Most, amikor kell
A film (mint a könyv és a különböző művészeti alkotások) lehet civilizációt, népet és nemzetet meghatározó, lehet művészeti és üzleti érték, lehet kordokumentum, lehet mozgósító, lelkesítő, vagy akár ledorongoló kritikákat generáló alkotás. A történelmi film – különösen a magyar – mindig, minden korban ezt hozta: lettek lelkes rajongói és lettek vehemens bírálói egyaránt. Ez nem baj, a baj az lenne, ha nem foglalkoznánk vele. Erről beszélgettünk Fülöp Péterrel, a Most vagy soha! című film egyik producerével. A beszélgetést egy olyan kérdéssel kezdem, amelyre magam adom meg a választ. Melyik minden idők egyik legtöbbet kritizált magyar történelmi filmje? Az Egri csillagok.
Fiatal kora ellenére rendkívül sokszínű a filmográfiája, 2006-os jelentkezésétől kezdve ott a neve a kísérleti filmeken és kisjátékfilmeken, dokumentumfilmen; volt az alkotásai között dráma, musical, akciófilm. Legutóbbi munkája, a Most vagy soha! azonban történelmi film. Nem érezte úgy, hogy nagy fában vágta a fejszéjét?
Nem. Azért kezdtem el filmekkel foglalkozni, mert nagyszabású történelmi filmeket szerettem volna csinálni. Engem ez a műfaj vonz a leginkább. Nagy ajándék volt a sorstól, hogy részese lehettem ennek a produkciónak.
Részese akartam lenni a régi Budapest újrateremtésének, ott akartam lenni, amikor Petőfi Sándor elszavalja a Nemzeti dalt. Mindezek mellett pedig maximális odafigyeléssel, felelősségtudattal és szakmai alázattal irányítottuk a produkciót, hogy a ránk bízott költségvetéssel a lehető legjobban gazdálkodjunk. Úgy érzem, ez sikerült is.
Visszatekintve, hogyan érzi, ha ma kapna egy ugyanilyen volumenű lehetőséget, ismét élne vele? Vagy inkább hosszan gondolkodna?
Nem gondolkodnék, azonnal élnék a lehetőséggel. Nem kérdés, hogy érdemes volt végigcsinálni. Amellett, hogy személyesen szakmailag sokat tanultam, azt is látom, hogy sikerült értéket teremteni.
Sokan szeretik a filmeket, ám nincsenek tisztában a filmes alkotási folyamattal és azzal sem, ki a felelős ezért a folyamatért. Ez egyébként néhány kritikusi véleményből is kitűnt. Tehát: mit csinál egy producer, itt, Magyarországon?
A producer a projektvezető, ha úgy tetszik az, aki jogi és anyagi felelősséggel felügyeli és irányítja egy filmalkotás előállítását. Kell, hogy legyen kreatív és üzleti érzéke is. Egy kicsit kell értenie mindenhez, értenie kell a dramaturgiát, a jogi kérdéseket, a könyvelési kérdéseket, a stáb működését, az alkotó ember gondolkodásmódját. Van, aki jobban szeret művészi kérdésekkel foglalkozni, míg mások szívesen bíznak több mindent a rendező ízlésére.
Jó döntést hozott, hogy ezt a témát ebből a forgatókönyvből, ezzel a rendezővel, ezzel a stábbal csinálja meg? Döntéseinkkel befolyásoljuk a film kreatív és technikai minőségét. A Most vagy soha! esetében többen voltunk producerek, osztoztunk a terheken.
Én magam leginkább a történetet tudom kritizálni. A forgatókönyvbe milyen beleszólása volt?
Azt nem mondanám, hogy beleszólásom volt, de mindig meghallgatták a véleményemet és mérlegelték. Egy forgatókönyv megírása azonban nem kívánságműsor, nem demokrácia, az illetékes felelősnek, vagy felelősöknek döntéseket kell hozni.
Bizonyosan olvasott több véleményt a filmről. Olyat is, hogy felmerült önben, vajon tényleg látta a véleményező a filmet, vagy ha látta is, egyáltalán mit akart belelátni? Én a Magyar Demokratában az általam nagyra becsült Hermann Róbert történész véleményével nem is kissé vitázom. Ő a történelmi film által gerjesztett lelkesítést nem tartja sokra. Ahogy az 1953-as Feltámadott a tenger kapcsán mondta, ez „bumerángeffektus”, hiszen szerinte „nagyon komoly szerepe volt abban, hogy az ’56-os ifjúság olyan jelentős számban vegyen részt a forradalomban”. A történelmi filmtől pedig pontos történelmi hűséget követel. Én viszont mind a Feltámadott a tenger, mind a Most vagy soha! alkotóival értek egyet, hogy a történelmi film az adott kor és eseményei felvillantásán túl azzal a céllal születik, hogy érzelmeket plántáljon belénk vagy lobbantson fel.
Több közönségtalálkozón is részt vettem személyesen, határon innen és határon túl. Ott olyan véleményekkel találkoztam, amelyek egyértelműen igazolják, hogy sokan szomjazzák és őszinte szeretettel fogadják az ilyen jellegű filmeket. A Most vagy soha! pedig az összetartozás jó érzésével, büszkeséggel és örömmel ajándékozott meg sokakat.
Most „A gép forog, az alkotó pihen”, vagy egy újabb projektben gondolkodik?
Még azért ezzel a filmmel is van feladat bőven, foglalkoznunk kell az utóéletével is, de valóban vannak új projektek különböző stádiumban. Folyamatban van egy nagyon izgalmas filmsorozat fejlesztése a Filmintézet támogatásával, vágjuk egy márciusban forgatott filmünket, a napokban fejezzük be egy másik film forgatását. A két utóbbi projektet sikerült független forrásokból megfinanszírozni. Nagy reményünk, hogy a télen le tudunk forgatni nemzetközi színészgárdával egy izgalmas sci-fit, ennek a finanszírozásán még dolgozunk, de a cél itt is az, hogy a piacról sikerüljön megoldani.
Végezetül, ha már az Egri csillagokkal kezdtem, tiszta szívből kívánok olyan filmes sorsot a Most vagy soha! című filmnek, mint a Gárdonyi regényéből készült, a nézők által nagyon szeretett alkotásnak lett az évtizedek folyamán. Sok-sok nézőt, sok lelkesedőt, sőt, még bírálót is. Most és mindig beszéljünk róla, amikor kell! Beszéljünk a magyar történelmi filmről, magyarul. Múltunkról, jelenünkben a jövőnkért…
Most vagy soha! magyar történelmi kalandfilm, akciófilm, 135 perc, 2024. / Gyártó: Pilvax Film Kft.
Megjelent a Magyar7 2024/22. számában.
