Reggeli a hídon

– A hídőr státuszt a Párkányból elszármazott, ma Svájcban élő Frühauf Károly hívta életre. A projekt itt tartózkodásuk 3-6 hónapja alatt lakhatást biztosít a művészeknek, ők pedig alkotásaikkal virtuális hidakat építenek. Tulajdonképpen kulturális őrök, akik talán a két város olyan értékeit látják meg, amit a helyiek már észre sem vesznek – mondta Himmler György, a projektet működtető Párkány és Vidéke Társulás elnöke.

Minden hídőr tette a dolgát, de Mattia, szinte egyfolytában barátkozott, ismerkedett, rendezett, forgatott. Elmondta, a világsajtóból tájékozódva Szlovákia progresszív, fejlődő kis országnak tűnt számára Čaputová elnök nevével fémjelezve, Magyarországra pedig zárkózott, konzervatív államként tekintett, hiszen Orbán Viktor miniszterelnököt a sajtó sokszor diktátorként emlegeti. A két határvárosról, naivan azt gondolta, a híd innenső oldalán szlovákokat, a túlparton pedig magyarokat fog találni.

– Az első ember, akivel itt megismerkedtem Szebellai Matyi volt, aki alaposan felvilágosított, a magyar és szlovák politikáról, a régióról és az etnikai viszonyokról. A vele való beszélgetések során minden teljesen más megvilágításba került. A híd számomra eggyé lett a párkányi oldalon élők vágyával, akiknek hosszú ideig nem adatott meg, hogy visszaállítsák a vidék régi egységét

– hangsúlyozta.

A kezdetektől tudta, dokumentumfilmet szeretne forgatni. Nehezítette a helyzetet a koronavírus-járvány, de belevágott. Több mint 30 interjút készített a Duna két partján élő lakosokkal. Külföldiként a szemlélő pozíciójából tudott rálátni a két nemzet viszonyára. Emlékező öregek, művészek, tanárok, hajdani aktivisták meséltek neki a hídról. Boros Imre volt minisztert Budapesten szólította meg Geönczeöl Gyulával egyetemben, aki a hídépítés kapcsán közvetített a két állam hivatalai között, de megszólal a filmben Fiala-Butora János jogász, Szörényi Levente előadóművész, Prokopp Mária művészettörténész is. Koszorúzott a Csemadokkal, bepillantott a Matica slovenskához, elkísérte az A 38-as hajóra Párkány neves zenekarát, a Jóvilágvant. 

A hídőr egymást nem ismerő embereket ültetett egy asztalhoz a szeles híd kellős közepén – egyet a szlovák és egyet a magyar oldalról. Nekik kellett rájönni, miért pont ők találkoztak, mi a közös bennük. Így beszélgetett a kultúra-szervező a fiatal közösségi aktivistával, a művészettörténész a frissen végzett képzőművésszel, a pilisi szlovákság képviselője a felvidéki magyarok képviselőjével. A kilenc reggeli mindannyi résztvevője előbb vagy utóbb megtalálta a közös hangot, nyelvet, miközben Francisco, a kongói apától és párkányi anyától született pincér szolgálta fel nekik az ízletes reggelit. 

Az elkészült filmet a híd újjáépítésének 20. évfordulóján mutatták be a Danubius moziban és rögtön hatalmas sikert aratott. Megtudtuk, ez még csak a trilógia első része. A következő részek a bazilikáról és a Vármúzeumban található Botticelli festményekről szólnak, de nemcsak erről, hanem az identitásról és a kisebbségek helyzetéről is.

A film forgalmazásáról magyar és szlovák cégekkel egyeztetnek, olasz részről pedig már konkrét érdeklődés is van.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/42. számában.