Régi magyar nyelv(észek)
A nagy sikerű Hunyadi történelmi filmsorozat közben/után fellángoltak a viták.
Szakértők tömkelege, botcsinálta írók, rendezők, főleg zugtörténészek cserélnek véleményt a közösségi médiában. Ami egyrészt jó, mert legalább ezalatt nem a minden energiát elszívó, terméketlen politikai szócséplésé a főszerep.
A fanyalgók részéről egészen furcsa kritika is elhangzott: miért nem a korabeli magyar nyelvet használják a szereplők, hiszen a tizenötödik században nem úgy beszéltek, mint napjainkban.
Ha belegondolok, hogy eleink akkoriban hat múlt időt használtak (mára ezek közül a legegyszerűbb vala is eltűnt), a kacifántos szórendről, a nyitott és zárt magánhangzókról nem is szólva, befizetnék egy rundóra annak a bölcs kötekedőnek, aki megértené az akkori beszédet. Főleg úgy, hogy közben a történet cselekményét sem tévesztené szem elől. Ma sem a választékos irodalmi nyelvet használjuk a hétköznapokban, az akkori írott nyelv pedig fényévekre volt a köznyelvtől. Mai filmben bizony furcsán, ha nem komikusan hatna Tar Lőrinc pokoljárása, vagy Tinódi Lantos Sebestyén dala.
Megjelent a Magyar7 2025/17. számában.
