikásan”, hanem magyarosan, humorosan.

Miközben a sötét parkban zajlik az élethalálharc, beszól egy akkor ébredő alak: „Gyerekek, én ezt már unom, itt dolgozó emberek élnek…” Ezzel elküldte a fenébe úgy a támadót, mint az áldozatát.

Így indul tehát a történet. Nem úgy, hogy „hát ez mi?”, hanem hogy „hát ez igen”. Igen, végre egy magyar film, amely már az elején megfogott, megragadott, máris érdekel! Várom, hogy izgalmas, humoros, kalandos legyen, és mindemellett nagyon magyaros. Ne egy hollywoodi stílusú ötvenhatos – amely egyébként nézhető film –, vagy egy szintén amerikai sablonokkal építkező kalandos, mint mondjuk az Európa expressz, hanem igazi legyen. Rólunk, nekünk és tőlünk! A Zanox – Kockázatok és mellékhatások alcímű sajátságosan magyar vígjáték, krimi, sci-fi és romantikus elemekkel. A felvidékiek számára külön is megemlítem, hogy az egyik legfontosabb szereplő – aki a házi pálinkát adja – Dráfi Mátyás.

A kezdő képkockák után jó a zene, ami Hodován Milánt dicséri. Következik az alkotók felírása a jellegzetes magyar panelvilágban, csak az bánt, hogy sokszor a világoskék, majdnem fehér égre is fehér betűket használtak, s igen kicsinyeket. Pedig én, a néző akarnám tudni, kinek az alkotását nézem meg. 

Majd jön Misi, a főhős (Bálint Előd), aki nem akármiért van talpig díszben, hiszen érettségire készül. Közben az otthon kapott szatyornyi bundáskenyérrel felszerelkezve beugrik a Rozilox gyógyszergyárba, ahol önkéntes kísérleti alany. Ekkor kezdődik az igazi történet, azonban a bevezető képek sem feleslegesek, hiszen egy gyilkos szatír kószál a parkban lányokra vadászva.

Misi a kutatóorvosával beszél, és kiderül, a Zanox szorongásoldó. Misi többet kér a gyógyszerből, hiszen lerí róla, hogy szorong: itt az érettségi, meg a lány! Janka, csinos, szexi, minden kamasz álma, Erdős Lili nagyon-nagyon jó választás. Nem csupán korban megfelelő, hanem már az első megjelenése, „az enyém a világ” mosolya fenomenális. Egy suta, kamaszos szexjelenetben Jankának kivillan a melle, és ebbe a jelenetbe rondít bele a rendőrség.

A stábkritika is kijár a filmnek, hiányzik ugyanis a rendőrségi szakértő. Tessék keresni – ha krimis szálat is akarunk – egy rendőrt, és ne járőrt – rendőrzsargonban „talpast” –, hanem tisztet, vagy nyomozót, esetleg büntetőjoggal és eljárásjoggal foglalkozó ügyvédet. Én így teszek, ha csak egy novellán is dolgozom, tehát a szakértőktől tudom, járőr nem mehet be senkinek a lakásába, semmilyen ürüggyel, csakis parancsra, vagy, ha emberélet kerül veszélybe. Ráadásul a járőr nem kérdez ki senkit. Amúgy ezek a suta rendőrségi ügyek többször is előbukkannak, amiért kár, mivel rontanak a filmen. Például gyilkosság alapos gyanúja miatt keresik Misit, és két egyenruhás megy ki, akik a feltételezett gyilkos lakására már nem nyomulnak be az előállítási parancs ellenére sem…

Minden kritika ellenére ebben a moziban minden van, ami egy jó filmhez kell: romantika, szerelem, feszültség, humor. Van benne egy bamba fiú, aki mégis megállja a helyét a nagy kalandok végén. És van benne egy szexi lány, aki szereti a bamba fiút, aki végül nem is annyira bamba. Aztán van benne szerethető pedagógus, meg nagyon sok olyan mindennapi szereplője a minket itthon körülölelő világunknak, amelyben végre észre kellene venni a jót, az emberit. A film még a rosszakat is szerethetőn mutatja be, igaz, ez kissé a hibája is. Ráadásul minden karakter úgy egy típus, hogy mellette egyéniség is.

Van a filmben gyógyszerfüggőség, italozás és annak a veszélyei, időutazás, de mindez kamaszos és nagyon is magyaros sutasággal. Ami jó, nagyon jó, hogy így felvállalták! Van a filmben gyilkosság, amellyel a főhőst megvádolják, aki tulajdonképpen emiatt akar visszaugrándozni az időben, de csak akkor képes erre, ha a nagyon egyéni „háziszőttes” pálinkát megissza hozzá.

Végül tehát arra biztatok mindenkit, ha még nem látta, nézze meg a Zanox – Kockázatok és mellékhatások című filmet. Kockázata és mellékhatása lesz, mert hat. Hosszú távon úgy, hogy több ilyen magyar filmet vár el a néző. Legalábbis Baranyi Benőtől…