Török- és reformkor a magyar filmvásznon
A hatvanas évek kétségtelenül a magyar filmgyártás (beleértve a televíziós játékokat is) aranykora volt, de ezen belül is soha annyi történelmi film nem készült az ún. török korról és a reformkorról, mint addig. S azóta sem persze. Ennek egyik, ha nem a legfontosabb „csínytevője” Nemeskürty István, aki nemcsak irodalomtörténészként népszerűsítette sikeresen a két korszakot, hanem forgatókönyvíróként és stúdióvezetőként is. Nevéhez olyan legendás filmek fűződnek mint A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán vagy az Egri csillagok, De sikeresen választotta meg a munkatársait is, főleg Várkonyi Zoltánt, aki világszínvonalú filmeket készített klasszikus regényekből, amelyeket nemcsak akkor láttak sok millióan, de ma is, amikor a fiatalok már képtelenek végig olvasni egy Jókai- vagy Gárdonyi-regényt.
A történelmi sikersorozat talán az 1962-es Az aranyember című Jókai-történet harmadik megfilmesítésével (előtte már készült egy némafilmes, s egy Gaál Béla rendezte fekete-fehér hangosfilm változata is), folytatódott a méltatlanul elfeledett, Hintsch György által filmre vitt Rab Rábyval (a címszerepben Kálmán Györggyel), s innen már csak egy lépés volt az 1965 áprilisában bemutatott A kőszívű ember fiai, amely két részben mesélte el Jókai halhatatlan történetét az 1848/19-es magyar szabadságharcról. De a televízió közben már bemutatta A Tenkes kapitányát Zenthe Ferenccel a címszerepben.
A rendszer rájött, a film igazi nagyhatalom, amely képes milliókat a hatalmába keríteni, elszórakoztatni, elandalítani, de hazafiságra nevelni, s itt-ott a szatirikus hang is belefért.
Nemeskürty István egyik szakterülete a hangosfilm története volt, s összekötötte a kellemeset a hasznossal, nemcsak kutatott, hanem meg is határozta a hatvanas-nyolcvanas évek magyar filmgyártását, 1959 és 1963 között a Budapest Filmstúdiót vezette. 1963-től 1987-es nyugdíjazásáig a Mafilm vezetője volt. S mint ilyen, nemcsak az említett stúdiók filmes tervét határozta meg, hanem időnként dramaturgként, sőt forgatókönyvíróként is beszállt.
Várkonyi Zoltánnal első alkalommal az 1960-ban hármasban rendezett (Jancsó Miklóssal és Wiedermann Károllyal) Három csillag forgatásán találkoztak, amelyben dramaturgként működött közre, majd stúdióvezetőként első munkája a Banovich Tamás által rendezett táncfilm, Az életre táncoltatott leány volt, amelyet 1964-ben mutattak be. Innen kezdve jó két évtizedig volt egyik meghatározó, ámbár háttérarca a magyar filmgyártásnak.
Nevéhez legendás filmek egész sora fűződik, a nagyközönség főleg a Várkonyival közösen forgatott, ún. sikerfilmekre emlékszik vissza nagy szeretettel. Ezek a filmek máig levehetetlenek a magyar televíziók képernyőjéről.
Az Egri csillagoknak (ha már a török kor a témája) a forgatókönyvét is ő maga írta Gárdonyi Géza regényéből. De később több fontos tévéjátéknak is ő volt a forgatókönyvírója, így a szintén a török megszállás alatt játszódó György barátnak, amelyet 1972/73-ban készítettek, s amely mintegy lezárása is volt a kort bensőségesen ábrázoló filmeknek. A háromrészes tévéfilm, amelyet Hajdufy Miklós rendezett, Fráter György sorsán át azt az időszakot meséli el, amikor a törökök a mohácsi csata után (ennek idén immár 500 éve) fokozatosan megszállják Magyarországot.
A tévéfilm a többi filmhez hasonlóan hatalmas személyi erőket mozgósít, nemcsak a hadsereg kapcsolódik be a forgatásba, hanem a legkisebb szerepeket is a magyar színészet színe-java alakítja.
Várkonyi filmjeiből ugyan kimaradt, de itt brillírozik a címszerepben Avar István, de Gábor Miklós, Szirtes Ádám (amíg az Egri csillagoban Bessenyei Ferenc, itt ó a szeremcsétlen végzetű Török Bálint) és Szabó Gyula is, ahogy természetesen nem hiányozhatnak Várkonyi kedvencei, így Béres Ilona (itt ő Izabella királyné, míg Várkonyinál Ruttkai Éva), ahogy Tomanek Nándor sem. A sors furcsa fintora, hogy Nemeskürty utolsó filmes munkája, az 1996-ban forgatókönyvíróként jegyzett Honfoglalás teljes kudarc, ahogy ő maga is megjegyezte beszélgetésünkkor, tíz emberrel nem lehet a honfoglalást eljátszani. Nos, ez Koltay Gábornak se sikerült, hiába szerződtette Árpád vezér szerepére a világhírű olasz filmsztárt, Franco Nerót.
De térjünk vissza a hatvanas évekbe, már az ő irányítása alatt rendezi meg Szinetár Miklós a Háry Jánost zenés változatban Szirtes Ádámmal a címszerepben. De ennek bemutatóját pát hónappal megelőzi az első Várkonyi-opusz, A kőszívű ember fiai. Az alkotók apait-anyait bevetnek, Nemeskürty sikeresen meggyőzi Aczél Györgyöt és a többi pénzügyi mindenhatót, Jókai történeteire komoly igény van, s a feláldozott pénz gyorsan megtérül. Az alkotók maximálisan élnek is a felkínált lehetőséggel, a filmben minden benne van, aminek egy ilyen nagyszabású történetben benne kell lennie, vagyis az oroszországi farkasüldözéstől kezdve a bécsi utcai harcokon át Buda ostromáig.
Nemeskürty lesi az alkotók minden kívánságát, s ha kell, a néphadsereget is a kezükre játssza.
A forgatókönyvet, ahogy később az Egy magyar nábob/Kárpáthy Zoltán esetében is Erdődy János írja (dramaturg a szintén neves filmrendező Fehér Imre), a díszleteket mindkét filmnél Zeichán Béla tervezi, míg a film zeneszerzője Farkas Ferenc, aki követi Várkonyit az Egri csillagokba is, ahol a díszletekért már a neves festőművész, Szász Endre és Linda (Görbe Nóra) későbbi „főnöke”, Vayer Tamás felel. Várkonyi ugyancsak körültekintő a szereplőválogatásnál is, sokszor az egymondatos szerepeket is jeles színészek alakítják s fordítva.
Baradlay Kázmér pár mondatos szerepében Major Tamást láthatjuk, aki feltűnik Várkonyi szinte összes történelmi filmjében kisebb-nagyobb szerepben. A három Baradlay-fiú három, szinte pályakezdő. Bitskey Tibort ugyan már ismerhetjük az Egy pikoló világosból, s Mécs Károly és Tordy Géza is letette már a névjegyét (könnyű dolguk volt abban a korban), de az igazi kiugrást ez a film hozta meg a számukra. S érdekes megemlítenünk, hogy maga Várkonyi, a színész sem hiányozhat egyik filmjéből sem, itt Haynaut alakítja megrendítő hitelességgel, míg az Egri csillagokban az osztrák császár maszkját ölti magára. Mind a két filmben szerepel egy képzeletbeli poéta is, akik a történelmi eseményeket megörökítik.
A kőszívűben Mausmann Hugó (Fonyó József), míg az Egri csillagokban Kobzos Dávid (Tahi Tóth László). Fonyó nagyon szimpatikus szerepet kap az Egy magyar nábobban is, ahol a Franciaországban tanuló, de onnan biztosan hazatérő műbútorasztalos, Barna Sándor szerepét kapja.
Alig másfél év múlva, 1966 karácsonyán került a mozikba Jókai reformkori regényének a filmváltozata, a szintén kétrészes Egy magyar nábob/Kárpáthy Zoltán, amelyekben Jókai előszeretettel keveri a valós alakokat a kitalált személyekkel, a történelmileg igazolt eseményeket fiktív történésekkel. Így találkozhatunk Wesselényi Miklóssal (Básti Lajos), ahogy a Széchenyire hajazó Szentirmayval (Latinovits Zoltán) is. Ez utóbbi feleségét az életben is társa, Ruttkai Éva játssza. S itt lép színre először Kovács István és Venczel Vera szerelmespárja, akiket Várkonyi majd „átment” az Egri csillagokba is. Bárdy György mind ebben, mind az Egri csillagokban gátlástalan gonosztevőt ad, előbbiben Dabroni, utóbbiban a félszemű Jumurdzsák.
Utóbbi filmet 1968 zajos nyarán forgatják, a törökországi jeleneteket például augusztusban a bulgáriai Plovdivban, s miután a Varsói Szerződés csapatai bevonulnak Csehszlovákiába, a kint tartózkodó stáb abban sem lehet biztos, mikor s hogyan jutnak haza. Végül a film szerencsésen elkészül.
Eger várának mását Pilisborosjenőn építik fel, s itt tényleg az egész magyar néphadsereg bejátssza magát a filmbe illete a török időkbe, s Eger ostromára indul. Mint tudjuk, sikertelenül. A filmet egész Magyarország (többször is) látja, Venczel Vera mesélte, hogy hónapokig zsákszámra kapta a bemutató után a szerelmesleveleket. Dobó István szerepében Sinkovits Imre remekelt, akit három évvel korábban A tizedes meg a többiek Molnár tizedeseként zárt szívébe egy ország. A hazaszeretetről azóta sem készült szebb film az Egri csillagoknál. De nem ez volt azokban az években az egyetlen film, amely a török korhoz nyúl vissza. Az Egri csillagokat egy évvel megelőzi az első magyar színes tévéfilm, a Fekete István regénye alapján forgatott A koppányi aga testamentuma Zsurzs Éva rendezésében, amely szintúgy moziforgalmazásba került, mint a Fejér Tamás által rendezett A beszélő köntös. Mikszáth regényének nem ez volt az első megfilmesítése, még 1941-ben Márai Sándor öccse, Radványi Géza viszi filmvászonra Jávor Pállal az egyik főszerepben, s ez az első magyar film, amely részleteiben színes képkockákat is tartalmaz.
1970-ben kerül filmvászonra Balassi Bálint elbaltázott élete is Szép magyar komédia címmel, de Banovich Tamás líraisággal telített filmje nem hozza meg a várt sikert, amit legjobban talán a Balassit alakító Sztankay István bánhatott, akinek olyan szépséges partnerei voltak a filnben, mint az erdélyi Széles Anna vagy a lengyel Beata Tyszkiewicz. S 1973-ban még egy törökkori film, a Kolozsvári Grandpierre Emil regényéből készült A törökfejes kopja, amelyet szintén Zsurzs Éva rendezett. De a török jir akkori népszerűségére jellemző, hogy Bácskai Lauró István török korba helyezi gyilkos társadalmi szatíráját, Gulya vitéz télen-nyáron címmel, amely a címszerepet adó Koncz Gábornak biztosít kiugrási lehetőséget.
A hetvenes évek inkább már a kor szaporodó társadalmi problémáit érintő filmeket hozták előtérbe, de a Nemeskürty István által fémjelzett Budapest Stúdió és Várkonyi Zoltán még egy filmeposz elejéig feltámasztja a reformkort, amikor filmre viszik a Fekete gyémántokat, vagyis a „mágneslovag”, Berend Iván könnyes-bús történetét, amelyben Jókai mintha Timár Mihály történetének előképét írná meg.
A recept már jól bevált, Nemeskürty itt is minden eszközt biztosít egy izgalmas kalandfilm létrehozására, s az utolsó filmjét forgató Várkonyi ezúttal is nemcsak önmagát adja egy pici szerep erejéig, hanem elénk rak egy nagyon szerethető mesét (a forgatókönyvet Várkonyi maga jegyzi Erdődy János társaságában), amely élete egyik nagy lehetőségét adja a Berend Ivánt alakító Huszti Péternek, de az Evilát játszó rozsnyói Sunyovszky Szilviának is.
Mellettük az Amerikából akkoriban visszatért Szabó Sándor, valamint Tolnay Klári, Haumann Péter, Koncz Gábor ls Páger Antal kap fontos szerepet. Egy korszakokon átívelő nagy rendezői pályafutás méltó lezárása ez a film.
Nemeskürty István nyugdíjba vonult, a történelmi filmekre pedig nem nagyon jutott már elég pénz, ha pedig mégis filmvászonra került egy-egy történelmi téma, az úgy járt mint a Honfoglalás. A kétezres évek harmadik évtizedében ismét keletje lett a történelmi filmeknek (Hadik, Hunyadi, Most vagy soha, Erdély), de ezekről talán még korai lenne végső véleményt mondani. Bízzuk azt az utókorra.
