Tabudöntő filmpremier: Népirtás Pozsonyligetfalun
Kiszabadult a szellem a palackból: több évtizednyi kényszerű hallgatás után, január 14-én este hiánypótló dokumentumfilm bemutatóját tartották a budapesti Premier Kultcafé zsúfolásig megtelt mozitermében. A Népirtás Pozsonyligetfalun című megrázó produkciót magyarországi, felvidéki és Ausztriában élő magyarok egyaránt nagy érdeklődéssel, könnyeikkel küszködve nézték végig, majd elbeszélgettek annak alkotóival és a nekik pótolhatatlan segítséget nyújtó szakértőkkel.
Az 50 perces dokumentumfilm elején kiderült: az alkotók által Pozsonyligetfalun faggatott lakosok többségének egyáltalán nincs tudomása az 1945 tavaszán létesített és 1947-ig működő pozsonyligetfalui haláltáborban véghez vitt tömeges kivégzésekről, s alig akadt, aki korábban valamit hallott vagy olvasott e „mészárszékről“.
Udvardy Zoltán és Géczy Dávid rendezőt e megdöbbentő tény még inkább arra sarkallta, hogy tervezett filmjével kitörölhetetlenül bevésse a köztudatba a közvélemény előtt eddig ismeretlen pozsonyi, valamint přerovi és olmützi eseményeket, illetve feltárja a II. világháború utáni Csehszlovákiában polgári lakosok ellen különböző helyszíneken elkövetett tömeggyilkosságok közötti összefüggéseket. Bővebben ITT.
Udvardy Zoltán a saját facebookos oldalán ekképp mondott köszönetet az alkotótársainak:
"Hatalmas köszönet - a teljesség igénye nélkül, hogy csak néhány nevet említsek - Skrabski Fruzsina producernek, Janovics Zoltán producernek (szerkesztőként szerepel a stáblistán), Magyar Eszter gyártásvezetőnek. Kiss Soma operatőrnek, Antal Szabolcs vágónak és Székely Ágnes gyártásvezetőnek, hogy Dáviddal ezt a filmet megrendezhettük. Köszönet Dunajszky Gézának, aki minden kaput megnyitott és az áldott emlékű, a forgatás ideje alatt váratlanul elhunyt Petrás Amáliának, aki minden követ megmozgatott, Nagy Ilonka néninek, hogy 90 évének minden bűbájával és megrendítő múltjának feltárásával segített megnyitni a múlt borzalmas kapuját. Köszönjük húgának, Nagy Máriának is, hogy megmutatta nekünk rózsakertjét és hogy tanúskodott, s elmondta forrásértékű gyermekkori emlékeit. Szintén a teljesség igénye nélkül köszönet Csáky Pálnak, az Európai Parlament volt képviselőjének és az MKP volt elnökének, hogy pótolhatatlan tapasztalataival gazdagította filmünket, Samarjay Zoltánnak a történelmi jelentőségű dokumentumokért, és Frantysek Hybl történésznek, ki szinte saját kezével kaparta elő az eltüntetett magyar és német áldozatok titkos sírhelyét, sokat kockáztatva ezért - Samarjay úrnak és Hybl bácsinak külön köszönet a kedves vendéglátásért is. Külön köszönet Callmeyer Ferenc építésznek,Tanár úrnak, hogy megmutatta különleges relikviáit, melyekből (s az ő történetéből is) egy külön film kitelne".
A lélek legmélyebb bugyrait megérintő látvány és a továbbgondolásra késztető magvas gondolatok elemi erővel hatottak a ki-kibuggyanó könnyeit titkolni sem akaró közönségre.
Vélhetően mindannyiunkban megfogalmazódott a kérdés: mindezért a túlélőktől és az áldozatok hozzátartozóitól eddig miért nem kért senki sem bocsánatot?!
Miközben Dunajszky Gézáék az utóbbiaknak idén ősszel emlékművet szeretnének állítani az egykori tömegsír mellett, jogos Csáky Pál felvetése is: mivel az illetékesektől nem érkezik bocsánatkérés, az ne a megbékélés, hanem inkább az áldozatok emlékműve legyen. Szabó József az eddigi pozsonyi szolgálatával kapcsolatos tapasztalatai alapján sem tudott optimistán nyilatkozni a jogosan elvárt bocsánatkérést és a népirtó intézkedések írmagját képező Beneš-dekrétumok eltörlését illetően.
A hivatalos álláspontok módosulásáig „csak“ annyit tehetünk, hogy minél több helyszínre meghívjuk a film alkotóit és szakértőit, akik a közönséggel a felvidéki filmvetítések után is szívesen elbeszélgetnének akár a további hazai népirtásokról, a kitelepítés és a hontalanság éveiről. Olyan kényes témákról, amelyek felidézéséért korábban a 90 magyar levente tragédiáját megíró Janics Kálmánt ismeretlen telefonálók éjszakánként halálosan megfenyegették és az emlékmű-állításért viaskodó Dunajszky Gézát is zaklatták...
A fesztiválokra is szánt filmet az M5 csatorna január 27-én 21:50 órakor közvetíti, illetve másnap hajnali 2,50 órakor megismétlik a sugárzását.
Miközben fokozatosan leomlanak a hallgatás hazugságtéglákból emelt kőfalai, remélhetőleg egyre többen hozzák nyilvánosságra az embertelen megpróbáltatásokra kárhoztatott rokonaik eddig féltve őrzött naplóit, elbeszéléseit – a felvidéki holokauszt döbbenetes bizonyítékait. Ekképp a történtek kitörölhetetlenül beleivódnak a köztudatba, ám nem bosszúért, hanem e genocídium meg nem ismételhetőségéért kiáltanak.
