Filmbemutató: Népirtás Pozsonyligetfalun

A közel egyórás Népirtás Pozsonyligetfalun című művet magyarországi alkotók neve fémjelzi: Géczy Dávid és Udvardy Zoltán rendezte, szerkesztője Janovics Zoltán, szakértőként pedig a témával kapcsolatos kutatásokat évek óta végző Dunajszky Géza, pozsonyi pedagógus-író és Szabó József, Magyarország pozsonyi nagykövetségének volt ügyvivője működött közre.

„Már 2012 óta foglalkozom a II. világháború után tragikusan elhunyt hozzátartozóim halálának okainak vizsgálatával. Kezdetben csak a két unokabátyám eltűnésének körülményeit próbáltam kideríteni, ám a kutatásaim során egyre több arra vonatkozó adatra bukkantam, hogy az 1945 tavaszán létesített és 1947-ig működő pozsonyligetfalui haláltáborban tömeges kivégzésekre került sor.

Őket is a pozsonyligetfalui haláltáborban gyilkolták meg. Sorsukkal szorosan összefügg a morvaországi Přerovban, a háború után hazatérő, nagyszámú német és magyar polgári lakos ellen végrehajtott tömegmészárlás“ - mondta el a Ma7-nek Dunajszky Géza.

Úgy véli, hogy egy-egy nemzet erkölcsi-szellemi szintjéről az is tanúskodik, hogy a halottaihoz, főleg az egykor hazájukért harcoló és életüket áldozó emberekhez hogyan viszonyul.

„Felettébb sajnálatos az, hogy az említett honfitársainknak sem sírhelyük, fejfájuk nincs, sem pedig emlékművel nem adták meg nekik a kellő tiszteletet. Ezért is emlékezem meg róluk a könyveimben, miközben tudatosítom, hogy nehéz szavakkal leírni a tragédiájukat. Korábban én is tévesen azt hittem, hogy Eduard Beneš demokratikus államot épített, ám már rájöttem, hogy e demokrácia nagyon szelektív volt, mert a törvényei csak az államalkotó cseh nemzetre vonatkoztak.

Az általam vizsgált kassai kormányprogramból és Beneš írásaiból, illetve titkosszolgálati anyagokból megdöbbentő részletek derültek ki. Szégyenletes, hogy a 21. század Európája még mindig megtűri a Beneš-dekrétumokat, amelyek a hitleri és sztálini népirtó intézkedésekhez hasonlókat vontak maguk után“ - fájlalja többedmagával együtt interjúalanyunk.

Emiatt Dunajszky Géza indítványozta egy oknyomozó, igazság-feltáró dokumentumfilm készítését.

„Ez ügyben kitűnő partnerekre találtam Géczy Dávid és Udvardy Zoltán rendezőben, valamint Janovics Zoltán szerkesztőben és Skrabski Fruzsina producerben, akik pályázati támogatásból tavaly tavasztól őszig leforgatták a közel egyórás, Népirtás Pozsonyligetfalun című filmet. Abban a tanúk által elmondott hajdani történéseket korabeli ruhákba öltöztetett közreműködők segítségével jelenítjük meg. Első alkalommal tárjuk fel a háború utáni Csehszlovákiában polgári lakosok ellen elkövetett tömeggyilkosságok közötti összefüggéseket. Elmesélve a II. világháború után Csehszlovákiában kivégzett polgári lakosok, s a később krematóriumban elhamvasztott, nagyszámú magyar és német gyermek és asszony megrázó történetét.

Megszólaltatjuk František Hýbl cseh történészt, aki a német és magyar lakosok ellen elkövetett tömeggyilkosságokat egyaránt feltárta, és sikerrel kezdeményezte az áldozatok méltó újratemetését. Sajnos, míg az érdemeiért a német állam részéről a legmagasabb szintű kitüntetésben részesült, Magyarország részéről ez mindmáig nem történt meg“ - fejtette ki.

Leszögezte: végre beszélni arról, hogy nem csak temérdek zsidó, hanem magyar holokauszt, azaz égő áldozat is volt.

„A felvidéki magyarság Benešnek „köszönhetően“ a haláltáborokban ugyanolyan megpróbáltatásokon ment keresztül, mint a zsidóság. Erről azonban évtizedeken át hallgatni kellett, miután befedték a tömeges mészárlások helyszíneit. Véletlenül éppen ott voltam, amikor a ligetfalui temetőből kiemeltek egy lócát, jelezve, hogy hol keresendő az egykori 6 ezer körüli áldozat több mint száz méter széles tömegsírja.

Nem csak Ligetfalun és Přerovban, hanem azokon a további helyszíneken is, amelyekről az időközben előkerült, magyarul vagy németül írt naplókból és elbeszélésekből szereztem tudomást. Feladatunk a magyar sírhelyek felkutatása és a méltó végtisztesség megadása elődeinknek, ahogy ez František Hýbl kezdeményezéséből Přerovban már megtörtént“ - magyarázta.

Kiemelte a Szabó József, Magyarország pozsonyi nagykövetségének volt ügyvivője által nyújtott segítségét. „Mivel mindez ma is tabutémának számít, nagyon nehéz hozzáférni a vérengzésekkel kapcsolatos dokumentumokhoz. Szabó József a két állam közti egyezmény alapján, a nagykövetség nevében kérte ki a kutatásainkhoz szükséges iratokat. Még így is előfordult, hogy például a ligetfalui kihantolás jegyzőkönyve helyett, félrevezető módon három másik peranyagot küldtek neki. Az illetékesek inkább ma is visszatartanák a hiteles bizonyítékokat...”

„Fontos, hogy e témakör a nemzeti emlékezetünk részévé váljon, s a két állam végre megkösse az említett hadisírgondozó egyezményt, illetve összegyűjthessük halottainkat, akiknek közös síremléket állítsunk. A halott katonák ugyanis már senkinek sem az ellenségük, s nekik is illik megadni a végtisztességet. Sőt, a felvidéki holokauszt áldozatainak akár egy emléknap is járna. Ligetfalun pályázati támogatásból idén ősszel felállítjuk az emlékművüket, amelynek lefoglaltam a helyét és már megvan annak az alkotója is. Filmünket pedig majd több felvidéki és magyarországi helyszínen bemutatjuk, mivel az iránt nagy érdeklődés mutatkozik“ - zárta tájékoztatását Dunajszky Géza.