Simon V. László: Radványi Géza fantasztikus ember volt
A II. Radványi Géza Emléknapok keretében Simon V. László író, újságíró, válogatott jégkorongozó, bokszbajnok, a Radványi Gézával, Márai Sándor testvérével úton valahol Európában című könyv szerzője emlékezett vissza a filmrendezőre.
Simon V. László a beszélgetést vezető Balassa Zoltán kérdésére elmondta, azt követően ismerkedett meg Radványi Gézával, hogy a rendező a hetvenes évek második felében hazatért Budapestre. Utolsó filmje, a Circus maximus forgatása idején készített egy portréfilmet Radványiról, ami Cannes-ban fesztiváldíjat nyert, egyébként pedig eltűnt a filmarchívumból. „Elkészült ez a portréfilm, volt egy hatmilliós nézettsége, a tévében többször megismételték, aztán rejtélyes módon eltűnt” – jegyezte meg.
Hangsúlyozta, Radványi Géza egy „fantasztikus ember volt, egy szerény krapek, de nagyon bohém”. Több cikket is írt róla, hangfelvételeket is készített vele, az utóbbiak egy részét most digitalizált formában a kassai Márai Sándor Emlékháznak ajándékozta. A felvételeken Radványi nagyon sokat mesél Kassáról, olyan történeteket hallhatunk viszont, amit mondjuk Márai is említ, viszont testvére más szemszögből mondja el.
Arra a kérdésre, milyen embernek ismerte meg Radványit, Simon V. László úgy fogalmazott, ha a szállodák rangsorolását vennénk alapul, akkor ötcsillagos. „Embernek zseni volt. Hogy milyen filmrendező volt, annak megítélésére nem én vagyok a megfelelő ember” – fűzte hozzá azzal, élete egyik legnagyobb tanítója volt. „Olyan, mint Szókratész Platón számára” – mondta. „Olyan bölcsen tudott átvezetni a sötétségen, a félelmeimen, amit azóta sem tudok elfelejteni.”
„Géza bácsira nagyon büszke lehet Kassa. Büszke lehet rá az egész világ. Büszke vagyok én is, hogy a barátja lehettem és megírhattam ezt a könyvet. És büszke vagyok arra, hogy azt írta rólam: mintha magamat látnám fiatalkoromban” – fogalmazott Simon V. László.
A Circus maximusról szólva elmondta, a forgatás ideje alatt nagyon sok időt töltött el Radványi Gézával. „Az akkori magyar állam, a kommunisták rendesen lehúzták őt. Hazahívták azért, hogy állítsa vissza a magyar film presztízsét. Rádumálták, hogy mindent fizetnek, csak csinálja meg a filmet, majd a végén benne hagyták a levesben. Végül egy Németországban élő magyar származású ember fizette ki az összes számlát. Másként nem is tudták volna befejezni a filmet” – idézte fel.
„Mindenki cserbenhagyta. Ezt el kell mondjam, mert nekem ez mindig is fájt. A film elkészült, olyan lett, amilyen. Szerintem nagyon jó film. Csak mivel a Valahol Európában-nak a folytatása lett volna, de közben kimaradt 35 év, a kettő közt ő már nem azt a Magyarországot találta, ahova ezt a forgatókönyvet beleharmonizálta. És ez ki is jött belőle” – jegyezte meg. Hozzáfűzte, a Circus maximus olyan, mint az antik bútor, minél antikabb, annál nagyobb az értéke. „Úgyhogy becsüljétek meg. Nézzétek ezt a filmet avval a szeretettel, ahogy Géza bácsi készítette. Már 75 éves volt, szinte vak és süket, menni alig tudott, de még egy nagy üzenetet itt hagyott, és ez a tiétek is, Kassáé” – mondta.
Végezetül Simon V. László rámutatott, Radványi Géza egy olyan ember volt, aki soha nem hagyta el Európát ezt a földrészt, és mégis tudott a világról, tudta a titkot. „Vigyétek a hírét, mert sokan vannak, akiknek az identitásának nagyon jót tenne, ha tudná, ő is abból a vérből van, mint Márai vagy Radványi.”
